Rovásírás

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A rovásírás kifejezés alatt a hétköznapi szóhasználatban a székely–magyar rovásírást értjük. Ez a rovásírás kifejezés azonban pontatlan, mert csupán egy széles körben használt írástechnológiára utal. Több régészeti bizonyíték is igazolja, hogy Árpád honfoglaló seregében használták, pl. Homokmégy-halomi rovásfelirat[1] és az Alsószentmihályi rovásfelirat.[2] A három rovásírás összehasonlítása és történetének rövid összefoglalója a rovásíráscsalád oldalon megtalálható.

Nem rovásírások[szerkesztés]

Magyar Írás emlékműve - Székelykeresztúr

A 20. század közepén a kiváló dán tudós, Thomsen által megfejtett Orhoni, más néven türk írást tartották a székely-magyar rovásírás ősének, sőt a nemzetközi szakirodalomban még ma is sokan így vélekednek. Ennek azonban döntően "kényelmi" oka volt: a türk írást már ismerték, s könnyű volt azt feltételezni, hogy a türk írás egy változatával állunk szemben. Ebben az időben a türk írást "türk rovásírásnak" is nevezték. A 20. század végi számos új régészeti lelet és a magyar és nemzetközi paleográfia fejlődése azonban nyilvánvalóvá tette, hogy a székely-magyar rovásírásnak csak közvetett kapcsolata van a türk írással: vannak közös őseik, ezek nagyrészt a különböző föníciai eredetű írások, kisebb részben a türk képjelek.

Nem rovásírás a türk képjelek, amelyekből a legtöbbet a türk írás őrzött meg, de mindegyik rovásírásban található belőlük. A türk képjelek eredete ismeretlen.

Kapcsolódó Unicode előterjesztések[szerkesztés]

Megjegyzések[szerkesztés]

  1. Dienes, István (1992): A Kalocsa környéki rovásemlékről, pp. 31-40. In: Sándor Klára (1992, ed.), Rovásírás a Kárpát-medencében. In series: Library of the Hungarian Ancient History 4. Szeged: József Attila Tudományegyetem, Altajisztikai Tanszék
  2. Benkő, Elek (1972): Egy újabb rovásírásos emlék Erdélyből. (A szentmihályfalvi templom rovásfelirata). In: Magyar Nyelv. 1972, Vol. LXVIII, No. 4, pp. 453 and Appendix

Szakirodalom[szerkesztés]

Külső hivatkozások[szerkesztés]