Hohenfriedbergi csata

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Hohenfriedbergi csata
Hohenfriedeberg - Attack of Prussian Infantry - 1745.jpg
A porosz gyalogság támadása hajnalban

Konfliktus Osztrák örökösödési háború
Időpont 1745. június 4.
Helyszín Hohenfriedeberg / Striegau, Szilézia
(ma Dobromierz / Strzegom, Lengyelország)
Eredmény Döntő porosz győzelem
Szemben álló felek
Banner of the Holy Roman Emperor (after 1400).svg Habsburg Birodalom
Flag of Electoral Saxony.svg Szászország
Flag of Prussia 1892-1918.svg Poroszország
Parancsnokok
Banner of the Holy Roman Emperor (after 1400).svg Lotaringiai Károly Sándor Flag of Prussia 1892-1918.svg II. (Nagy) Frigyes
Szemben álló erők
58 700 fő
122 ágyú
58 500 fő
192 ágyú
Veszteségek
8 650 halott és sebesült
5 080 hadifogoly
4 800 halott és sebesült

A hohenfriedbergi csata (vagy hohenfriedebergi csata) az osztrák örökösödési háború egyik döntő csatája volt. II. Frigyes a csatában megmutatta kivételes vezetői képességeit, egy a sajátjához hasonló méretű hadsereget teljesen szétverve. Ugyanebben az évben Ausztria elismerte Szilézia elvesztését a drezdai békében.

Előzmények[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az 1741-es mollwitzi csata után Poroszország elfoglalta a Habsburg Birodalom leggazdagabb tartományát, Sziléziát.
Lotaringiai Károly vezetésével egy nagy osztrák-szász hadsereg 1745-ben betört a tartományba, hogy visszaszerezze azt. Frigyes, a porosz király, aki kiváló hadvezér hírében állt, nem sokra tartotta ellenfelét. A csatára készülve azt mondta róla, „Lesz néhány ostoba húzása”.

Az osztrák-szász erőket néhány hete követte Frigyes huszársága, várva a kedvező alkalmat az ellenségre való lesújtásra. Károly nem ismerte fel a veszélyt, gyanútlanul átkelt a rienengebirgei magaslatokon. Frigyes a hegyes területet saját előnyére fordította, tudván, hogy a szász és az osztrák sereg a terep miatt nehezen tudja támogatni egymást.

A csata[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A két sereg elhelyezkedése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A két tábor egymással szemben, a Striegau folyó által elválasztva helyezkedett el. A poroszok keleten, Striegau falu mellett táboroztak, míg az osztrák-szász erők a folyó túloldalán, a szászok a bal, az osztrákok a jobb oldalon. Frigyes terve az volt, hogy az éjszaka leple alatt, teljes csendben kivonul táborából, pirkadatkor lerohanja a szász tábort, majd dél felé fordulva felgöngyölíti az osztrák erőket is.

A porosz kivonulás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Frigyes utasította seregét, hogy teljes csendben hagyja el a tábort és keljen át a Striegau folyón. A hátrahagyottaknak meghagyta, hogy táplálják a tábortüzeket. Menet közben katonáinak a dohányzást is megtiltotta. Az előrenyomulás során azonban számos nehézség érte a poroszokat. A kis hídon, mely a folyón át vezetett nem tudott az egész sereg átkelni. A csapatok feltorlódtak, sokaknak el kellett menniük a folyó felsőbb folyásához, hogy gázlókon át tudjanak kelni rajta. Az előrenyomuló porosz erők találkoztak a szász előőrssel, ami előrébb helyezkedett el, mint ahogy arra számítottak. Az összecsapás túl hamar kezdődött meg, a meglepetés előnye látszólag szertefoszlott.

A szászok elűzése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A szász elővédek, mely két dombon helyezkedtek el, nem húzták teljesen keresztül Frigyes tervét. Csapatai egyszerűen megkerülték a dombokat, még időben elérve a szászok táborát ahhoz, hogy a meglepetés előnyét érvényesíteni tudják. Hajnali hétkor megkezdődött a csata a szászokkal, melyben az ébredő sereg csúfos és korai vereséget szenvedett és megfutamodott.

Az osztrákok veresége[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ezután Frigyes és a poroszok dél felé, az osztrák seregrész ellen fordultak. Az osztrákok gyorsan reagáltak, lovasságuk feltartotta a porosz vértesek rohamát, míg a gyalogosok bátran állták a sarat a túlerőben lévő porosz gyalogság gyilkos puskatüzével szemben. A csata tetőpontján lépett akcióba a porosz bayreuth-i dragonyosezred. A porosz gyalogság vonalai között előrenyomulva áttörték az osztrák gyalogság első vonalát, majd elfordulva a második vonalat is szétzúzták. Az osztrák sereg összeomlott és menekülni kezdett, osztrák katonák tömegesen adták meg magukat a poroszoknak.

Következmények[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A győzelem biztosította Poroszország uralmát Szilézia felett, ezt Ausztria még ugyanebben az évben a drezdai békében el is ismerte. A tartományért folytatott háborúknak azonban ezzel nem lett vége, egy évtizeddel később a hétéves háborúban ismét fellángolt érte a harc.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]