Franz Werfel

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Franz Werfel
Werfel.jpg
Élete
Született 1890. szeptember 10.
Prága
Elhunyt 1945. augusztus 26. (54 évesen)
Los Angeles
Pályafutása
Jellemző műfaj(ok) vers, regény
Signature Werfel1.jpg
Franz Werfel aláírása

Franz Werfel (Prága, 1890. szeptember 10.Los Angeles, 1945. augusztus 26.) osztrák költő és regényíró.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Gazdag kereskedőcsaládból származott. Iskoláit Prágában, Berlinben és Lipcsében végezte. Első munkaadója Kurt Wolff könyvkiadó volt, akinél lektorkodott. Nevéhez fűződik a Der jüngste Tag (Utolsó ítélet) című expresszionista írók és költők gyűjteményes könyvsorozatának megindítása Hasencleverrel és Pinthusszal együtt. Az első világháború alatt az orosz fronton harcolt, a háború után Bécsben telepedett le. 1929-ben feleségül vette Gustav Mahler özvegyét Alma Maria Mahlert, aki korábban a modern építészet egyik atyamesterének, Walter Gropiusnak volt a felesége. 1938-ban a fasizmus elől Franciaországba emigrált, ahonnan 1940-ben továbbmenekült az USA-ba.

Irodalmi munkásságát költeményekkel kezdte, amelyekben kifejezésre jutott az expresszionizmus szinte minden gondolati és érzelmi eleme. Stílusának szenvedélyes felfokozottsága, a vallás köréből vett képei és mondatszerkesztésének pongyolasága később líráját meglehetősen bonyolulttá és modorossá tették, költészete ekkor veszített erejéből. Ebben a korban barátja volt Franz Kafka és Max Brod.

Előbb csak kísérletezett a szépprózával, de már első nagyobb lélegzetű regénye, a Nem a gyilkos, hanem az áldozat a bűnös indulatos pacifizmusával és választékos stílusával igen sikeres volt. Az is kiderült, hogy jó érzéke van a lélektani ábrázoláshoz. Első nagy sikerét Verdiről írt életrajzi regényével aratta, melyben az olasz zeneszerzőt Wagner ellentéteként ábrázolta. Leghíresebb regénye, A Musza Dag negyven napja az első világháború idején játszódik, és az örmények egy csoportjának hősies harcát ábrázolja az őket deportálni akaró törökök ellen. Az eredeti dokumentumok alapján megírt regény tiltakozás a nacionalizmus és mindenfajta faji politika ellen. További regényei azonban már egyre erősödő vallásosságának, és fokozódó miszticizmusának jegyében születtek. A Halljátok az igét ótestamentumi tárgyú történelmi-lélektani nagyepikában a zsidó vallásos hit mélyről jövő vallomását ismerték fel, a nem sokkal később kelt Bernadette pedig a katolikus hitre megtért, a miszticizmustól is elragadtatott lélek maradandó értékű és hitelű hitvallása volt.

Későbbi költeményeinek a világ emberközpontúsága, minden ember testvériségének vállalása a fő mondanivalója. Formai eszközei: az álom és a vízió, a szenvedélyesen felfokozott stílus, a szokatlan-merész nyelvhasználat, és a szonettből a szabadversig ívelő, rendkívül változatos versformakincs.

Életét a Beverly Hills-i otthonában fejezte be, amikor munka közben asztalára borult és meghalt.

A XXI. században Franz Werfel emberjogi díjat alapítottak, amelyet a Zentrum Gegen Vertreibungen (Üldöztetések Elleni Központ) adományozott. Az íróról elnevezett, 10 ezer eurós pénzjutalommal járó díjat kétévente osztják ki, és először 2003-ban adták át.

Művei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Regényei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Musza Dag 40 napja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Musza Dag negyven napja című regénye az első világháború éveiben játszódik, amikor a törökök valósággal halálra ítélik az oszmán birodalomban élő katolikus örményeket, mikor elrendelik áttelepítésüket. Az üldözöttek eleinte tehetetlenül fogadják sorsukat, s csak később ismerik fel, hogy egyetlen lehetőségük maradt, az ellenállás. A Musza Dag az anatóliai tengerparton emelkedő fennsík. Erre az erődítménnyé kiképezhető hegyre vonul vissza hét örmény falu népe. A vállalkozás vezetője Bagradjan, egy sokáig Párizsban élő archeológus. A regény ennek az alig ötezer embernek negyven napig tartó hősies harcát drámaian izgalmas módon beszéli el, egészen a győzelemig, azaz addig, amíg a megtizedelt, éhező, lerongyolódott örményeket a francia hadihajók fedélzetükre veszik. Bagradjan nem tart övéivel. Meggyilkolt, egyetlen fia sírjánál végez vele a törökök golyója. Az egész regényen érződik, hogy az író az üldözöttek küzdelmének nemes pátosszal való ábrázolásakor saját korára, az eljövendő szenvedésekre gondol. A cselekmény lebilincselően fordulatos, a szereplők egyénítettek, hatásos csataleírások, izgalmas párbeszédek tarkítják. Hibájául csupán időnkénti terjengősségét róhatjuk fel.

A nápolyi testvérek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nápoly egyik csöndes, előkelő bérházában, mint valami világtól elzárt szigeten, él a Pascarella család. Az apa, Domenico Pascarella, patriarkális szigorral uralkodik hat gyermeke, három fia s három leánya felett. Az apai törvény egész létüket megszabja, korlátozza nemcsak cselekedeteiket, de legtitkosabb vágyaikat, hajlamaikat is. Úgy tűnik, mindez megváltoztathatatlan, de hirtelen, egyik napról a másikra alapjaiban rendül meg a Pascarella család élete. Anyagi csőd, halál, szerelem, politika, természet és társadalom együttes erői támadnak fel, hogy megsemmisítsék ezt a különös apai diktatúrát. Lényegében a fasizmusról szól Werfel regénye, s nem csupán konkrétan, a társadalmi háttér ábrázolásában, a kor atmoszférájában, a cselekmény bonyodalmaiban, hanem fedettebb, rejtettebb fokon a fasizmus, a fasizmus lehetőségének kérdését veti fel a fasisztákkal egyébként szívből dacoló öreg Pascarella személyiségének egész problematikája is. Az örök Nápoly romantikus díszletei, a fordulatos meseszövés, s nem utolsósorban az egyik Pascarella lány, Grazia gyönyörű szenvedélyének rajza rendkívül vonzó és eleven olvasmánnyá teszik ezt a regényt.

További művei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Weltfreund (A világ barátja) 1911, verseskötet
  • Wir sind (Vagyunk) 1913, verseskötet
  • Einander 1915, verseskötet
  • Nicht der Mörder, der Ermordete ist schulding (Nem a gyilkos, az áldozat a bűnös)1920, regény
  • Verdi. Roman der Oper (Verdi. Az opera regénye) 1924, életrajzi regény
  • Der Tod des Kleinbürgers (A kispolgár halála) 1927, elbeszélés
  • Der Abituriententag (Az érettségi találkozó) 1929, regény
  • Die Geschwister von Neapel (A nápolyi testvérek) 1931, regény
  • Die vierzig Tage des Musa Dagh (A Musa Dagh negyven napja) 1933, regény
  • Höret die Stimme (Halljátok az igét) 1937, regény
  • Der veruntreute Himmel (Az elsikkasztott mennyország)1939, regény
  • Jacobowsky und der Oberst (Jacobowsky és az ezredes) 1944, színdarab
  • Der Stern der Ungeborenen (A meg nem születettek csillaga) 1946, regény
  • Das Lied von Bernadette (Bernadette dala) 1948, regény
  • Gedichte aus den Jahren 1908 bis 1945, 1948, versek
  • Cella oder die Überwinder (Cella) 1952, regénytöredék

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Klasszikus német költők (Domokos Mátyás) Bp.: Európa, 1977. ISBN 963-07-1017-x
  • Világirodalmi kisenciklopédia I–II. Szerk. Köpeczi Béla, Pók Lajos. Budapest: Gondolat. 1976. ISBN 963-280-184-9