Vilma hessen–kasseli hercegnő

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Vilma kasseli hercegnő
Wilhelmine von Hessen-Kassel.jpg
Vilma porosz királyi hercegné (van Loo, 1767)
Született
1726. február 25.
Kassel
Elhunyt
1808. október 8. (82 évesen)
 Porosz Királyság, Berlin
Nemzetisége német
Házastársa Henrik porosz királyi herceg
Szülei Miksa hessen–kasseli herceg
Friderika Sarolta hessen–darmstadti hercegnő

Vilma hessen–kasseli hercegnő, férjezett Vilma porosz királyi hercegné (németül Prinzessin Wilhelmine von Hessen-Kassel, Prinzessin von Preußen; Kassel, 1726. február 25.Berlin, 1808. október 8.) hessen–kasseli hercegnő, házassága révén porosz királyi hercegné.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Hessen-Kassel-1736.PNG

Vilma hessen–kasseli hercegnő 1726. február 25-én jött világra családja kasseli kastélyában Miksa hessen–kasseli herceg (1689–1753) és Friderika Sarolta hessen–darmstadti hercegnő (1698–1777) ötödik gyermekeként, egyben negyedik leányaként. Szülei a hesseni uralkodócsalád két, egymással vetélkedő ágából származtak, azonban házasságuk a felek megbékélését hivatott szimbolizálni. A családban nyolc gyermek között egyetlen fiú volt csupán. A zeneszerető Miksa herceg pazarló életmódot folytatott, leányai számára a jessbergi kastélyban „Prinzessingarten” néven parkot is létesített. Friderika Sarolta hercegnő hosszú hónapokat töltött férjétől távol, szülei otthonában, s családja részéről sok kritika érte szabados és költekező életmódja miatt. Maga Vilma hercegnő kellemes modorú volt, a kor egyik szépségeként írták le – 1789-es poroszországi látogatásakor Hedvig Erzsébet Sarolta holstein–gottorpi hercegnő így emlékezett az akkor már idős hercegnőről: „Magas és csinos hölgy volt gondosan őrzött alakkal, bár nagyon sovány, és még mindig látható, hogy feltűnően szép lehetett fiatalkorában. A szeme nagy és élettel teli, noha kissé kidülledő, és a tekintete nyughatatlan. Igen szellemes, de kora következtében néha előfordul, hogy egyszerre több témáról is beszél. A modora fejedelmi, tökéletesen mutat, és ráadásul nagyon udvarias és leírhatatlanul kedves volt hozzám.”[1]

1751-ben a hercegkisasszonyt bemutatták az akkori porosz uralkodó öccsének, Henrik porosz királyi hercegnek (1726–1802). A herceg a hétéves háborúban megalapozta katonai hírnevét és népszerűségét, azonban menekülni szeretett volna bátyja hatalma elől, és az egyetlen kiutat a házasságban látta: „Jó házasságot fogok kötni, és úgy fogok élni, ahogy azt az Öreg megkívánja.”[2] II. Frigyes porosz király Vilma hesseni hercegnőt szemelte ki öccse jövendőbelijének. A menyegzőt 1752. június 25-én, Charlottenburg kastélyában tartották. Vilma hercegnő hamar egyike lett a porosz udvar legnépszerűbb hölgyeinek, azonban saját férjét nem sikerült elbájolnia – Henrik herceg így vélekedett róla: „Zavar és untat engem, már előre ásításra késztet”.[3] A házasságból nem született gyermek, több történész szerint azért, mert Henrik herceg homoszexuális volt.[4]

A házaspár a fővárosban az Unter den Lindenen birtokolt palotát, melyet külön Henrik herceg számára építettek. A pár valódi otthona azonban Rheinsberg kastélya lett, melyet a herceg legidősebb bátyjától kapott ajándékba 1744-ben, de mint állandó lakhelyet csak 1753-tól kezdték használni. Távollétében a herceg engedélyével és kérésére fivérei díszes ünnepségeket és bálokat szerveztek a kastélyban, hogy a hercegné ne unatkozzék. 1760-tól a hercegné visszaköltözött a fővárosba, hogy az ottani rezidenciában töltse legtöbb idejét,[4] míg férje továbbra is Rheinsbergben maradt. 1806-ban a napóleoni háborúk folyamán az akkor már nyolcvanéves Vilma hercegné egyike volt a porosz királyi család azon kevés tagjának, aki nem menekült el a francia seregek elől, hanem ott maradt a fővárosban.[5]

Vilma hessen–kasseli hercegnő és porosz királyi hercegné 1808. október 8-án hunyt el nyolcvankét éves korában. Halála után egy évvel a hercegné egykori lakhelyét, az Unter den Lindenen álló palotát a porosz király az akkor megalapuló Berlini Egyetemnek adományozta; ma a Humboldt Egyetem működik benne.

Leszármazása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. af Klercker 1927  121.
  2.   „Ich werde mich wohl verheiraten und leben wie der Alte es wünscht.” Lásd Geschichte Berlins
  3.   „Sie stört, langweilt mich und bringt mich schon im Voraus zum Gähnen.” Lásd Die Zeit 2002
  4. ^ a b Die Zeit 2002
  5. Frank Bauer: Napoleon in Berlin. Berlin: Berlin Story Verlag. 2006. 78. o.  

Fordítás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]