Szabirok

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A szabirok vagy szavirok, talán egy török nyelvű nép voltak az 5. és 6. században. Harmatta János szerint viszont nevük kelet-iráni szaka eredetű.[1] Egyes elképzelések szerint az Örmény-felföld környékén keresendő az őshazájuk, amelyet a sokáig azonosítatlan helyen fekvő Sábirísú nevű, i. e. 8. századtól datált település Van-tóhoz közeli helyzete is erősít.[2]

Az 5. század első felében, az ugurok voltak a Zsuanzsuan Birodalom vezető törzse, de egy részük fellázadt a kormányzó, a kagánt is adó ázsiai avarok ellen, s az avarok a szabirokkal szövetkeztek ellenük. 450 körül az avarok keletről, a szabirok északról támadtak az ugurokra, akik nyugatra menekültek.

A szabirok üldözték, a Volga vidékén utol is érték az ogurokat és hosszabb küzdelem után 506 körül megszerezték az eurázsiai sztyeppe nyugati feletti hegemóniát. 546-ban fellázadtak az avarok ellen a tielök, akik minden bizonnyal szintén az ugorokat jelentik, de leverték őket a feltörekvő türkök, akiknek vezetője, Bumin szeretett volna beházasodni az avar kagán családjába. Miután ez nem sikerült, ő is fellázadt az avarok ellen, megdöntötte a Zsuanzsuan Birodalmat és öccsével, Istemivel 551-ben megalapította a Türk Birodalmat, aminek fennhatósága alá az ogurok is kerültek.

Az avarok nyugatra menekültek, legyőzték a szabirokat, akik ezután már nem játszottak szerepet a történelemben.

Egyes történészek azonosítják őket a Bíborbanszületett Konstantinnál előforduló szavárdokkal.

Hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. RónaTasHonfoglaló 205. o.
  2. Götz 235. o.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]