Levédia
Levédia a magyarság egykori szállásterülete és első ismert fejedelemsége a 8. század közepe és a 9. század közepe közötti időszakban. A Fekete-tengertől északra, a Don és a Donyec folyók között terült el. A történetírók az első uralkodójáról, Levedi fejedelemről nevezték el.
A Magna Hungariaból érkező magyarság 750 körül telepedett le e Kazár Kaganátus fennhatósága alá tartozó területen, ahol kazár mintára kettős fejedelemséget hoztak létre.
A magyarok e területre költözése Bíborbanszületett Konstantin bizánci császár (913-959) műve[1] alapján 950-hez képest „régen” volt. Különböző forrásokra alapozva feltehető, hogy a hódítás 750 körül történt. A mintegy négy emberöltőt kitevő időszak akkoriban hosszú periódusnak számított, és a beköltözés pontos dátumát nem őrizte meg az emberi emlékezet. A terület ilyen elnevezését valószínűleg soha sem használták a gyakorlatban, az a császár alkotása, a végén ugyanis az -(i)a országnévképző fedezhető fel. Levedinek a magyarok bizonyára Levedi közvetlen szálláshelyét hívták[2]; a bizánciak pedig Levedihez és Levedibe utazhattak diplomáciai ügyekben. Ezt a császár tévedésből kivetítette az egész magyar szállásterületre.
[szerkesztés] Hivatkozások
- ↑ A császár A birodalom kormányzásáról című műve
- ↑ Arra, hogy a magyarok személynévvel csupán egy szűk és körülhatárolt területet jelöltek, több mai magyarországi település neve utal.
 |
Ez a történelmi tárgyú lap egyelőre csonk (erősen hiányos). Segíts te is, hogy igazi szócikk lehessen belőle! |
