Kölcsey Ferenc

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Kölcsey Ferenc
Kolcsey ferenc.jpg
Született 1790. augusztus 8.
Sződemeter
Elhunyt 1838. augusztus 23. (48 évesen)
Szatmárcseke
Foglalkozása költő
szerző
politikus

Kölcsey Ferenc signature.jpg
Kölcsey Ferenc aláírása

Kölcsey Ferenc (Sződemeter, 1790. augusztus 8.Szatmárcseke, 1838. augusztus 23.)[1] magyar költő, politikus és nyelvújító, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja, a Kisfaludy Társaság alapító tagja.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Gyermekkora[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Miután édesapja, a nemesi származású Kölcsey Péter, aki álmosdi birtokán gazdálkodott, 1796. augusztus 9-én elhunyt, édesanyja, Bölöni Ágnes a hat éves fiát Debrecenbe küldte iskolába. Egyik szeme világát gyermekkorában feketehimlő következtében elveszítette. (Korábbi teóriák a korabeli ábrázolással ellentétben a bal szem látásának elvesztését tartották valószínűnek, mára inkább az ábrázoltaknak megfelelő jobb szem érintettségét feltételezik.)[2][3][4] A szájhagyomány szerint a betegség kezelése közben – a kor szokásai szerint – a tüzes kemencében kezelt gyermeknek szikra pattant a szemébe, de ezt a legendát nem sikerült utólag kétséget kizáróan igazolni.[5] 11 éves volt, amikor anyja meghalt, és ettől kezdve a háztartást Panna néni, a család régi hű cselédje vezette, és mind neki, mind három kisebb testvérének gondját viselte. Egyébiránt az árva gyermekekre gyámapjukon, Gulácsy Antal szokolyi birtokos nemesen kívül (akit gyámnak a megyei hatóság nevezett ki) Péchy Imre, a kollégium főgondnoka is némi felügyeleti joggal rendelkezett.

Tanulmányai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Debreceni Református Kollégiumban 14 évig, 1809-ig tanult és a szentírás magyarázatán kívül minden előadott tanulmányt végighallgatott. Kölcsey nagy kedvvel tanulta Cornelius Nepost; a labdázás helyett abban állt a játéka, hogy a debreceni homokban egy barátjával együtt Athént ábrázolta, a görögök nagyjainak csontokból emlékoszlopokat állítgatott és emlékbeszédeket tartott fölöttük. Ez időben ismerkedett meg Haller Hármas Istoriájával is.

1813-ban a költészeti osztályba jutva a latin versírásban ugyan nem jeleskedett, de Csokonai Vitéz Mihály, Virág Benedek, Kisfaludy Sándor munkáit, Kazinczy Ferenc Gessnerét, Vergilius és Theokritosz pásztori költeményeit eredetiben olvasta. Már ekkor kezdte a magányt keresni, mintha el kívánná rejteni a természet mostohaságát, mely őt a himlő által jobb szemétől megfosztotta; s minden örömét elvonulva, könyveiben kereste és találta meg. Ritka tehetsége szembetűnően csak tizenhat éves korában jelentkeztek, midőn élénk lelkesedéssel enciklopédiai tanulmányokat tett és társaival, akik között volt a később ismertté vált Kállay Ferenc is együtt tanult, olvasott és eszmecseréket folytatott.

Az idegen nyelvek közül először a franciát sajátította el és minden szeretetét a XIV. Lajos korabeli írók nyerték meg; a német a megtanulására leginkább Kleist, Gessner, Hagedorn, Bürger és Klopstock munkái bírták, melyeket előbb fordításból ismert; görögül olvasta ugyan Cebest és Anakreónt, de nagyobb előmenetelt nem tett; azonban Kazinczy sürgetésére kiváló gondot kezdett reá fordítani és amikor Pindaroszhoz a Heyne-féle kiadást meghozatta, filológiai látóköre is nagyban tágult.

16 éves kora óta írogatott verseket is, de első dolgozatait megsemmisítette. 1805-ben Csokonai temetésén ismerkedett meg Kazinczyval, akinek a Kresznericcsel való vitájában fontos adatokkal szolgált. 1808. május 19-én kelt első levele Kazinczyhoz. Ennek szíves fogadtatása és a későbbi barátság rendkívül serkentően és művelőleg hatott reá. Ez időtől fogva Kazinczy oktatója és vezérlője lett az ifjúnak, aki szintén egyedüli védője, tisztelője volt az újító Kazinczynak Debrecenben, akit már az Árkádia-perben is védelmezett.

Történelmet Kölcsey Magyar Mihálytól, bölcseletet Ercsei Dánieltől hallgatott. Tanulmányai mellett, Kazinczy buzdítására, kivonatokat írt és néhány tárgyat ki is dolgozott: Többek között Werbőczy életét; egy értekezést a poézisról (1808 dec.); jegyzeteket az ión iskoláról. Szorgalmasan használta a kollégium könyvtárát, azonban mivel abból az ifjaknak magyar könyveket nem adhattak ki, maga is gyűjtött magyar munkákat, különösen Veszprémi és Sinai könyveinek árverése alkalmával.

Felnőttkora[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Elvégezvén 1809-ben kollégiumi tanulmányait, Pestre jött fel törvénygyakorlatra, de ügyvédi vizsgára nem jelentkezett; mert miután Horvát Istvánnal, Vitkoviccsal és főleg Szemere Pállal szoros barátságot kötött, egyedül az irodalom lelkesítette; lemondott a hivatalbeli és tanári pályáról, mely utóbbira Debrecenbe meghívták, és Álmosdra vonult, ahol kis birtokán gazdálkodva egyedül tanulmányainak élt. Ezek mellett öccseinek gondozása is elfoglalta; majd szerelme tette szívbeteggé, melyből idejében való lemondással gyógyult ki. 1815-ben testvéreivel megosztozván Csekére (Szatmár megye) költözött. Itt is a gazdaságnak, tanulmányainak és az irodalomnak élt. Levelezett Kazinczyval, Döbrentei Gáborral és kétszer utazott Pécelre Szemeréhez, ebből egy alkalommal 1814-ben Kazinczyval együtt, valamint 1815-ben is a nyárnak egy részét ott töltötte.

Kölcseynek Szemere Pállal kapcsolatos érzelmeit Nyáry Krisztián egy irodalmi bulvár könyvben közzétett hipotézise mint beteljesületlen szerelmet értékeli. A hipotézis verselemzéseken és irodalmi levelek analízisén alapul,[6] a szakkutatók azonban komolytalannak tartják és elvetik, mert figyelmen kívül hagyja az akkoriban divatos érzékeny nyelvhasználatot.[7]

Figyelmet keltett a Mondolatra való Felelet, melyet Szemere Pállal együtt dolgozott ki 1815-ben. Kölcsey ezzel állást foglalt a nyelvújítás mellett és előmozdította sikereit. Kiválólag az irodalmi kritika és esztétika terén működött; Kazinczyval a régi Magyarország ellen küzdött; sorba vette a legnevezetesebb költőket, Csokonait,Kis Jánost és Berzsenyi Dánielt. Véleményét akkor hallatlan szigorúsággal mondta ki, ezért fel is zúdította maga ellen a közvéleményt és az írókat. Ekkor személyes baráti viszonyra lépett Kisfaludy Károllyal és az Aurora-körrel is; különösen Bártfay Lászlóval, Helmeczy Mihállyal, Toldy Ferenccel, Bajza Józseffel, Vörösmarty Mihállyal s Zádor Györgygyel (aki Fenyéri Gyula álnéven cikkeket írt különféle lapokba) alakított ki haláláig tartó őszinte baráti kapcsolatot.

1823. január 22-én tisztázta le Hymnus, a' Magyar nép zivataros századaiból című nagy költeményét, amely Erkel Ferenc zenéjével Magyarország nemzeti himnusza lett. (E napot 1989 óta a magyar kultúra napjaként ünnepeljük. A mű eredeti kéziratát Kölcsey saját kezű aláírásával az Országos Széchényi Könyvtár őrzi.)

Pesten tartózkodása alatt Szemere Pállal 1826-ban megindította az Élet és Literatura c. folyóiratot. 1827 januárjában hazamenetele után csak pár évig maradt csekei magányában, ahol elhunyt öccse családjának ügyei is foglalkoztatták. Az 1829-es tisztújításkor főispánja, báró Vay Miklós őt Szatmármegye tiszteletbeli aljegyzőjévé tette. A Magyar Tudományos Akadémia igazgatósága Pozsonyban 1830. november 17-én a nyelvtudományi osztályban vidéki rendes tagjának nevezte ki.

Nagy Károly tiszti főügyésszel hathatós ébresztője és támasza lett megyéjében a szabadelvű mozgalmaknak, egyszersmind kidolgozója a rendszeres munkálatok feletti véleményeknek, melyek a megye által a kiváltságok védői dacára 1832-ben elfogadva, a következő országgyűlésre utasításul szolgáltak és oly hírre emelkedtek, hogy azokat más megye is sajátjává tette. 1832-ben megyei főjegyzővé, azon év november 6-án pedig országgyűlési követté választották. Pozsonyban 1832. december 19-én foglalta el helyét és a négy kerületi jegyzők egyikévé választatott; számos felirat (latinul) és üzenet (magyarul) az ő tollából került ki. Mint szónok, a magyar nyelv ügyében tartott beszéddel tűnt ki először és nemsokára jeles beszédeivel országos hírűvé vált. A parlamenti szónoklatot ő emelte irodalmi s művészi színvonalra; tőle tanulták ezt el az 1830-as és 1840-es évek szónokai: Deák Ferenc, Kossuth Lajos, Eötvös József és Szemere Bertalan.

Mint politikus, a reformok híve volt; küzdött Erdély és a részek visszacsatolásáért, az alkotmánynak a nép felszabadításával korszerű átalakításáért és a magyar nyelv jogaiért. Követi pályája 1834-ben véget ért, amikor megyéjében a maradiak kerültek felszínre. Búcsúbeszédével Pozsonyban 1835. február 9-én annyira meghatotta a rendeket, hogy az országgyűlés e beszéd után az napra felfüggesztette az ülést és Kossuth erről a napról gyászkeretben küldte szét Országgyűlési Tudósításait. Hazatérte után ismét sikerült neki többséget biztosítani megyéjében a szabadelvű eszméknek. Az akadémiában emlékbeszédeivel, költői dolgozataival, kritikáival újra magára ragadta a közfigyelmet és ezután kizárólag az irodalomnak élt. 1836. november 12-én a Kisfaludy Társaság alapítótagja lett. Utolsó nagy műve, Wesselényi védelme, melyet barátja hűtlenségi pörében készített. Rendkívüli tisztességére és megbecsültségére utalva, Wesselényi így emlékezett meg róla: „Nem közénk való volt”. E nagyszabású, valóban klasszikus politikai vádirat, kimerítette erejét, bélgyulladásba esett.

Halála[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Halála hirtelen következett be. Egy hivatalos útja alkalmával szekéren utazva viharos zápor érte, meghűlt és egyheti betegeskedés után – a szatmárcsekei református anyakönyv vonatkozó bejegyzésének tanúsága szerint – 1838. augusztus 23-án Szatmárcsekén meghalt. Két napra rá, augusztus 25-én temették.

A Magyar Tudományos Akadémiában báró Eötvös József tartott fölötte emlékbeszédet.

Emlékezete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Munkái[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Felelet a Mondolatra néhai Bohógyi Gedeon urnak. Pest, 1815. (Szemere Pállal együtt. Somogyi Gedeonnak erre válasza az Értekezés a magyar verselés módjáról cz. munkájában. Veszprém, 1819. sz. munkájában jelent meg. Felelet a Mondolatra. Kiadta Balassa József. Bpest, 1898. Somogyi Gedeon válaszával. Heinrich Gusztáv, Régi Magyar Könyvtár XI.)
  2. Kölcsey Ferencz munkái. Kiadta Szemere Pál I. kötet. Versek. Pest, 1832. (Több nem jelent meg.)
  3. Kölcsey Ferencz minden munkái. Szerkesztik b. Eötvös József, Szalay László és Szemere Pál. U. ott, 1840-48. Hat kötet. (I. 1840. Versek. II. 1840. Elbeszélések. Vegyes beszédek. III. 1842. Philosophiai, nyelvészeti és vegyes dolgozatok. V. 1844. Vegyes dolgozatok. VI. 1848. Országgyűlési és megyei beszédek.)
  4. Kölcsei Kölcsey Ferencz naplója 1832-1833. Bpest, 1848. Dobrossinál. (A m. n. múzeum példányára írt jegyzet szerint: készült 1847-48-ban egy földalatti titkos nyomdában censura nélkül. Ism. Figyelő 1874. 6., 7. sz. Vajda Viktor).
  5. Kölcsei Kölcsey Ferencz minden munkái. Második bővített kiadás Toldy Ferencz által. Pest, 1859-61. Nyolcz kötet. (I. 1859. Kölcsey Ferencz élete. Versek, arczkép. II. 1859. Elbeszélések. Műfordítások. Vegyes beszédek. III., IV. 1860. Nyelv, irodalom, széptan. V. 1860. Philosophia és historia. VI. 1861. Törvényszéki és politikai beszédek. Országgyűlési üzenetek. VII. 1861. Országgyűlési napló 1832-33. VIII. 1861. B. Wesselényi Miklós védelme. Levelek: Kállay Ferenczhez 9, Szemere Pálhoz 5, Döbrentey Gáborhoz 10, Helmeczy Mihályhoz 2, Toldy Ferenczhez 9, Bajzához 6, Bártfay Lászlóhoz 73, Kisfaludy Károlyhoz 1; Önpanaszok, kilencz töredék).
  6. Országgyűlési és megyei beszédek. Ugyanott, 1861.
  7. K. versei. Toldy Ferencz által. Ugyanott, 1863. arczk. (M. Remekírók. Gyémántkiadás 8. 5. kiadás 1889.)
  8. K. válogatott munkái. U. ott, 1872. (Kis Nemzeti Muzeum 19. Versek. Az elbeszélések közül. Vegyes beszédek. Országgyülési beszédek Philosophia és historia).
  9. K. országgyűlési naplója és Wesselényi védelme. Új kiadás. Bpest, 1874. (A. M. Nemzet Családi Könyvtára 123-126. U. ott, 1886.)
  10. K. válogatott prózai munkái. U. ott, 1874. (Elbeszélések. Beszédek. Vegyes. M. Nemzet Cs. K. LII. U. ott, 1887)
  11. K. elbeszélései. U. ott, 1875. (Olcsó Könyvtár 3.).
  12. K. szónoki művei. U. ott, 1875. (Olcsó K. 17).
  13. K. hymnusa magyarul és németül. U. ott, 1877. (Vörösmarty M. Szózatával);
  14. Körner Zrinyijéről birálat. Bpest, 1879. (Körner Tivadar, Zrinyi, Szomorujáték, ford. Szemere Pál. Olcsó Könyvtár 64. Függelékül.)
  15. K. versei. 5. kiadás. U. ott, 1880. (Olcsó K. 95.)
  16. K. Országgyülési naplója. U. ott, 1883. (Olcsó K. 166.)
  17. Kölcsei Kölcsey Ferencz minden munkái. Harmadik bővített kiadás. Bpest, 1886-1887. Tiz kötet. arczk. (I. K. élete Toldy Ferencztől. Versei. Műfordítások. II. Elbeszélések. Vegyes beszédek. III., IV. Nyelv. Irodalom. Széptan. V. Philosophia és historia, VI. Törvényszéki és politikai beszédek, Országgyülési izenetek és megyei iratok. VIII. Országgyülési napló 1832-1833. VIII. 1887. B. Wesselényi Miklós védelme. IX., X. Levelek: Kazinczy Ferenczhez 48, Budeskutyné Draveczky Juliához 1, Szemere Pálhoz 110, Kállay Ferenczhez 10, Döbrentei Gáborhoz 13, Helmeczy Mihályhoz 73, Kisfaludy Károlyhoz 1, Toldy Ferenczhez 9, Bajzához 6, Szemere Pálnéhoz 4, báró Wesselényi Miklóshoz 19, Mándy Péterhez 2, Szalay Lászlóhoz 1, Szathmáry Király Lászlóhoz 1, Kossuth Lajoshoz 1, Ormos Lászlóhoz 2, Önpanaszok. Pótlékok: Szerződés K. és Hartleben között, Emléksorok, Az erdélyi ifjuság levele a magyarhoni országgyülési ifjusághoz. Utóirat. Ism. Budapesti Szemle LI, LVII.)
  18. Parainesis. Győr, 1888. (Egyetemes Könyvtár 6. Nagy-Kanizsa, 1896., Parainesis és egyéb szónoki művek. Budapest, 1896.)
  19. Beszédek. Győr, 1892. (Egyetemes K. 42.)
  20. K. versei U. ott, 1892. (Egyetemes K. 48., 49.)

Költeményei, kritikái, elbeszélései, történeti s esztétikai cikkei és beszédei a következő folyóiratban, évkönyvekben és hírlapokban jelentek meg:

  • Erdélyi Múzeum (I. 1814. A kedvesnek sírja, Szent Demeter aug. 13. 1811. költemény;
  • IV. 1814. Kivánság, Álmosd, jún. 18. 1812. költ.;
  • V. 1816. A phantasiához, Sző-Demeter, aug. 11. 1811. költ.);
  • Magyar Dámák Kalendáriuma (1815. Róza, ballada, Jennyhez, költ., Kazinczy első sonettjére sonett);
  • Tudományos Gyűjtemény (1817. II. Kis János versei, III. Csokonai munkáinak kritikai megitéltetések 1815, VII. Berzsenyi Dániel versei, erre Berzsenyi észrevételei u. ott, 1825. IX., 1828. I. Az állati magnetismus nyomai a régiségben);
  • Szépliteraturai Ajándék (1821. költemények);
  • Zsebkönyv (1822-re A váró leány, ehhez zenemelléklet b. Podmaniczky Lajostól);
  • Aurora (1822-1826. költ.): Aspasia (1824. költ.);
  • Élet és Literatura (1826. Előbeszéd, Iskola és világ, Nemzeti hagyományok, Cselkövi névvel, Körner Zrinyijéről, Szemere sonettjeiről, Az Iliaszi pör, Kritika és antikritika, 1827. Költés és képző-művészség, A komikumról. Szónoklat, Töredékek, 1829. Jegyzetek a kritikáról és poesisről, Csokonai két dala átdolgozva. «Huba» ossiáni költeményről);
  • Felsőmagyarországi Minerva (1826. 9. Homer Iliászának első éneke);
  • Urania (1828. költemények);
  • Koszorú (1828. költemények);
  • Kritikai Lapok (I. 1831. Jegyzetek a Kazinczy által fordított pindarusi ódára, könyvkivonatok, II. 1833. Kritika);
  • M. tud. társaság Évkönyve (I. 1831-32. Emlékbeszéd Kazinczy Ferencz felett, III. 1. rész 1834-36. Emlékbeszéd Berzsenyi Dániel felett);
  • Estike (Kolozsvár, 1833. III. költ.) Muzárion (1833. Magyar); Athenaeum (1837. I. Parainesis Kölcsey Kálmánhoz, A gyilkos anya, alperesi védelem, Férj ölő, törvényszéki beszéd, II. Czelesztina, szónoklat, 1838. Vázlatok a két magyar haza egyesülése s Magyarországnak a részekhez való joga felett;
  • 1838. ápr. 12. Kölcseynek honorariumul tíz aranyat az az 47 frtot fizetett Toldy F. a szerkesztő);
  • Társalkodó (1837);
  • Parthenon (III. 1837. A pataki ifjak társaságának! Pozsony, szept. 7. 1834.); *Emlény (1837. A vadászlak, elb., 1838. A kárpáti kincstár elb. Németül: Iris, Ofen, 1840);
  • Budapesti Árvizkönyv (II. 1839. Az ifjú, b. Palocsay Tivadar után költ.).

Levelei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kazinczy Ferenchez, Debrecen 1808. máj. 19., jún. 25., aug. 9., 31., nov. 12., decz. 7., 1809. jan. 31., márcz. 29., ápr. 19., máj. 9., jún. 3., 23., aug. 23., decz. 8., 1810. márcz. 9., máj. 6., 1811. ápr. 23. (Kazinczy Ferencz Levelezése V-VIII.), K. és Kazinczy levelezése 1823. febr., ápr. (Élet és Literatura I. 1826.); Kállay Ferenczhez, Álmosd, 1813. november 14. (Ország-Világ 1885. 6. szám), K. és Döbrentey Gábor leveleik 1813-17. Kölcseyé, Álmods, 1813. szeptember 15., október 30., nov. 15., 1814. jan. 21., febr. 18., márcz. 22., 1815. márczius 6., máj. 3., Cseke, 1816. ápr. 2., máj. 11. (Élet és Literatura II. 1827.);

  • Szemere Pálhoz, Cseke, 1816. április 2. (Koszorú Pálhoz, Cseke, 1816. április 2. (Koszorú 1864.), 1825. máj. 18. (Vasárnapi Újság 1871. 50. sz.), 1833. márcz. 20., ápr. 22. (Bud. Szemle XLIV. 1885.);
  • Kende Zsigmondhoz, Pest, 1826. jún. 15., Pozsony, 1833. jún. 12. (Figyelő 1874. 10., 12. sz.);
  • Báró Wesselényi Miklóshoz, Nagy-Károly, 1831. decz. 3., Cseke, 1832. szept. 26. Pozsony, 1833. máj. 12., jún. 7., júl. 12., 18., Nagy-Károly, Pest, 1833. okt. 27., 1834. márcz. 12. Pozsony, jún. 26., 31., 1835. január 19., Cseke, 1836. okt. 1., 1838. jún. 24., júl. 6., 11. (Történeti Lapok I. 1874., 1., 2., 6., 12., 23., 36-38., II. 1875. 45. III. 1876. 28-30. szám), Cseke, 1836. szeptember 20., 1837. április 25. Nagy-Károly, nov. 30. (Igazmondó 1876. 30., 31. szám);
  • Péchy Lászlóhoz, Cseke, 1835. márcz. 16. (Irodalomtört. Közlemények. 1897. és P. Napló 26. sz.), Borsodmegyéhez 1836. (Vasárnapi Újság 1884. 52. sz.);
  • Ormos Lászlóhoz, Cseke, 1837. jan. 24., decz. 29. (Figyelő III., IV. és Ország-Világ 1897. 14. sz. hasonmással);
  • Vörös Antalhoz, Cseke, 1838. márcz. 25. (Vasárnapi Ujság 1890. 32. sz.)

Kiadatlan versei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Szatmári virágok és Károlyi György grófhoz 1829. ápr. 24. (Figyelő XXII. 1887. közli Eble Gábor.)
  • K. Hymnusa örményül Gábrus Zachariástól (Armenia 1887. 170. 1.), héberül Bacher Simontól (Hebräische Dichtungen, Wien, 1894. II.)

Levelei kéziratban[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Horvát Istvánhoz, Álmosd, 1813. aug. 13., Kerekes Ferenczhez, N-Károly, 1836. aug. 27., Kossuth Lajoshoz, Cseke, 1837. ápr. 25. mellékelve Szatmármegye fölirata a katonai erővel elfogott ifjak ügyében, N-Károly, 1837. márcz. 6., Walter Lászlóhoz, Cseke, 1838. július 25. (a Magyar Nemzeti Múzeumban.)

Szerkesztette és kiadta Szemere Pállal az Élet és Literatura c. folyóiratot 1826-27-ben a két k. (I-X. rész) és ennek folytatását a Muzariont 1829-ben (Élet és Literatura III. és IV. k., XI-XXIX. rész) és új folyamát 1883-ban Pesten névtelenül.

Kritikai kiadásai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Kölcsey Ferenc, Szépprózai művek, kiad. SZILÁGYI Márton, Budapest, Universitas Kiadó, 1998 (Kölcsey Ferenc Minden Munkái: Kritikai kiadás)
  • Kölcsey Ferenc, Országgyűlési napló, kiad. VÖLGYESI Orsolya, Budapest, Universitas Kiadó, 2000 (Kölcsey Ferenc Minden Munkái: Kritikai kiadás)
  • Kölcsey Ferenc, Versek és versfordítások, kiad. SZABÓ G. Zoltán, Budapest, Universitas Kiadó, 2001 (Kölcsey Ferenc Minden Munkái: Kritikai kiadás)
  • Kölcsey Ferenc, Országgyűlési naponkénti jegyzések, kiad. PAJKOSSY Gábor, Budapest, Universitas Kiadó, 2002 (Kölcsey Ferenc Minden Munkái: Kritikai kiadás)
  • Kölcsey Ferenc, Irodalmi kritikák és esztétikai írások, I, 1808–1823, kiad. GYAPAY László, Budapest, Universitas Kiadó, 2003 (Kölcsey Ferenc Minden Munkái: Kritikai kiadás)
  • Kölcsey Ferenc, Levelezés, I, 1808–1818, kiad. SZABÓ G. Zoltán, Budapest, Universitas Kiadó, 2005 (Kölcsey Ferenc Minden Munkái: Kritikai kiadás)
  • Kölcsey Ferenc, Levelezés, II, 1820–1831, kiad. SZABÓ G. Zoltán, Budapest, Universitas Kiadó, 2007 (Kölcsey Ferenc Minden Munkái: Kritikai kiadás)
  • Kölcsey Ferenc, Erkölcsi beszédek és írások, kiad. ONDER Csaba, Budapest, Universitas Kiadó, 2008 (Kölcsey Ferenc Minden Munkái: Kritikai kiadás)
  • Kölcsey Ferenc, Országgyűlési dokumentumok, kiad. VÖLGYESI Orsolya, Budapest, Universitas Kiadó, 2011 (Kölcsey Ferenc Minden Munkái: Kritikai kiadás)

Családja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Szatmárcsekei református anyakönyv, 1838-ik évben megholtak lajstroma.
  2. Albert Gábor: Gondolatok a Magyar Kultúra Napján c. esszéjében (Hitel, 18. évf. 3. sz., 2005)
  3. Álmosd és a Kölcseyek. In Vajda Mária: Álmosd. Szerk. Selmeczi László. (hely nélkül): Száz magyar falu könyvesháza Kht. = Száz magyar falu könyvesháza, ISBN 9639287148 Az eredeti kiadási év nélküli. Elektronikus megjelenítés: NKÖEOK Szerkesztőség, 2007 (www.sulinet.hu)(htm), Hozzáférés: 2013. október 8  
  4. Németh Péter – Takács Péter: A Himnusz költőjének emlékezete. In Hanusz Árpád – Németh Péter – Takács Péter, Gottfried Barna, Páll István, Szabó Sarolta: Szatmárcseke. Szerk. Németh Péter. h.n: Száz magyar falu könyvesháza Kht. 131–142. o. = Száz magyar falu könyvesháza, ISBN 9639287881 Elektronikus megjelenítés: NKÖEOK Szerkesztőség, 2007 (www.sulinet.hu)(htm), Hozzáférés: 2013. október 8  
  5. Benedek István: Kölcsey és a pozsonyi diéta
  6. „Nem tudjuk, kibe volt szerelmes, csak azt, hogy nagyon. Nem tudjuk, elmondta-e bárkinek, csak azt, hogy barátai előtt titkolta.” (Nyáry Krisztián) lásd: Hercsel Adél: Élet + Stílus: „Kölcsey férfiaknak írt szerelmes leveleket”. hvg.hu, (2013. okt. 11.) Hozzáférés: 2013. dec. 02., az ebben az interjúban hivatkozott esszé: Nyáry Krisztián: (a második könyv előszava). Facebook (2013. okt. 11.) Hozzáférés: 2013. dec. 02. arch
  7. Hász-Fehér Katalin: Vannak-e a holtaknak személyiségjogai? Irodalmi Jelen.hu, (2014. jan. 23.) Hozzáférés: 2014. jan. 26.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Kölcsey Ferenc témájú médiaállományokat.
Wikiquote-logo.svg
A magyar Wikidézetben további idézetek találhatóak
Kölcsey Ferenc témában.
A magyar Wikiforrásban további forrásszövegek találhatóak
Kölcsey Ferenc témában.