Szaloniki
| Szaloniki (Θεσσαλονίκη) | |||
| Szaloniki városképe a kikötő felöl | |||
|
|||
| Közigazgatás | |||
| Ország | |||
| Régió | Közép-Makedónia | ||
| Prefektúra | Szaloniki | ||
| Polgármester | Vasziliosz Papageorgopulosz | ||
| Népesség | |||
| Teljes népesség | 363 987 fő (2001) +/- | ||
| Népsűrűség | 20 449 fő/km² | ||
| Földrajzi adatok | |||
| Tengerszint feletti magasság | 20 m | ||
| Terület | 17,8 km² | ||
| Időzóna | EET, UTC+2 | ||
| Elhelyezkedése | |||
| Koordináták: é. sz. 40° 38′, k. h. 22° 57′ | |||
| é. sz. 40° 38′, k. h. 22° 57′ | |||
| Szaloniki weboldala | |||
Szaloniki[1] (görögül: [Θεσ]σαλονίκη/[The]szaloníki; ógörög ejtéssel Thesszaloniké; latinul Thessalonica; törökül Selânik, szláv Сoлун, Szolun, albánul Selanik/Selaniki) Görögország második legnagyobb városa és legforgalmasabb kikötője, Közép-Makedónia régió székhelye.
Tartalomjegyzék |
Történelem[szerkesztés]
A várost i. e. 315-ben alapította Kasszandrosz makedón uralkodó, s a feleségéről – aki egyben Nagy Sándor húga is volt –, Thesszalonikéről nevezte el. Jelentése: „győzelem a thesszáliaiak fölött” (Nagy Sándor húga azért kapta ezt a nevet, mert apja aznap szerzett tudomást a születéséről, amikor győztes csatát vívott a thesszáliaiak ellen). A Kr. e. 2. században fallal vették körbe a várost, amely ekkor Makedónián belül saját parlamenttel rendelkező autonóm városállam volt.
A város i. e. 168-ban a Római Birodalom része lett. A városon vezetett keresztül a Dyrrachiumot (ma Durrës) Bizánccal (ma Isztambul) összekötő Via Egnatia.
A városban az 1. században zsidó közösség alakult, de a keresztények is megjelentek a városban. Szent Pál második útja a várost is érintette. Prédikált a zsinagógában és az új templomban.
Szent Demeter, a város védője volt 306-tól. Róla leírtak egy nagy csodát, miszerint hogy ő mentette meg a várost. Ő volt a római proconzul Görögországban, és ebben az időben volt császár a keresztényellenes Maximian, és Dimitert kivégezték, ezzel vértanú lett. Az ő tiszteletére emelték a Szent Dimiter templomot. A templomot a Illyricum alprefektusa építette 463-ban.
Bizánci idők[szerkesztés]
A Római Birodalom kettéválásakor a Kelet-római Birodalom része lett, amelyet később Bizánci Birodalomnak neveztek. Thesszaloniké a második legfontosabb város Bizánc után. 390-ben itt tört ki zendülés I. Theodosius római császár és csapatai ellen, melynek megtorlásaként a császár 7000 szaloniki lakost mészároltatott le a város hippodromjában.
A 7. században szlávok telepedtek le a városban, de nem hódították meg. A bizánci hittérítő testvérek: Szent Cirill és Szent Metód - akik ebben a városban születtek - III. Mihály császár elküldte miszionárius útra északra. Az ő térítésüknek köszönhetően alakult ki az ószláv nyelv.
904-ben Thesszalonikit arab csapatok fosztották ki és tizedelték meg a lakosságát.
A város fejlődése folytatódik a 12. században a Komnénosz-dinasztia alatt, akik megnövelték Bizánci császárság területét a későbbi Magyarország és Szerbia felé. A városban ekkor már található pénzverde.
Nagy Manuél halála után, 1180-ban, a Bizánci Birodalom hanyatlásnak indult. 1185-ben a Sziciliai normann uralkodó meghódította a várost, aminek eredményeként a város megsemmisült. Az ő uralkodásuk alatt rosszabbul éltek a városban, mert két háború is volt Bizánccal, és ekkor evaukálták a város lakosságát.
Thesszaloniké 1204-ben ismét Bizánc része lett, amikor a keresztesek elfoglalták a várost a IV. Keresztes hadjáratban. Így 1205-től két évtizedre az egyik keresztes hercegség fővárosa lett.
Az ún. zelóta lázadás 1342-ben megteremtette görög földön az első kommunát, amelyet a bizánci császári seregek csak hétévi keserves küzdelem árán tudtak leverni.
A város volt a terület egyik legnagyobb tudományos központja. Itt tevékenykedett Thomas Magister (1275?–1347 után), Demetrios Triklinios (1280–1340), Palamasz Szent Gergely (1296–1359) és Demetrios Kydones (1324–1397).
1387–1391 és 1394-tól ismét a törökök uralkodtak a városban. 1403-ben Thesszaloniké ismét Bizánc része majd 1423-tól a Velencei Köztársaság része.
Török idők[szerkesztés]
1430-ban a várost meghódította II. Murád szultán, és ezzel az Oszmán Birodalom része lett. Szalonikit a törökök Selâniknak nevezték át.
Ekkor a város lakossága nagyon vegyes volt: zsidók, törökök, szlávok, albánok, görögök (ők tették ki a város lakosságának negyedét). Sok zsidó érkezett a városba 1492 után, amikor az Ibériai-félszigeten elűzték a zsidókat.
A város a következő 5 évszázadban a törökök kezén maradt. Szaloniki volt az egyik legfontosabb város a Birodalomban és a balkán legfontosabb kereskedelmi központja.
A vasút 1888-ban érkezett a városba, és 1896 és 1904 között építették ki az új kikötőt. A törökök atyja, Mustafa Kemal Atatürk itt született 1881-ben, és itt ülésezett a Fiatal Törökök társasága a 20. század elején. Az ő szülőháza ma múzeum és része a török konzulátusnak.
Szaloniki a Ruméliai vilajet Selânik szandzsákának a központja volt 1393 és 1402 között, ill. 1430 és 1864 között.
A török időkben a városvezetés létrehozta az Ano Poli-t (felső város), amelyben hagyományos faházak vannak. A város központjában található néhány dzsámi: a Hamza-Bej dzsámi, az Alatza Imaret dzsámi, a Bezesteni i Jahudi Hamam. Ezekhez még 40 minaret is tartozik.
A 20. században[szerkesztés]
Szalonikit az első Balkán-háborúban, 1912. október 26-án elfoglalták. I. György király 1913. március 18-án merénylet áldozata lett, amikor a városba érkezett.
1915-ben az első világháborúban az antant csapatai partraszálltak a városban és innen indították az offenzívákat Bulgária ellen.
1916-ban szembefordulva I. Konstantin király németbarát politikájával, a városban alakította meg ellenkormányát Venizelosz.
A város nagyobbik része 1917. augusztus 18-án megsemmísült a tűzben, amelyet a francia katonák okoztak. A tűz következtében 72 000-ren maradtak fedél nélkül.
Az egyik legnagyobb kárt a zsidók szenvedték el, ők kivándoroltak főleg Palesztinába, Törökországba, Franciaországba és az USA-ba. Sok görög menekült érkezett a városba a török függetlenségi háború idején, akik İzmirből érkeztek. A Nemzetközi Vöröskereszt és a város lakói segítették őket.
Szalonikit a Harmadik Birodalom 1941. április 9-én foglalta el, és egészen 1944. október 30-ig megszállás alatt tartotta. A várost sokszor bombázták a szövetségesek. A zsidóságot szinte teljesen kiírtották. Ma kb. 1000 zsidó él a városban. A háború után a várost gyorsan újjáépítették.
Lakosság[szerkesztés]
- 1981: 406 413
- 1991: 383 967
- 2001: 363 987
Nevezetességek[szerkesztés]
- Városfal
- Régi színház
- Római palota és a Hipodrom
- Hagia Szophia templom
Sportklubok[szerkesztés]
- Iraklis FC 1. osztályban játszik. (2005-2006: 4. hely)
- PAOK FC 1. osztályban játszik. (2004-2005: hely)
- Aris FC 1. osztályban játszik. (2004-2005: 14. hely)
- Apollon Kalamarias 1. osztályban játszik. (2004-2005: 12. hely)
- Agrotikos Asteras – 3. osztály
- Epanomi (volt ILTEX Lykoi, egyesítették őket) – 3. osztály
- Pavlos Melas FC – 3. osztály
Média[szerkesztés]
Újságok[szerkesztés]
- Makedonia-Thessaloniki
- Agelioforos
Televíziók[szerkesztés]
- ERT3 – Elliniki Radiophoniki Tileorasi (ERT)
- TV Macedonia
- TV100
- Apollon TV
- Best TV (helyi)
- TV Balkania
- Europe One
- Omega TV
- Orion TV
- Panorama TV
- Gnomi TV
- TV Thessaloniki
- Vergina TV
- 4E, Crkvena TV stanica
Rádiók[szerkesztés]
- Panorama FM – 98.4 FM
- Star FM – 97.1 FM
- Laikos FM – 87.6 FM
- Mylos FM – 88.5 FM
- Thessaloniki Radio Deejay – 89.0 FM
- Zoo Radio – 90.8 FM
- Ellinikos FM – 92.8 FM
- Heart FM – 93.1 FM
- Radio Thessaloniki – 94.5 FM
- Eroticos FM – 94.8 FM
- Cosmoradio – 95.1 FM
- Athlitiko Metropolis – 95.5 FM
- ERT 3 95.8 FM – public – 95.8 FM
- ERT 3 102 FM – public – 102.0 FM
- Extra Sport – 103.0 FM
- Banana FM – 104.0 FM
- Rock Radio 104.7 – 104.7 FM
- 1055 Rock – 105.5 FM
- City International -106.1 FM
- Safari FM – 107.1 FM
- Republic Radio – 100.3 FM
A város szülöttei[szerkesztés]
- Mustafa Kemal Atatürk - Törökország volt elnöke és miniszterelnöke
- Szent Cirill - hittérítő
Testvérvárosok[szerkesztés]
USA, Hartford (Connecticut), 1962. május 5-től
Bulgária, Plovdiv, 1984. február 27-től
Ausztrália, Melbourne, 1984. március 19.től
Ciprus, Limassol, 1984. június 30-tól
Németország, Lipcse 1984. október 10-től
Olaszország, Bologna, 1984. október 20-tól
Szlovákia, Pozsony, 1986. április 23-tól
Németország, Köln, 1988. május 3-tól
Románia, Konstanca, 1988. július 5-től
USA, San Francisco, 1990. augusztus 6-tól
Franciaország, Nizza, 1992. március 20-tól
Egyiptom, Alexandria, 1993. július 12-től
Izrael, Tel-Aviv, 1994. november 24-től
Források[szerkesztés]
- Forgács András - Szabó Miklós: Görögország. Panoráma 1979.
Jegyzetek[szerkesztés]
Külső hivatkozások[szerkesztés]
- A város vezetése
- Szaloniki Filmfesztivál
- www.saloniki.org
- Szaloniki fotók
- Régi képeslapok
- A város ma
- A város térképe
- Villamosok
- Arisztotelész Egyetem
- Makedón Egyetem
| Előző: Koppenhága |
|
Következő: Stockholm |


