Avar Kaganátus

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Avar Kaganátus
568 – 803
AtlBalk680.jpg
Az avarok és a szlávok 680 körül
Kormányzat
Államforma kaganátus
Elődállam
Utódállam
Frank Birodalom 

Az Avar Kaganátus a kelet-ázsiai eredetű avarok európai birodalma volt a 6. század utolsó harmadától a 9. század elejéig.

Az Ozora-Tótipusztai közép avarkorból származó leletegyüttes Klösz György fényképén

A birodalom története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Európa térképe 569-ben


Korai avar kor[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az I. Justinianus bizánci császár idején tomboló pestisjárvány és földrengések a bizánci császárságot nagyon meggyengítették úgy gazdasági, mint katonai téren. Ez több keletről induló népmozgás megindulását elősegítette. Az avarok 552-ben jelentek meg Európában, a Türk Birodalom fennhatósága elől menekülve, amikor átkeltek a Volgán [1] 567-ben a longobárdokkal szövetségben birtokba vették a Kárpát-medence Dunától keletre eső részét, majd 568 húsvétja után – miután a szövetséges longobárdok állataikat hátrahagyva a később róluk elnevezett Lombardiába menekültek az avaroktól való félelmükben – az egykori Pannonia területét is. Vezetőjük az isteni eredetűnek gondolt, korlátlan hatalmú Baján kagán volt, akit a trónon közvetlen leszármazottai követtek.[1]

Az Avar Birodalom megalakítását 568-tól számíthatjuk, amikor a Kárpát-medence kizárólagos uraiként ide helyezték központjukat, ahol gepida, szarmata, szláv és bolgártörök népcsoportok felett uralkodtak. A kagán székhelyeként emlegetett avar körgyűrű, a kilenc fallal körülvett táborhely belül falvakkal, valószínűleg legenda. A régészeti leletek alapján azt valószínűsítik, hogy a kagáni központ a 630-ig terjedő időszakban a mai Siófok körzetében volt.[1] Az avarok a Kárpát-medencébe mint nagyállattartók települtek be, itt azonban egy évszázad alatt teljesen megváltozott az életmódjuk és a földművelésé lett a vezető szerep gazdálkodásukban.

Az egész Kárpát-medence az övék volt, ami a déli irányt kivéve jól védhető terület volt. Ezért hadjárataikat főleg dél felé folytatták, hogy onnan biztosítsák a birodalom határait.[1] 582-ben elfoglalták Sirmiumot Bizánctól, majd 584-ben Singidunumot (Belgrád). Folytatták Bizánc elleni hadjárataikat szláv szövetségeseikkel karöltve. 586-ban már Thesszaloniké is az övék volt, és nem sokkal később a szlávok elözönlötték a Peloponnészoszi-félsziget nyugati részét. 626-ban sikertelenül ostromolták meg Bizáncot, ami súlyos vereségként hatott, abbamaradt a bizánciak adófizetése. Ez megrázta a birodalmat, az alpesi szlávok fellázadtak. Az onogur-bolgár birodalommal is háborúzniuk kellett. Ekkoriban dinasztiaváltásra utalhat az, hogy a kagánok jelvénye az onogur-bolgárok méltóságaihaz hasonlóan az arany álcsatos öv lett.[1] A kagáni székhely ezután valószínűleg végig a Duna-Tisza közén volt, az egyetlen, gazdagsága miatt kagáninak tartott temetkezés Kunbábony mellett került elő.[1]

A későavar kor[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A szarvasi késő avar kori hasáb alakú csont tűtartó négy oldalán, összesen 59 betűből álló rovásfelirat látható, ez az írás lényegében azonos az 1799-ben talált nagyszentmiklósi kincs edényein megfigyelhető rovásírással


Az egyes vélemények szerint az első magyar nyelvű írásos emlék ebből a korból származik. A Szarvason talált tűtartó rovás felirata Vékony Gábor szerint magyar nyelven ad értelmes szöveget. Róna-Tas András ugyanakkor ótörökül fejtette meg a feliratot. Biztosnak tekinthető olvasata nincs.[2]

670 után véget értek az avarok Bizánc elleni háborúi, miután a Balkánon új államot teremtő, onoguroknak is nevezett bolgártörökök Aszparuh kán vezetésével beékelődtek a két birodalom közé. Ugyanekkor új etnikum jelent meg a Kárpát-medencében is, amely szintén onogurokként szerepel a forrásokban (uniguri, ungri). Őket általában az onogur birodalom népeivel azonosítják, de néhányan a László Gyula által kidolgozott kettős honfoglalás elmélet alapján a magyarok első bevándorlási hullámát látják bennük. A régészet a griffes-indás motívumok alapján tudta elkülöníteni az új betelepülőket, de hamarosan a leletek – tehát a lakosság is – keveredtek.

A bizánci forrásokban 670-790 között csend övezi az avarokat.

A Frank Birodalom terjeszkedése során 788-ban indította első hadjáratát Nagy Károly az avarok ellen, amely 791-ben a frankok súlyos vereségével ért véget. Az Avar Birodalmat azonban belső nyugtalanság sújtotta, és polgárháború tört ki az uralkodó, a kagán és fővezére, a jugurrus között. Egyes vélemények szerint az éghajlat felmelegedése a Kárpát-medencében ekkoriban hosszan tartó, súlyos aszályt okozott, ez pedig éhínséghez vezetett. Ebben a helyzetben támadtak a frankok 796-ban és 803-ban ismét, ami az Avar Birodalom összeomlásához vezetett. 796-ban a nyugati országrészt uraló tudun megkeresztelkedett.

„Egy görög író beszéli, hogy miután az avarok birodalmát Nagy Károly megsemmisítette, a híres bolgár király, Krum, tudni óhajtván azt, mely okok voltak azok, melyek a bolgárokkal szövetséges avar nép felbomlását előidézték, a táborában őrzött foglyok közül négy vén avart hozatott maga elé s ezeknek e kérdést tevé föl: «Mely okoknak kell tulajdonítani fejedelmetek és nemzetetek bukását?» A foglyok közül a legtekintélyesebb így válaszolt: «Óh király, annak sok és különféle oka van. Legelsőbben az áskálódás, mely kagánunktól a hű és igaz tanácsosokat eltávolítván, a kormányt gazemberek kezére juttatta. Azután jött a birák romlottsága, a kiknek ez lett volna tisztjök, hogy a népnek igazságot szolgáltassanak, a képmutatókkal és tolvajokkal cimboráltak; továbbá a bor bősége részegeskedést szült: az avarok, midőn testüket elgyengítették, egyszersmind eszöket is elvesztették. Utoljára következett a kereskedés szenvedélye, hogy romlásunkat teljessé tegye: az avarok kalmárokká lettek, egyik csalta a másikat s a testvér testvérét is áruba bocsátotta. Ezek voltak, uram, szerencsétlenségünk siralmas forrásai.» Bármily mesésnek lássék is ez elbeszélés, annyi mégis kiviláglik belőle, hogy a henyeség egészen megrontotta az avar nép erkölcseit s teljesen alkalmatlanná tette azt arra, hogy országát megerősítse és biztosítsa. A kormány renyhesége, a bírák romlottsága, részegeskedés és fényűzés voltak Avarország sírásói.”[3]

Az utolsó csapást Krum bolgár kán hadjárata jelentette az avar hatalom számára. Utoljára 822-ben hallunk róluk, amikor az avar követek megjelennek a Frank Birodalom frankfurti birodalmi gyűlésén. Ennek ellenére az avar népesség töredékei még bizonyíthatóan fennmaradtak a 10. századig.

Hol és mennyi idővel élte túl a Közép-Duna-medencében a 800 körüli éveket az avarság? … A Dunántúlon legalább a 870-es évekig, a magyar Alföldön Árpád honfoglalásáig, Horvátországban pedig a 950-es évekig éltek avarok.
– Olajos Teréz: Az avar továbbélés kérdéséről PDF

Avar méltóságok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A birodalom végnapjairól szóló frank tudósításokból ismerjük az avarok méltóságneveit. A legfőbb uralkodó a kagán volt, felesége a katun. A többiek a késő avar korban tűntek fel a forrásokban, talán az új politikai helyzet hozta létre őket. A rangban második a vezére, a jugurrus. A nyugati részek irányítója pedig a tudun. A kagán kíséretében tarkanok voltak találhatók, és létezett még a kapkan cím.[1]

Kárpát-medencei rovás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az 1980-as és 90-es években a rovásírással foglalkozó vezető kutatók egyre több ismeretet gyűjtöttek az Avar Kaganátusban használt kárpát-medencei rovással és a későbbi időkben ismert székely-magyar rovással kapcsolatban. Ezt a folyamatot segítette a Szarvas közelében felfedezett csont tűtartó, amelyen a Nagyszentmiklósi aranykincs rovásfelirataival megegyező írás látható, a Szarvasi rovásfelirat.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. ^ a b c d e f g Magyarország története térképeken elbeszélve 1. (Magyar Történettudományi Intézet •  História Alapítvány) ISBN 963 8312 32 7 Ö, ISBN 963 8312 33 I. k., ISSN 1219 5855
  2. Vékony Gábor: Magyar őstörténet - Magyar honfoglalás (Nap, 2005) ISBN 9639402168
  3. Nagy képes világtörténet (szerk. Marczali Henrik)