Csaba királyfi

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Csaba királyfi (avagy Csaba vezér) szobra Rákoscsabán, Budapest XVII. kerületében

Csaba királyfi a székelyek legendás vezére. Életére vonatkozó megbízható adatokkal nem rendelkezünk, élete a legendák, és mondák ködébe vész. Néhány elmélet szerint nem is egy, hanem legalább három, időben egymástól távol eső személy összemosásából keletkezett. Az egyik legenda szerint a Balkánról vezette Magyarország területére a 3000 fős népet.
A székely nép eredettörténete szorosan kötődik Csaba királyfihoz.

Legenda[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Csaba királyfi és katonái, a Hadak útján

Attila halálát követően Attila két fia között a hatalomért harc kezdődött. A nyugati népek Aladárt támogatták, mert ő egy német fejedelemasszonytól származott (Krimhilda), míg a hunok Csabát támogatták. Véres harc kezdődött a két tábor között, melynek végére Csaba és szövetségesei vereséget szenvedtek. Csaba 15000 hun vitézzel Görögországba, majd Szittyaországba vonult. A harcokban sokan meghaltak, a megmaradt hunok, közel 3000-en Csigle mezején telepedtek le, Csaba királyfi utasítására. Mivel féltek a további támadásoktól, már nem hunoknak, hanem székelyeknek nevezték magukat.

Később szomszédos népek támadtak a székelyekre. Mikor a harc már-már a székelyek vesztét hozta volna, Csaba királyfihoz imádkoztak, és csoda történt. A Hadak Útján (ma Tejút), az égből egy lovascsapat, élén Csaba királyfival, jelent meg. A támadókat elsöpörve megvédte népét, majd visszatért az égbe.[1]

Searchtool right.svg Lásd még: Székelyföld történelme

Elméletek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Több elmélet létezik, amely Csaba királyfi személyének azonosítását, létezését kívánja igazolni, illetve cáfolni.

Három személy[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A „három személy” elmélet szerint Csaba királyfi legendás személye három ténylegesen élt személy összemosódásából jött létre.

Attila halála (453) után a Hun Birodalom keleti végeire menekült (Levédia, Etelköz). Irnik újjászervezte a Fekete-tenger melléki hunokat. Ez lett a későbbi Onogur (előbolgár) Birodalom alapja.

Isz. 665-ben a támadó kazárok szétverték azt az Onogur Birodalmat, amelyet még Irnik alapított. Kovrat Irnik leszármazottja volt. Az onogur nép ekkor négy részre szakadt, Kovrat kagán négy fia vezetésével. A legkisebbik fiú, Kuber és népe a szövetséges Avar Birodalomba költöztek be, a Kárpát-medencébe 677-ben. Kuber később részt vett az egyik avar trónkövetelő felkelésében, emiatt menekülnie kellett. Mivel édesanyja bizánci hercegnő volt, a Bizánci Birodalomban telepedett le. Kuber beköltözése alkotja László GyulaKettős honfoglalás” elméletének alapjait. Az avarok Kuber népét a Tiszától keletre, a mai Erdély területén telepítették le.

  • Csaba, magyar vezér, valószínűleg a jenő törzs vezetője (X. század)[forrás?]

Egyes kutatóink szerint Zolta halálát követően hatalmi harcok kezdődtek fia, Taksony herceg és Fajsz között. A harcok után a két fél megállapodott a hatalom megosztásáról, viszont Csabának menekülnie kellett, Bizáncban keresett menedéket. A vezér későbbi visszatérésére számítva „Csaba népe” – a jenő törzs, főleg a nők, gyermekek és öregek – menedéket kerestek Békés vármegyében. A korábbi Kuber és Csaba népei összeolvadtak és belőlük alakult ki a későbbi székely nép.

Ismeretes egy mondás a székelyek között: „Akkor gyere haza, mikor Csaba Görögországból!”[2] jelentése: soha.

Moór Elemér szerint[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Moór Elemér nyelvtudósként közelítette meg a témát. Azt vizsgálta, hogy tényleg Csaba vezette-e a székelyeket a Kárpát-medencébe. Tanulmányában hivatkozik Anonymusra, akinél előfordul a „sobamogera” kifejezés, mely egy magyar népcsoportot jelöl. Moór szerint a „soba” megfelel a Csabának. Moór szerint itt „sobamogera” azt jelenti „Csaba népe”.[3]

Kézai Simon krónikájában szintén megemlékezik Csabáról, aki „Chaba”-ként említi a legendás alakot. De megjelenik Aventinus művében is „Schaba”-ként.

Moór szerint ez azt jelenti, hogy bár létező személyről van szó, a Balkánra vetődött magyarokat már nem kellett Csabának vezetnie ahhoz, hogy őket „sobamogerának” nevezzék, Csaba népe ugyanis korábban is elneveződhetett a legendás vezérről.

Dümmerth Dezső szerint[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Dümmerth Dezső szerint csak a székelyeknél maradt fenn a Csaba-monda, ebből következtetve cáfolja, hogy Csaba Attila hun király egyik fia lett volna. Ugyanakkor azt elismeri, hogy a történeti hagyomány szerint Attila egyik fia visszament Szkítiába.

A népi hagyomány valós magja annyi lehet, hogy Csaba talán egy hun vagy hasonló király legifjabb fia volt, aki Pannóniából bizánci területre ment, s innét nem tért vissza. Szerinte egy hibás királylistán alapuló tévedésről van szó, amikor Álmos vezért – Attilával összekötendő – Csaba leszármazottjának tekintették. Ekkor ugyanis Csabának a VII. században vagy korábban kellett volna élnie.

Az óbolgár királylistákon szintén Attilától eredeztetik az óbolgár kánokat. Dümmerth szerint ebből adódik a bolgár és a hun uralkodók keveredése, valamint ezen népek együttéléséből a Csaba-legendárium megjelenése.

Csaba talán nem volt más, mint Álmos vezér nagybátyja, aki egy óbolgár vezér volt, aki Kuber néven szerepel a krónikákban. Kuber Kuvrat bolgár kán fia volt, míg Kuvrat másik fia, Batbaján, az aki Szkítiába visszavezette az óbolgárokat. Így a magyar hagyomány végül Attila és Kuvrat fiainak sorsát keverte össze Dümmerth szerint.

Györffy György szerint[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Csaba vezér szobra a róla elnevezett téren Rákoscsabán, egyben első világháborús emlékmű

Györffy György szerint két történelmi Csaba létezett: egyikük Csaba vezér, aki a 10. század elején népével a Balkánra költözött, a másik pedig Csaba ispán (Ceba), aki a tihanyi alapítólevél szerint 1002-ben István király udvarispánja (nádor) volt. Kézai szerint ez utóbbi Csabától származik az Aba nemzetség – korábban az Abák Edet és Edement vallották ősüknek. [4] Csaba ispán Hont, Pázmány és Orci dux társaságában szerepel a pannonhalmi alapítólevélben. [5] A fenti levezetés szerint Csaba az Aba nemzetséghez tartozhatott; a nemzetség Csaba nevű felmenőjére utal az, hogy 1067 táján Aba fia Péter (Aba Sámuel fia) Csabarákosa (a mai Rákoscsaba) nevű birtokát a százdi apátságnak adta. A zempléni Csobaj, Csabamezeje (a mai Csábóc) szintén az ő birtokuk lehetett. Csaba királyfi legendája mögött, akit Anonymus az Abák ősének mond, ez a Csaba szerepelhetett, aki valószínűleg Aba Sámuel apja volt. A nádori tisztséget később Aba Sámuel is viselte. [6]

Anonymus szerint az Aba nemzetség ősei Ed és Edemen kun vezérek voltak, s unokájuk, Pota volt az, aki a Mátraalján várat építtetett. Pota (Pata) nemzetségéből származott Sámuel király is. Anonymus elbeszélése ellenben hibás, mivel a kunok csak Aba halála után jelentek meg Európában. [7] A „kunok” itt talán a kavarokat jelenthetik. Ugyanakkor Pata nevét viseli a Mátraalján található Gyöngyöspata. Pata minden bizonnyal Aba Sámuelnek az őse lehetett, Taksony vagy Géza fejedelem idejében. [7] A kavar törzsek által lakott terület [8] Magyarországon a Nyitra tágabb környékén, a Vág, a Nyitra és a Garam völgyére kiterjedő területen volt, vagyis Biharországban, amibe beleértendő a későbbi Bihar vármegye területe mellett a Nyírség is, délen a Fehér-Köröstől, északon a Tiszáig terjedő területen. A fekete magyaroké lehetett délen az Al-Duna mellett a Tiszától a Karasig terjedő terület, valamint a későbbi Keve vármegye és Krassó vármegye területe. Ez a három tömb alkotta a trónörökös – dux, „királyfi” – kormányzati területét, a dukátust [9], ahol a Csaba nevű helységek többsége is található.

Emlékezet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Székely himnusz[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A 20. században született Székely himnuszban Csaba királyfi személye központi helyen szerepel.

Ki tudja merre, merre visz a végzet,

Göröngyös úton, sötét éjjelen,
Vezesd még egyszer győzelemre néped,
Csaba királyfi, csillagösvényen.

[10]

Arany János[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1853-1855 között készítette el elbeszélő költeményét Arany János.[11] Később a Toldihoz hasonló trilógia készítésére gondolt, de ez teljesen soha nem készült el.[12]

Benedek Elek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Benedek Elek mesében elevenítette meg Csaba személyét, melynek alapját a székely mondák adták.[13]

Szobor[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Rockopera[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

G. Nagy István Ilián: Csaba királyfi – rockopera, melyben erdélyi és székely népzenei betétek is vannak. [14]

Települések[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Számos település viseli a Kárpát-medencében a Csaba nevet valamilyen összetételben. A települések valamilyen módon mind Csaba királyfira vezetik vissza nevüket.

Ünnep[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1944-ig május 30. katonai ünnepnek számított: „Csaba királyfi ünnepe”

Szervezet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

19411945 „Csaba királyfi” Honvéd Gyorsfegyvernemi Hadapródiskola – Marosvásárhely

Forrás, jegyzetek, irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Kézai Simon és székely monda alapján
  2. Ismeretes Kézai Simon művében is: „…vulgus adhuc loquitur in communi: Tunc redire debeas, dicunt recedenti, quando, Chaba de Grecia revertitur”
  3. Moór Elemér: A magyar népnév eredetének kérdéséhez (tanulmány)
  4. Györffy György. 5 / István elődei., István király és műve. Gondolat Budapest 1983. ISBN 963-281-221-2 
  5. Györffy György. 16 / Vármegyeszervezés az európai intézmények tükrében., István király és műve. Gondolat Budapest 1983. ISBN 963-281-221-2 
  6. Györffy György. 17 / Udvar és udvari szervezet., István király és műve. Gondolat Budapest 1983. ISBN 963-281-221-2 
  7. ^ a b Györffy György. 8 / Géza belső rendje., István király és műve. Gondolat Budapest 1983. ISBN 963-281-221-2 
  8. Györffy György. 3 / Honfoglalás és megtelepedés., István király és műve. Gondolat Budapest 1983, 34. o. ISBN 963-281-221-2 
  9. Györffy György. 3 / Honfoglalás és megtelepedés., István király és műve. Gondolat Budapest 1983. ISBN 963-281-221-2 
  10. Székely himnusz részlet (1. versszak)
  11. Arany János: Csaba királyfi
  12. Arany János: Csaba trilógia (1855-1856)
  13. Benedek Elek: A Hadak Útja
  14. http://erdely.ma/kultura.php?id=98219&cim=kozonsegsiker_ovezte_a_csaba_kiralyfi_osbemutatot

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • László Gyula. Múltunkról utódainknak I-II. Püski Kiadó (1999.) 
  • Anonymus. Gesta Hungarorum. Anakreón Kiadó (1996.) 
  • László Gyula. A "kettős honfoglalás" (568-670-860). Magvető Könyvkiadó. ISBN 963-270-660-9 (1978) 
  • Lengyel Dénes. Régi magyar mondák. Móra Ferenc Könyvkiadó (1985.) 
  • Dümmerth Dezső. Az Árpádok nyomában. Corvina Kiadó. ISBN 963-135-290-0 (2003.) 

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]