Hohenfriedbergi csata
| Hohenfriedbergi csata | |||
 |
|||
| A porosz gyalogság támadása hajnalban | |||
|
|
|||
| Konfliktus | Osztrák örökösödési háború | ||
| Időpont | 1745. június 4. | ||
| Helyszín | Striegau, Szilézia, a mai Lengyelország | ||
| Eredmény | Döntő porosz győzelem | ||
| Szemben álló felek | |||
|
|||
| Parancsnokok | |||
|
|||
| Szemben álló erők | |||
|
|||
| Veszteségek | |||
|
|||
.svg){kind=small}
A hohenfriedbergi csata az osztrák örökösödési háború egyik döntő csatája volt. II. Frigyes a csatában megmutatta kivételes vezetői képességeit, egy a sajátjához hasonló méretű hadsereget teljesen szétverve. Ugyanebben az évben Ausztria elismerte Szilézia elvesztését a drezdai békében.
Tartalomjegyzék |
Előzmények [szerkesztés]
Az 1741-es mollwitzi csata után Poroszország elfoglalta a Habsburg Birodalom leggazdagabb tartományát, Sziléziát.
Lotaringiai Károly vezetésével egy nagy osztrák-szász hadsereg 1745-ben betört a tartományba, hogy visszaszerezze azt. Frigyes, a porosz király, aki kiváló hadvezér hírében állt, nem sokra tartotta ellenfelét. A csatára készülve azt mondta róla, ,,Lesz néhány ostoba húzása".
Az osztrák-szász erőket néhány hete követte Frigyes huszársága, várva a kedvező alkalmat az ellenségre való lesújtásra. Károly nem ismerte fel a veszélyt, gyanútlanul átkelt a rienengebirgei magaslatokon. Frigyes a hegyes területet saját előnyére fordította, tudván, hogy a szász és az osztrák sereg a terep miatt nehezen tudja támogatni egymást.
A csata [szerkesztés]
A két sereg elhelyezkedése [szerkesztés]
A két tábor egymással szemben, a Striegau folyó által elválasztva helyezkedett el. A poroszok keleten, Striegau falu mellett táboroztak, míg az osztrák-szász erők a folyó túloldalán, a szászok a bal, az osztrákok a jobb oldalon. Frigyes terve az volt, hogy az éjszaka leple alatt, teljes csendben kivonul táborából, pirkadatkor lerohanja a szász tábort, majd dél felé fordulva felgöngyölíti az osztrák erőket is.
A porosz kivonulás [szerkesztés]
Frigyes utasította seregét, hogy teljes csendben hagyja el a tábort és keljen át a Striegau folyón. A hátrahagyottaknak meghagyta, hogy táplálják a tábortüzeket. Menet közben katonáinak a dohányzást is megtiltotta. Az előrenyomulás során azonban számos nehézség érte a poroszokat. A kis hídon, mely a folyón át vezetett nem tudott az egész sereg átkelni. A csapatok feltorlódtak, sokaknak el kellett menniük a folyó felsőbb folyásához, hogy gázlókon át tudjanak kelni rajta. Az előrenyomuló porosz erők találkoztak a szász előörssel, ami előrébb helyezkedett el, mint ahogy arra számítottak. Az összecsapás túl hamar kezdődött meg, a meglepetés előnye látszólag szertefoszlott.
A szászok elűzése [szerkesztés]
A szász elővédek, mely két dombon helyezkedtek el, nem húzták teljesen keresztül Frigyes tervét. Csapatai egyszerűen megkerülték a dombokat, még időben elérve a szászok táborát ahhoz, hogy a meglepetés előnyét érvényesíteni tudják. Hajnali hétkor megkezdődött a csata a szászokkal, melyben az ébredő sereg csúfos és korai vereséget szenvedett és megfutamodott.
Az osztrákok veresége [szerkesztés]
Ezután Frigyes és a poroszok dél felé, az osztrák seregrész ellen fordultak. Az osztrákok gyorsan reagáltak, lovasságuk feltartotta a porosz vértesek rohamát, míg a gyalogosok bátran állták a sarat a túlerőben lévő porosz gyalogság gyilkos puskatüzével szemben. A csata tetőpontján lépett akcióba a porosz bayreuthi dragonyosezred. A porosz gyalogság vonalai között előrenyomulva áttörték az osztrák gyalogság első vonalát, majd elfordulva a második vonalat is szétzúzták. Az osztrák sereg összeomlott és menekülni kezdett, osztrák katonák tömegesen adták meg magukat a poroszoknak.
Következmények [szerkesztés]
A győzelem biztosította Poroszország uralmát Szilézia felett, ezt Ausztria még ugyanebben az évben a Drezdai békében el is ismerte. A tartományért folytatott háborúknak azonban ezzel nem lett vége, egy évtizeddel később a Hétéves háborúban ismét fellángolt érte a harc.
Források [szerkesztés]
- Száray Miklós: Történelem III, ISBN 978-963-16-2813-5
