Szaloniki

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Szaloniki (Θεσσαλονίκη)
Salonica-view-aerial2.jpg
Szaloniki városképe a kikötő felöl
Szaloniki címere
Szaloniki címere
Szaloniki zászlaja
Szaloniki zászlaja
Közigazgatás
Ország  Görögország
Régió Közép-Makedónia
Prefektúra Szaloniki
Polgármester Vasziliosz Papageorgopulosz
Népesség
Teljes népesség 324 766 fő
Népsűrűség 20 449 fő/km²
Földrajzi adatok
Tengerszint feletti magasság 20 m
Terület 17,8 km²
Időzóna EET, UTC+2
Elhelyezkedése
Szaloniki  (Görögország)
Szaloniki
Szaloniki
Pozíció Görögország térképén
é. sz. 40° 38′, k. h. 22° 57′Koordináták: é. sz. 40° 38′, k. h. 22° 57′
Szaloniki weboldala
Fehér torony
Agios Gorgios (Szt. György) rotunda

Szaloniki[1] (görögül: [Θεσ]σαλονίκη/[The]szaloníki; ógörög ejtéssel Thesszaloniké; latinul Thessalonica; törökül: Selânik, szláv Сoлун, Szolun, albánul Selanik/Selaniki) Görögország második legnagyobb városa és legforgalmasabb kikötője, Közép-Makedónia régió székhelye.

Történelem[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A várost i. e. 315-ben alapította Kasszandrosz makedón uralkodó, s a feleségéről – aki egyben Nagy Sándor húga is volt –, Thesszalonikéről nevezte el. Jelentése: „győzelem a thesszáliaiak fölött” (Nagy Sándor húga azért kapta ezt a nevet, mert apja aznap szerzett tudomást a születéséről, amikor győztes csatát vívott a thesszáliaiak ellen). A Kr. e. 2. században fallal vették körbe a várost, amely ekkor Makedónián belül saját parlamenttel rendelkező autonóm városállam volt.

A város i. e. 168-ban a Római Birodalom része lett. A városon vezetett keresztül a Dyrrachiumot (ma Durrës) Bizánccal (ma Isztambul) összekötő Via Egnatia.

A városban az 1. században zsidó közösség alakult, de a keresztények is megjelentek a városban. Szent Pál második útja a várost is érintette. Prédikált a zsinagógában és az új templomban.

Szent Demeter, a város védője volt 306-tól. Róla leírtak egy nagy csodát, miszerint hogy ő mentette meg a várost. Ő volt a római proconzul Görögországban, és ebben az időben volt császár a keresztényellenes Maximian, és Dimitert kivégezték, ezzel vértanú lett. Az ő tiszteletére emelték a Szent Dimiter templomot. A templomot a Illyricum alprefektusa építette 463-ban.

Bizánci idők[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Római Birodalom kettéválásakor a Keletrómai Birodalom része lett, amelyet később Bizánci Birodalomnak neveztek. Thesszaloniké a második legfontosabb város Bizánc után. 390-ben itt tört ki zendülés I. Theodosius római császár és csapatai ellen, melynek megtorlásaként a császár 7000 szaloniki lakost mészároltatott le a város hippodromjában.

A 7. században szlávok telepedtek le a városban, de nem hódították meg. A bizánci hittérítő testvérek: Szent Cirill és Szent Metód - akik ebben a városban születtek - III. Mihály császár elküldte miszionárius útra északra. Az ő térítésüknek köszönhetően alakult ki az ószláv nyelv.

904-ben Thesszalonikit arab csapatok fosztották ki és tizedelték meg a lakosságát.

A város fejlődése folytatódik a 12. században a Komnénosz-dinasztia alatt, akik megnövelték Bizánci császárság területét a későbbi Magyarország és Szerbia felé. A városban ekkor már található pénzverde.

Nagy Manuél halála után, 1180-ban, a Bizánci Birodalom hanyatlásnak indult. 1185-ben a Sziciliai normann uralkodó meghódította a várost, aminek eredményeként a város megsemmisült. Az ő uralkodásuk alatt rosszabbul éltek a városban, mert két háború is volt Bizánccal, és ekkor evaukálták a város lakosságát.

Thesszaloniké 1204-ben ismét Bizánc része lett, amikor a keresztesek elfoglalták a várost a IV. Keresztes hadjáratban. Így 1205-től két évtizedre az egyik keresztes hercegség fővárosa lett.

Az ún. zelóta lázadás 1342-ben megteremtette görög földön az első kommunát, amelyet a bizánci császári seregek csak hétévi keserves küzdelem árán tudtak leverni.

A város volt a terület egyik legnagyobb tudományos központja. Itt tevékenykedett Thomas Magister (1275?–1347 után), Demetrios Triklinios (1280–1340), Palamasz Szent Gergely (1296–1359) és Demetrios Kydones (1324–1397).

1387–1391 és 1394-tól ismét a törökök uralkodtak a városban. 1403-ben Thesszaloniké ismét Bizánc része majd 1423-tól a Velencei Köztársaság része.

Török idők[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1430-ban a várost meghódította II. Murád szultán, és ezzel az Oszmán Birodalom része lett. Szalonikit a törökök Selâniknak nevezték át.

Ekkor a város lakossága nagyon vegyes volt: zsidók, törökök, szlávok, albánok, görögök (ők tették ki a város lakosságának negyedét). Sok zsidó érkezett a városba 1492 után, amikor az Ibériai-félszigeten elűzték a zsidókat.

A város a következő 5 évszázadban a törökök kezén maradt. Szaloniki volt az egyik legfontosabb város a Birodalomban és a balkán legfontosabb kereskedelmi központja.

A vasút 1888-ban érkezett a városba, és 1896 és 1904 között építették ki az új kikötőt. A törökök atyja, Mustafa Kemal Atatürk itt született 1881-ben, és itt ülésezett a Fiatal Törökök társasága a 20. század elején. Az ő szülőháza ma múzeum és része a török konzulátusnak.

Szaloniki a Ruméliai vilajet Selânik szandzsákának a központja volt 1393 és 1402 között, ill. 1430 és 1864 között.

A török időkben a városvezetés létrehozta az Ano Poli-t (felső város), amelyben hagyományos faházak vannak. A város központjában található néhány dzsámi: a Hamza-Bej dzsámi, az Alatza Imaret dzsámi, a Bezesteni i Jahudi Hamam. Ezekhez még 40 minaret is tartozik.

A 20. században[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1912. október 26-án a görögök elfoglalták Szalonikit az első Balkán-háború során. 1913. március 18-án I. György király – mikor a városba érkezett – merénylet áldozata lett.

1915-ben az első világháborúban az antant csapatai partra szálltak a városban és innen indították az offenzívákat Bulgária ellen.

1916-ban I. Konstantin király németbarát politikájával szembefordulva, Venizelosz a városban alakította meg ellenkormányát.

1917. augusztus 18-án a város nagyobbik része a francia katonák okozta tűzben megsemmisült, amelynek következtében 72 000-en maradtak fedél nélkül.

Az egyik legnagyobb kárt a zsidók szenvedték el, ők kivándoroltak főleg Palesztinába, Törökországba, Franciaországba és az Amerikai Egyesült Államokba. A török-görög lakosságcsere következtében sok görög menekült érkezett a városba a török függetlenségi háború után, akik főként İzmir és környékéről is érkeztek. A Nemzetközi Vöröskereszt és a város lakói segítették őket.

A Harmadik Birodalom 1941. április 9-én foglalta el Szalonikit, és 1944. október 30-ig megszállás alatt tartotta. A várost sokszor bombázták a szövetségesek. A zsidóságot szinte teljesen kiirtották. Ma kb. 1000 zsidó él a városban. A háború után a várost gyorsan újjáépítették.

Lakosság[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • 1981: 406 413
  • 1991: 383 967
  • 2001: 363 987

Nevezetességek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Fehér torony (Λευκός Πύργος, ejtsd: Lefkosz Pirgosz)
  • Városfal
  • Szt. Dimitrios templom
  • Rotunda
  • Nagy Sándor lovasszobor
  • Régi színház
  • Hagia Sofia templom (Αγίας Σοφίας)
  • Arisztoteles szobor
  • Expo-park

Sportklubok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

(Sportcsarnok: 5500 fős. Éppen az Aris játszik
  • Iraklis FC 1. osztályban játszik. (2005-2006: 4. hely)
  • PAOK FC 1. osztályban játszik. (2004-2005: hely)
  • Aris FC 1. osztályban játszik. (2004-2005: 14. hely)
  • Apollon Kalamarias 1. osztályban játszik. (2004-2005: 12. hely)
  • Agrotikos Asteras – 3. osztály
  • Epanomi (volt ILTEX Lykoi, egyesítették őket) – 3. osztály
  • Pavlos Melas FC – 3. osztály

Média[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Újságok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Makedonia-Thessaloniki
  • Agelioforos

Televíziók[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • ERT3 – Elliniki Radiophoniki Tileorasi (ERT)
  • TV Macedonia
  • TV100
  • Apollon TV
  • Best TV (helyi)
  • TV Balkania
  • Europe One
  • Omega TV
  • Orion TV
  • Panorama TV
  • Gnomi TV
  • TV Thessaloniki
  • Vergina TV
  • 4E, Crkvena TV stanica

Rádiók[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A város szülöttei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Testvérvárosok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Forgács András - Szabó Miklós: Görögország. Panoráma 1979.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Kortárs görög neve teljes alakú változatának (Θεσσαλονίκη) szabatos átírása ugyan a Theszaloníki forma volna, de az ÚNMH. a Szalonikit mint „hagyományos” formában honosodott alakot megtartani rendeli (224. o.), ezzel összhangban az MHSz. (474. o.) és OH. (1293. o.) is ebben a formában hozza.

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Szaloniki témájú médiaállományokat.
Wiktionary-logo-hu.png
Keress rá a szaloniki címszóra a Wikiszótárban!


Előző:
Koppenhága
Európa kulturális városa
1997
Következő:
Stockholm