Bessenyei György

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Bessenyei György
Bessenyei György.jpg
Született Tiszabercel
1747.
Elhunyt Pusztakovácsi (ma Bakonszeg)
1811. február 24.

Bessenyei György (Tiszabercel, 1746 vagy 1747[1] – Pusztakovácsi (ma Bakonszeg), 1811. február 24.) író, költő, a magyar felvilágosodás egyik meghatározó egyénisége.

Tartalomjegyzék

Élete [szerkesztés]

Bessenyei Zsigmond vármegyei táblabíró és Ilosvay Mária fia. 1755-ig szülőfalujában élt, majd 1760-ig a sárospataki kollégium diákja volt. A végzése után atyja hazavitte, s egy évig házi tanításban részesítette, ami latin stílusgyakorlatokra szorítkozott; ezután tétlenül töltött négy évet az apai házban. Szabolcs vármegye ajánlására 1765. június 8-ától Mária Terézia frissen felállított magyar testőrségében teljesített bécsi szolgálatot.

Ez az időpont nemcsak Bessenyeire, de a magyar irodalomra nézve is nevezetes. A tudományokban, idegen nyelvekben csaknem teljesen járatlan 19 éves ifjú ugyanis, mikor a francia műveltségű királyi udvarnál elmaradottságát szégyennel kellett tapasztalnia, nemes elhatározással és erős eltökéléssel hozzáfogott, hogy mulasztásait magánszorgalommal pótolja. Mi sem természetesebb, mint hogy Mária Terézia udvaránál a francia irodalom remekeivel, különösen az akkor legjobban bámult és olvasott Voltaire-rel ismerkedett meg, az ő írásait tanulmányozta. Eközben önkénytelenül párhuzamot vont a nyugati népek és a magyar nemzet műveltsége között, és fájdalommal kellett beismernie nemzetének elmaradottságát e téren. Mint tudjuk, éppen ez időben hazánkban a politikai és irodalmi élet csaknem teljesen pangott, nemzeti életről csaknem szó sem lehetett, mert a főrangúak nagyrészt Bécsben tartózkodtak és franciául és németül beszéltek és olvastak, a középosztály, az ún. honoráciorok osztálya pedig a latin nyelvet használta, úgy hogy a magyar nyelv használata – kevés meg nem hallgatott buzgólkodó kivételével – csaknem teljesen az asszonyokkal és parasztokkal való érintkezésre szorítkozott. Bessenyei mindezt jól látta, érezte, és amint tanulmányaiban előrehaladt, ki akarta azoknak eredményét terjeszteni nemzetére is, melyet fel akart rázni álmából, hogy elmaradottsága miatt el ne vesszen: és azért nemcsak magának tanult, de egyszerre nemzete számára is dolgozott.

Bámulatos eréllyel és kitartással tanult egyszerre nyelveket, bölcsészetet, történetet és irodalmat, sőt a Bibliát is és minthogy magát a kitűzött cél megvalósítására egy új magyar irodalom teremtésére elég erősnek nem érezte, társakat keresett és talált is testőrtársai és otthoni barátai közt. Barcsai és Báróczi Bécsben, Orczy Lőrinc, Ráday, Ányos, Péczeli és a Telekyek itthon, mint a Bessenyei eszméjének és kezdeményezésének főbb pártolói, csakhamar szövetkeztek egymással a nagy nemzeti eszme keresztülvitelére, és megalapították irodalmunkban az ún. franciás, vagy új klasszikai irányt, melynek célja különösen francia írók tanulmányozása, ismertetése és utánzása által az volt, hogy az elmaradt magyar nemzetet az előrehaladt nyugati civilizáció utolérésére és azzal együtt továbbhaladásra segítse, ösztönözze. Senki annyi igaz lelkesedéssel, annyi alapos tanulással és annyi eredménnyel e cél megvalósításán nem munkált, mint éppen maga Bessenyei. 1765-től 1772-ig csak leveleivel, buzdításaival izgatott, 1772-ben pedig megindította munkáinak sorozatát, oly termékenységgel, hogy nem egészen 10 év alatt mintegy 24 munkája jelent meg nyomtatásban.

Bessenyei György
Bessenyei György domborműve Szegeden (Mátrai Lajos ifj. alkotása)

Tanulmányozásai közben 1768 végén és 1769 elején Itáliába utazott. 1772-ben megjelent a magyar felvilágosodás kezdetének tekintett Ágis tragédiája című műve.

Egy ideig a reformátusok titkos ágense volt Bécsben, amiért a négy szuperintendenciától 2000 forint évdíjat húzott. Ezen hivatala mellett bőségesen volt ideje az irodalomnak szentelnie magát. Betegsége és elhízottsága miatt 1773-ban gárdahadnagyi rangban kilépett a testőrségből: 1775-ben elvesztette a református szuperintendenciáktól kapott évi illetményt, és ezért, leginkább anyagi okoktól kényszerítve, Mária Terézia óhajtására 1779. augusztus 15-én a katolikus hitre tért át, amiért a királynő évi 2000 forint kegydíjat adott neki és kinevezte az udvari könyvtár tiszteletbeli őrévé. Mária Terézia halála után 1780-ben II. József császár megvonta tőle a kegydíjat, emiatt nem volt már Bécsben miből megélnie, és azért már 1782-ben hazaköltözött anyjához Bercelre, majd 1785-ben Bihar vármegyében fekvő pusztakovácsi birtokára.

Életét itt is folytonos munkálkodással töltötte, de a vezérszerep már kiesett kezéből és itt írt munkáinak nagy része kéziratban maradt. Mellőztetése fájt neki, de azért szakadatlanul dolgozott, panaszkodott, filozofált rideg magányában.

1804-ig élt remete életet, amikor bátyjának, Lászlónak leánya Anna odaköltözött hozzá ápolónak. Végrendeletét 1810. november 27-én írta, mikor már súlyos beteg volt, és 1811. február 25-én bontották azt föl; ekkor már ő nem volt az élők közt. Amilyen filozofáló életet élt és csendes napjait mezei gazdálkodással, írás-olvasással töltve, csak kevés emberrel érintkezett; olyannak óhajtotta a temetését is: rokonai temették el egyházi szertartás nélkül, udvari kertjében egy nagy árnyékos fa alá. Haláláról az első hír a Hazai és Külföldi Tudósításokban június 8-án jelent meg, ahol róla mint néhány héttel korábban elhunytról emlékeznek meg; innen került halálának ideje, tévesen májusra írva legtöbb életrajzába.

Hamvait 1940-ben átszállították Nyíregyházára.

Munkássága [szerkesztés]

Bessenyei nem annyira azzal, amit írt, hanem inkább azzal, ahogyan írt, volt igen nagy hatással irodalmunk újjászületésére. Buzdító szavaival, még inkább példaadásával munkára serkentette mindazokat, akik a nemzeti szellem süllyedését tétlen fájdalommal nézték. De sokat köszönhetünk neki, ami a tartalmat, az eszméket, az irányt illeti, és szintén sokat művelődéstörténeti tekintetben is. Minden lojalitása mellett a francia irodalom, felvilágosodás szabad eszméit senki nála bátrabban és nyíltabban nem hirdette. A francia irodalom példája arra is megtanította, hogyan lehet valamely nemzet irodalma nemzeti és mégis egyetemes; a magyar irodalom újjáteremtésénél ő is ezt a két elvet tűzte ki irányadóul. Munkálkodása közben legfőképpen Voltaire lebegett szemei előtt, akinek hatását bölcsészeti, társadalmi és költői művein mindenütt meg lehet ismerni. De ha nemzetiségi kérdésről volt szó, tudott önálló is lenni. Így a francia klasszikusoknak azt a törvényét, hogy lehetőleg ókori tárgyakat kell drámában feldolgozni, nem igen tartotta meg, és tragédiáiban magyar nemzeti hagyományokat választ tárgyakul.

1945 óta, színdarabjai közül csak A filozófust mutatták be. 1971-ben főiskolás vizsgaelőadáson Nagy András László; 2011-ben, a budapesti Budapesti Katona József Színházban Gothár Péter rendezte.

Művei [szerkesztés]

  1. Ágis tragédiája öt játékban, versekben és Agiaris keserve. Bécs, 1772. (Mária Teréziának ajánlva. címlap)
  2. Hunyadi László tragédiája, három játékban, versekben. U. ott. 1772. (Ez volt első munkája, 1676-ben irva; toldalékúl: Elegyes versei.)
  3. Az embernek próbája, philosophiai költemény négy levélben. U. ott, 1772. (toldalékul ismét elegyes versek s kötetlen darabok.)
  4. Az eszterházi vigasságok. Bécs, 1772. (Végen: Delfén. Ism. Vajda Viktor Főv. Lapok 1881. 280. sz.)
  5. Buda tragédiája öt játékban. Pozsony, 1773. (Versben; Kézirata a n. muzeumban. Ism. Főv. Lapok 1882. 9. sz. 2. kiadás. Attila s Buda trag. U. ott, 1787.)
  6. A szent apostol Tamás, mint ellene állhatatlan bizonysága a Jézus Krisztus istenségének... németből fordította. (Mária Terézia parancsolatjára.) Pozsony, 1773.
  7. Die Amerikaner (B. kézirata? Megjelenéséről nincs tudomásom.) Kazinczy Ferencz magyarra fordította ezen czímmel: Az amerikai Podotz és Kazimir keresztyén vallásra való megtérése. Kassa, 1776.
  8. Lucanus első könyve. Pozsony, 1776.
  9. Bessenyei György Társasága. Bécs, 1777. (egy kis gyűjtelék saját, úgy Orczy, Barcsay és Báróczi verseikből, kik mint költők először itt léptek föl.)
  10. Futó darabok. U. ott, 1777. (philosophiai s tanköltői darabokkal.)
  11. Anyai oktatás. U. ott, 1777. (erkölcsi levelei egy anyának leányához.)
  12. A mi urunk Jézus Krisztus haláláról való gondolatok, francziából. Pozsony, 1777. (Censurai példány a n. múzeumban. Az előszóul szolgáló tudósításból tudjuk meg, hogy eredetileg Mária Terézia franczia nyelven irta s kinyomatta Bécsben. B. e műnek egy példányát magától a királynétól kapta és ezt fordította le.)
  13. A filozófus (vígjáték 5 játékban.) Pest, 1777. 2. kiadás. Bpest. 1881. Gyulai Pál előszavával. Olcsó könyvtá 138. (Először adatott a budai szinpadon 1792. jún. 4., azután jún. 9. és 1793. júl. 10. 1881-ben ismét adatott a nemzeti szinházban. Ism. P. Napló 219. 220. sz. Pulszky K. Vasárn. Ujság 33. Gyulai Pál. Hon 226. Magyarország 222. 226. sz.
  14. Die Geschäfte der Einsamkeit Wien, 1777. (bölcseleti tartalommal.)
  15. Hunyadi János élete és viselt dolgai. Bécs. 1778.
  16. Magyarság. H. n., 1778. (szózat a magyar nyelvnek a tudományokban felvétele iránt; ujra lenyomtatva a Tud. Gyűjt. 1896. l.)
  17. A holmi. Bécs, 1779. (bölcseleti, irodalmi és költői tartalommal.)
  18. A magyar néző. (Bécs, 1779. bölcseleti.)
  19. A hármas vitézek, vagy tirumviratus (szomj. 5 felv.) Voltaire szerint. Bécs, 1779.
  20. Galant levelek. (Jankovich szerint Bécs, 1779-80. francziául is: Lettres Galantes czím alatt.)
  21. Egy magyar társaság iránt való jámbor szándék. Bécs, 1790. (A tek. és ns. magyar hazának kegyelmes és nagys. főrendihez... egy hazáját és nemzetét híven szerető magyar; iratott 1781-ben, kiadta a szerző neve nélkül Révai az országgyűlés alatt.)
  22. A természet világa (1799)
  23. Tarimenes utazása (1804)

Hivatkozások [szerkesztés]

Lásd még [szerkesztés]

Emlékezete [szerkesztés]

Bessenyei György tiszteletére domborművet helyeztek el a szegedi Nemzeti Emlékcsarnokban a Dóm tér déli oldalán. A dombormű Mátrai Lajos alkotása.

„Bihari remeteségét” Áprily Lajos szép szonettel örökítette meg:

„ Tornácon állt s a pusztaságra nézett:

keletre szállt az elzengett vihar.
Szökött felhőit hívta már a fészek,
a sziklából rakott öreg Bihar.

Nyugat felé, piros látóhatáron
jelenés támadt, lenge délibáb
(nagyon távolról, túl a délibábon
marsot fújtak a testőr-trombiták):

Egy park a vágyak tündér-városából,
gáláns ünnep, bizalmas öblü páholy,
s egy gárda-bál, meleg hullámra ringó:

esték, amikor költő volt s király –
künn megszólalt a mélabús tilinkó
s lassan beballagott az esti nyáj.

 ”

Jegyzetek [szerkesztés]

  1. ↑ Mivel Tiszabercelen nincsenek anyakönyvek ebből az időszakból, így a pontos születési dátum nem kideríthető. A különböző források általában 1746-ot vagy 1747-et említik.

Források [szerkesztés]

Külső hivatkozások [szerkesztés]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Bessenyei György témájú médiaállományokat.
A lap eredeti címe: „http://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Bessenyei_György&oldid=13479385”