Bernadette Soubirous

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Soubirous Szent Bernadett
Bernadette Soubirous en 1863 photo Billard-Perrin 2.jpg
1863-as fénykép.
szűz
Születése
1844. január 7.
Lourdes
Halála
1879. április 16. (35 évesen)
Nevers
Egyháza Római katolikus egyház
Tisztelik Római katolikus egyház
Boldoggá avatása 1925. június 14., Róma
Boldoggá avatta: XI. Piusz pápa
Szentté avatása 1933. december 8., Róma
Szentté avatta: XI. Piusz pápa
Ünnepnapja április 16.
Római katolikus egyház
(Franciaországban február 18.)
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Bernadette Soubirous témájú médiaállományokat.

Bernadette Soubirous (Marie-Bernard Soubirous; Lourdes, 1844. január 7.Nevers, 1879. április 16.) katolikus apáca, aki gyermekként, 1858-ban a szülővárosával azonosított Mária-jelenések tanúja volt. Szentté avatása óta használatos a Soubirous Szent Bernadett vagy Lourdes-i Szent Bernadett elnevezése is.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Bernadették háza

Bernadette szegény családban született, édesapja, François Soubirous molnár, édesanyja Louise Casterot volt. Legidősebb gyermekként, öt testvére mellett nevelkedett. Gyermekkorában sokat betegeskedett.

Tizennégy éves korában látta első alkalommal Máriát, aki összesen 18 alkalommal jelent meg neki. Eleinte hitetlenség kísérte a jelenéseket, ám idővel nemcsak a falu népe, hanem az egyházi vezetés is hitelesnek ismerte el. Mindaddig azonban Bernadette-nek sok meg nem értésen kellett keresztülmennie.

Életét gyökeresen megváltoztatta látomása, ezért elhatározta, hogy szerzetesnő lesz. 1866-ban, 22 évesen belépett a szomszédos város, Nevers Saint-Gilgard nevű kolostorába. Itt sem volt egyszerű az élete, mert a noviciákat felügyelő mesternő sok szenvedést okozott neki.

Mindössze 35 éves volt, amikor 1879. április 16-án csonttuberkulózisban meghalt. Három nappal később a kolostorkert kis kápolnájában temették el.

A jelenések[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A csodálatos Hölgy, aki megjelent Bernadettnek

1858. február 11-én Bernadette a Gave-folyócska közelében, egy barlangban sugárzó fehérbe öltözött női alakot látott, aki szótlanul rámosolygott, majd eltűnt. A szép ismeretlen három nap múlva újra megjelent, és ettől kezdve július 16-áig bezárólag még további 16 alkalommal. Február 18-án, a harmadik találkozás alkalmával már meg is szólította a lányt, és február 25-én megmutatta a gyermeknek a barlang lábánál lévő rejtett forrást. Március 26-án a Szűzanya megnyilatkozott előtte. Többször is felszólította, hogy menjen a falu papjához, és mondja meg neki, hogy építtessen templomot a forrás mellé, és tegye zarándokhellyé.

Bernadette elbeszélését hitetlenség fogadta, de a lány a legszigorúbb kihallgatások alatt is ragaszkodott kijelentései igazságához. Ezután pedig a forrás mellett valóban csodálatos gyógyulások tanúja lett a falu népe. A csodák világhírűvé tették, s ma Lourdes a világ legnagyobb Mária-búcsújáró helye, a reménység forrása, ahol még ma is sok ember meggyógyul az ott fakadó víztől, a tudomány pedig nem talál erre magyarázatot.

Tisztelete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A teste épen maradt[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Bernadette több mint 30 évig nyugodott a nevers-i kolostor temetőjében. Amikor 1909-ben boldoggá avatásának előkészületeit végezték, az egyházi hatóságok két orvos jelenlétében kinyitották a sírt. Az eléjük táruló látványtól a jelenlévőknek a lélegzete is elállt. Bernadette úgy feküdt párnáin, mintha mi sem történt volna. „Az oszlás legcsekélyebb jele sem volt tapasztalható, az idő nem hagyott rajta nyomot, úgy látszott, mintha aludna” – számolt be erről egy szemtanú. A hivatalos vizsgálat befejezése után új ruhába öltöztették, és a vizsgálati jegyzőkönyvvel együtt cinkkoporsóba zárták.

Kritikák[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az orvosi jelentést sokan nem fogadták el, néhány újság a püspököt vádolta csalással. Azt mondták, hogy ő balzsamozta be a nőt halála után, mivel az egyháznak ilyen „csodákra” van szüksége, ha igazolni akarja Lourdes különleges forrásának helyét.

Boldoggá és szentté avatása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A támadások ellenére folytatódott a boldoggá avatási eljárás. 1919. április 3-án, majd 1925. április 18-án újra megvizsgálták Bernadettet. Változást azonban ezúttal sem találtak a holttesten, bőrszínét kivéve, mely még az első vizsgálatnál szemtanúk szeme láttára elsötétedett.

Boldoggá avatása kapcsán 1925. augusztus 3-án Bernadette testét ünnepélyes keretek között helyezték el a Saint-Gilgard kolostor templomában. Azóta ott nyugszik, üvegkoporsóban, arcát és kezét vékony viaszréteg borítja. XI. Piusz pápa avatta szentté 1933-ban.

Magyarországon nagyon hamar elterjedt a lourdes-i jelenések híre, és igen komoly tisztelete is kifejlődött. Nagyon sok katolikus templomban megjelentek az ún. lourdes-i barlangok, amelyekben Máriát, a jelenéseknek megfelelően rózsafüzérrel, Bernadette-et pedig Mária előtt térdelve ábrázolják. Külön imaforma is kialakult, az ún. lourdes-i kilenced, amit február 2-tól kezdve 9 napon át imádkoznak.

A lourdes-i jelenések és csodás gyógyulások hatására II. János Pál pápa 1992-ben elrendelte, hogy február 11. a római katolikus egyházban a betegek világnapja legyen.

Ajánlott irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Bernadette Soubirous témájú médiaállományokat.

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]