Szerb Vajdaság és Temesi Bánság

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A magyar szabadságharc leverése után létrejött Szerb Vajdaság és Temesi Bánság
Etnikai térkép 1855-ből

██ Magyarok

██ Németek

██ Románok

██ Szerbek és horvátok

██ Csehek és szlovákok

██ Bolgárok

A Szerb Vajdaságot és Temesi Bánságot I. Ferenc József császár 1849. november 18-i uralkodói pátense létesítette a Szerb Vajdaság és a Temesi Bánság területeinek egyesítésével, a Bach-korszak szellemében.

Közigazgatás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1849-től 1850-ig a Bács-Torontáli körzet és a Temesvár-krassói körzet alkotta. 1850-től 1860-ig öt körzetből állt:

Népesség[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A 310 ezer szerbbel szemben 1,2 millió más nemzetiségű élt a Vajdaságban, a relatív többséget a terület keleti részén lakó románok adták, de jelentős volt a német és a magyar lakosság is.

  • 1850-ben 243.687 magyar, 343.096 német, 28.313 szlovák, 401.543 román, 7.339 rutén 2722 horvát és 336.076 szerb lakosa volt.
  • 1857-ben 383.522 magyar, 324.609 német, 24.598 szlovák, 372.060 román, 6.979 rutén és 431.863 szerb lakosa volt.

Mind az 1850-es, mind pedig az 1857-es népszámlálási adat megbízhatósága kérdéses. Előbbi a Habsburg birodalmi érdekek és pontatlanságok miatt alábecsüli, az utóbbi pedig a magyarság számának túlkompenzálása miatt túlbecsüli a magyar népesség súlyát.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Szerb Vajdaság és Temesi Bánság létrehozása (Magyarország egyéb közigazgatási átszervezései mellett, lásd: Bach-korszak) az ország elnémetesítését, illetve más, nem magyar nemzetiségek helyzetbe hozatalával a magyar népelem további relatív súlyának tervszerű csökkentését célozta. A 48-as szabadságharcra válaszul összeült szerb karlócai Májusi közgyűlés határozta el az autonóm Szerb Vajdaság megalapítását, amit Bécs jóváhagyott, de a forradalom alatt sosem valósult meg. A magyar forradalom bukása után a császár 1849-ben alapította meg a Szerb Vajdaság és Temesi Bánság-ot mint a Szerb Vajdaság utódját. Azonban szerbek nem voltak teljesen elégedettek az új vajdasággal, mivel bár nagy kiterjedésű volt, etnikailag vegyes (pl román, német, magyar, horvát) nemzetiségű bánsági és szlavón területeket foglalat magába. Kizárt egyes szerb többségű területeket a szerémségben, főleg a határőrvidéken amiket az önjelölt Szerb vajdaság tervezetük magában foglalt.

A közigazgatási egységet a császár 1860. december 27-i pátensével szüntette meg, és sorolta be a magyar polgári közigazgatás rendszerébe, területén újraalapítva a vármegyéket.

Az 1867. évi osztrák-magyar kiegyezés után folyamatossá vált a magyarság beköltözése a Bánságba. Különösen azt követően, hogy 1873-ban a bécsi udvar megszüntette a határőrvidéket. A Bánság ekkor a történeti Magyarország telepítési akcióinak csaknem kizárólagos színterévé vált.

Vajdák[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ferenc József felvette a Nagy Vajda címet - és bár 1860-ban a Vajdaság megszűnt - haláláig viselte. Tőle örökölte meg IV.Károly.

Kormányzók[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Ferdinand Mayerhofer , (1849-1851)
  • Johann Coronini-Cronberg , (1851-1859)
  • Josip Šokčević , (1859-1860)
  • Karl Bigot de Saint-Quentin , (1860)

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]