Katona József Színház (Budapest)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Mizantróp - 2011[1]
A leköszönő igazgató, Zsámbéki Gábor rendezése
Középen az új igazgató: Máté Gábor
Játszótársak: Vajdai Vilmos, és Kiss Eszter
Szilágyi Lenke felvétele

A Katona József Színház 1982 őszétől önálló társulattal rendelkező teátrumként működik a Petőfi Sándor utcában. Rövid idő alatt Budapest meghatározó, művész színháza lett. Három évtized után is igényes, nemzetközileg jegyzett produkciókkal szórakoztatja a közönségét. A társulat 1985-ben szerepelt először külföldön, azóta öt világrész, negyven országában megfordult.

Az 1981/1982-es színházi évad közepén a Nemzeti Színházban politikai, szakmai okok, és nem utolsó sorban a vezető művészek többségének ellenállása miatt – a sikeres munka ellenére – Székely Gábor és Zsámbéki Gábor helyzete lehetetlenné vált, ezért önként lemondtak vezető posztjukról és megváltak a társulattól. Politikai játszmák és alkuk eredményeképpen azonban lehetőséget kaptak egy új önálló társulat létrehozására. A tagok nagy része már az elmúlt négy év közös munkája alapján kiválasztódott. Már a Nemzetiben megvalósultak olyan előadások,[2] amelyek a későbbi „Katona” követelményrendszere – Erőteljes színészek, erőteljes rendezői megfogalmazásban, egységes keretben, egységes gondolatot közvetítenek.[3] – alapján jöttek létre. Csehov ritkán játszott komédiája A manó került színre az első, bemutatkozó előadáson. Az orosz klasszikus szerző darabjai közül egy-egy minden szezonban repertoáron volt, melyekkel a teátrum külföldön is nagy sikerrel vendégszerepelt. További klasszikusok (Shakespeare, Molière) darabjai mellett, a kortárs drámairodalom legjobb alkotásai is színre kerültek. Közel három évtized alatt tagként, vendégként több száz művész kötődött a „Katona” műhelyéhez köztük neves és először itt bemutatkozó drámaírók. A teátrum egyik legsikeresebb darabja a Három nővér, amely 238 alkalommal került színre.[4] Szintén egy Csehov művet, az Ivanovot játszották négy földrész, huszonhárom városában.

A teátrum első igazgatója Székely Gábor volt. Őt Zsámbéki Gábor követte az igazgatói székben, aki több mint két évtizedig vezette a színházat.

2011. február 1-jén Máté Gábor váltotta Zsámbéki Gábort a direktori poszton.[5] Lásd még:


Az aktuális (2013/2014) évadban tizenegy új premierrel készültek. Repertoáron további huszonkilenc előadás szerepel; köztük az 1996-ban bemutatott Elnöknők és az 1998–ban színpadra állított Portugál [6] című Egressy Zoltán darab. Több mint háromszázszor került színre a "Top Dogs". Bővebben

2012: Harminc éves jubileum
Székely Gábor és Törőcsik Mari
Kékes Szaffi felvétele


A színház portálja 2009. február
2012. szeptember
„Portálváltás"

Az épület[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Petőfi Sándor utca 2009-ben
A színház cégére az utcai óra mögött
A második belvárosi rekonstrukció után
2014. április
K:antin
a 2012-ben átépített fogadótér

Katona József Színház Kantin 2014 I.JPG

A művészbejáró a Párizsi udvarból

Jellemzése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Megbúvik a Petőfi Sándor utcában a bérházak közt, majd előtűnik mint modern kőszínház, majd megint elmerül a pincék és a passzázs félhomályában, ahogyan Nádasdy Ádám találóan jellemzi:

Milyen különös összefüggés, hogy a legszínházabb színháznak van a legszínháztalanabb épülete. Épület?… Újból és újból elcsodálkozom, hogy e bejárat mögött színház működik. Inkább emlékeztet egy finom metrólejáratra, abból a fajtából, amelyet Kaufhof vagy Marks and Spencer csináltat, hogy az áruházból közvetlenül le lehessen jutni a metróba. Közben kis kirakat, kis büfé. Tudom, nem minden színháznak van igazi épülete, de a Radnóti vagy a Madách Kamara mégiscsak színházszerű. Ez meg? Bérházak gyomrában, zegzugos lépcsőkön eldugott öltözők, aztán az ember egyszer csak megszeppen, hogy egy színpadon találja magát. Az alagsori büfé egészen tragikus, csupa lemosható műmárvány, premier után senkinek sem akaródzik lemenni bulizni, inkább osonnak keskeny járataiban. De van egy hosszú, titokzatos folyosó, amelyik a pincéből fut hátrafelé, és ha nem véti el az ember, akkor valahol a hajléktalanok között, a passzázsban jön föl. Olyan, mint az Orfeo Negro című filmben, mikor a fiú keresi a nőt a hullaházban. Szerelem és halál. Álombéli metróállomás, és még mindig nem akaródzik neki bevallani, hogy felnőtt kőszínház.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az egykori Koronaherceg – ma Petőfi Sándor – utca 6. számú bérpalota udvarán épült szecessziós stílusban, Falus Elek és Herquet Rezső tervei alapján. Eredetileg mozinak szánták, de erre a célra működési engedélyt nem kapott. Bárdos Artúr kitartása azonban eredményt hozott, előbb kabarét, majd „igazi színházat” vezethetett. A színház rossz logisztikai adottságai ellenére is, korszerű intézménynek számított. Nézőtere bensőséges, a kor elvárásainak maximálisan megfelelt.

Itt létesült a Monarchiában először (1916) forgószínpad. 1975 és 1981 között Siklós Mária és Fehérvári Sándorné tervei alapján átépítették. Belső tere megváltozott, eltűntek a páholyok, a hagyományos századeleji díszítések. A szecesszió a múlté. A színpad fizikai adottságain lényegesen nem tudtak változtatni, de több, elsősorban világítás- és hangtechnikai korszerűsítést végrehajtottak. Mindezek alapján „korszerű” minősítést kapott az épület, annak ellenére, hogy a beázásveszélyt csak évekkel később tudták felszámolni.

Korábbi önálló társulatok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Modern Színpad (1916–1917)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Modern Színpad, Bárdos Artúr és társulata 1916. november 18-án költözött a Koronaherceg utcába. Kockázatos volt ezen a környéken színházat nyitni, ezért az első bemutatók plakátján még hivatkoztak az egykori Andrássy úti kabaréra. A siker a vártnál nagyobb lett, táblás házak előtt mentek az előadások. Problémát – a nagy konkurencia mellett – a nívós kabarészámok biztosítása jelentett. Ez, valamint érdeklődése egyre inkább színház felé terelte Bárdos figyelmét.

Belvárosi Színház (1917–1951)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A „Nemzeti” Kamaraszínháza (1951–1982)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az államosított színház két szezonban változatlan néven és önálló társulattal működött. 1951-ben a Nemzeti Színházhoz csatolták. Kezdetben a nagy színpadról hoztak át előadásokat. Ezek kudarcra ítélt kísérletek voltak, idő kellett a kamaraszínházi stílus kialakításához. A Katona József Színházban folytatta (1951) Shaw Warrenné mestersége című darabjával 1947-ben megkezdett sikersorozatát Ladomerszky Margit. Visszavonulásáig közel hatszázszor játszotta a címszerepet.

A darabot 1967-ben Mezey Mária kedvéért is felújították, betegsége miatt azonban – a nagy siker ellenére – ritkán került színre. Itt kezdődtek rendezői sikerei Iglódi Istvánnak. 1968-ban ő rendezte Zorin, Varsói melódia című művét. A „könnyű kis darab” Törőcsik Mari első színházi kiugrása volt.[4] A kritika és a közönség is elragadtatással beszélt az alakításáról. Partnere Sztankay István volt. Itt mutatták be 1971-ben Csurka István Döglött aknák című darabját. Ezt szintén Iglódi rendezte, de ő állította színpadra Vészi Endre: Üvegcsapda (1969) valamint Bulgakov: Iván, a rettentő és Álszentek összeesküvése (1971) darabjait is.[7]

További bemutatók (válogatás)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Klasszikusok
Kortárs
Magyar

A színház teljes felújítása öt évig tartott. 1981-ben, az újjá varázsolt teátrum Jókai Mór: Thália szekerén – A komédiás had, avagy Thespis kordéja [8] – című művével nyitotta az utolsó „nemzetis” szezont.

Ismét önálló társulatként 1982-től (Az első 25+1 év)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Kamra: a Katona Studiószínháza
Balra az első ajtó

A megalakulás előzményei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A 1970-es években vidéki (Kaposvári Csiky Gergely Színház, Szolnoki Szigligeti Színház) valamint alternatív (Manézs, Szegedi Egyetemi Színpad, Universitas ...) műhelyekben a kritikusok és egyre szélesebb közönségréteg által elismert munka folyt. A fővárosban az újítók közé tartozott a 25. Színház,[9] de a körúti „két nagy”, a Víg- és Madách-színházban – Várkonyi Zoltán és Ádám Ottó vezetésével – adottságaiknak megfelelően próbálták megújítani a magyar színházi nyelvet, melyet kelet-közép-európai vonatkozásban sem lehetett korszerűnek nevezni. Kudarcot vallott minden kísérlet, amely a Nemzeti Színházat szerette volna megreformálni. 1978-ban már nem lehetett figyelmen kívül hagyni a kaposvári és szolnoki törekvéseket, ezért ezek eredményeit próbálták integrálni a megújulni képtelen első számú színházba. Az említett két társulat vezetője – Székely Gábor és Zsámbéki Gábor – kapott felelős beosztást a színháznál és a vidéki teátrumok több vezető művészét is szerződtették.

A kísérlet nem sikerült, A negyedik szezonban az igazgató Sziládi Jánost koncepciós üggyel menesztették. Helyére Malonyai Dezső, művészeti vezetőnek Vámos László érkezett. Vámosban Székelyék tanárukat tisztelték, de nyilvánvaló volt, hogy színházról vallott nézeteik gyökeresen eltértek. A váltás a visszarendeződés biztos jele volt, ezért Székely és Zsámbéki távozott a színháztól. Érdemes azonban egy kicsit a politikát is górcső alá venni.

Idézetek Nánay István Indul a Katona című tanulmányából[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

„1982 a színházi életben (is) '81-gyel kezdődött. Nemcsak abban az értelemben, hogy minden konkrét esemény csak és kizárólag egy adott folyamatban értelmezhető – esetünkben például egy premier, annak sikere vagy sikertelensége, egyáltalán a hatása nem szakítható ki az évad egészéből, amely szeptembertől júniusig tart, hanem mindenekelőtt azért, mert minden, ami '82-ben történt, csak az 1981. decemberi lengyelországi puccs tükrében vizsgálható. A hatalom lépései és ellenintézkedései éppen úgy, mint a szamizdattevékenység felerősödése, avagy a színházak darabválasztása és előadásai. S hogy ne legyen ilyen egyszerű a képlet, a '82-es történéseket egy másik esemény is befolyásolta: Brezsnyev novemberi halála."

„Mindebből következően a kultúrpolitika ebben az évben egyrészt ismét drasztikus le- és felszámoló intézkedéseket foganatosított, másrészt érthetetlennek tűnő engedményeket tett – mintha valami zavar, összehangolatlanság mutatkozott volna az ideológiai irányításban."

„Az év elején még nem érződött ez a zavar, minden ment a maga megszokott módján: a hatóságok felügyeltek, a színházak pedig igyekeztek kijátszani a felügyeletet. A játékszabályok ismertek voltak. Különösebb meglepetést nem keltett, hogy Paál István például Szolnokon úgy rendezte meg a Hamletet, hogy Szellemként a Polonius utasításait követő Színészkirály lépett fel, tehát a Kovács Lajos személyében megjelenő, már ruházatában, viselkedésében is különös, leginkább a kor nonkonformista értelmiségijét idéző Hamlet a királyi udvar, azaz a Hatalom manipulációjának áldozata volt, és persze nem volt meglepő az sem, hogy az Agit-Prop. Bizottság ülésén nem a rendezői koncepció következetlenségei, hanem e koncepcióból kiérződő „ideológiai bizonytalanság” miatt bírálták az előadást. Még inkább rosszallották, hogy Kaposváron a III. Richardot Babarczy László „tendenciózusan aktualizálta”, s a címszereplőben egyértelműen Jaruzelskire lehetett ráismerni."

„Az Agit-Prop. Bizottság műsortervi értekezletein felháborítónak találták, hogy a színházak előzetes műsortervében nyolc(!) lengyel dráma szerepel: Gombrowicz, Krasinski, Rózewicz, Witkiewicz, Zapolska egy-egy darabja mellett Mrożektől három. Nem elég, hogy állandósult az angolszász darabok „műsortervi túlreprezentáltsága”, hogy olyan két világháború közötti sikerdarabokat akartak egyesek bemutatni, mint Herczeg Ferenc Kék rókája, hogy Háy Gyula darabjait több színház is műsorára szerette volna venni, még ez a lengyel dömping is, ami már egyenesen provokációnak tűnt. Redukálták is a lengyel bemutatók számát."

„S ha már a műsorengedélyezéseknél tartunk: az akkor még a Népszínházhoz tartozó Várszínházban a Szolnokról vendégnek hívott Kerényi Imre megrendezhette a több évig visszatartott Csíksomlyói passiót, ami az évad nagy eseménye lett, s hosszú évekre a Nemzeti repertoárjára is felkerült.”

„A Katona akkor jött létre, amikor a régi rendszer már erőtlen volt, és nem tudta igazán működtetni a maga cenzúráját. Ha a politikai éberség még a régi lett volna, akkor már azt sem engedték volna, hogy ennyi tehetséges ember összegyülekezzen. Mert abban korábban mindig nagy veszélyt szimatoltak. És a Katona akkor sem jöhetett volna létre, amikor már a pénz kezdett a mindenható úr lenni a színházban is…”

„A '82-es év kiemelkedő színháztörténeti eseménye volt a Katona József Színház létrejötte. Ez egy politikai játszma és alku eredménye volt, amelynek főszerepeit Aczél György és Pozsgay Imre játszották.”

Az indulás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ebben a helyzetben a legfelső, illetve a kulturális vezetés nem merte vállalni, az eredményesen dolgozó művészek teljes háttérbe szorítását. Félő volt, hogy a szakma illetve a közvélemény ennek politika felhangot is ad és nem szimpla intézményen belüli torzsalkodásként kezeli az ügyet. Néhány hetes, hónapos hallgatás után Székely és Zsámbéki lehetőséget kapott egy önálló társulat létrehozására és választhattak a Várszínház és az egy éve felújított Petőfi Sándor utcai épület között. Pozsgay Imre hatalomból való kiszorítása előtti egyik utolsó intézkedése a színház alapító okiratának aláírása volt.

Az alapító tagok jelentős része a Nemzeti Színházból verbuválódott, köztük azok is akik az elmúlt négy évben Szolnokról illetve Kaposvárról, a megújító folyamat részeseiként érkeztek. A „fiatalokkal” tartott Major Tamás és Gobbi Hilda is, akik korábban „vérüket adták’ volna a nemzetiért. Az alapítók korelnöke Sarlai Imre volt; a legfiatalabbak, Csonka Ibolya és Puskás Tamás a főiskoláról érkeztek. Az induló repertoár kialakítása komoly gondot jelentett. Egyeztetési és egyéb problémák miatt a Nemzetiből darabot nehéz volt átvenni. Számos nagy sikerű darab, köztük a Ljubimov által rendezett Háromgarasos opera esett áldozatul a szétválási procedúrának.

A Nemzeti Színházból átvett darabok:

  • Budapest Orfeum (Orosz István, Benedek Miklós és Szacsvay László összeállítása)
  • Kornis Mihály: Halleluja
  • Carlo Goldoni: Két úr szolgája
  • Füst Milán: Boldogtalanok
  • Carlo Goldoni: Mirandolina
  • Euripidész: Oresztész

A Játékszínből átvett előadás

  • Mrożek: Emigránsok

A színház 1982. október 15-én tartotta első bemutatóját. Csehov A manó című darabja került színre. A Menekülés és a Stílusgyakorlatok mellett ez az előadás szerepelt az első külföldi vendégjáték műsorán, Prágában.

1991. december 19-én a Hamlettel új játszóhelyet, a Kamrát avatták. A névadó, keresztanya Básti Juli volt.[10] Az új játszótér kialakításába, a Magyar Televízió is -egy barter ügylet keretében- besegített. Négy-öt millióval szálltak be az üzletbe. Ellentételezésként a színház néhány előadását rögzíthették, nézők nélkül, stúdiószerű kamera beállításokkal.[11]

A „Katona” a közönségkapcsolatokat új alapokra helyezte. Elsőnek az országban mellőzte a bérletes rendszert. Denke Emma[12] irányításával kialakította a pártoló tagok körét. Az ide belépettek elsőnek értesültek a következő havi műsorról, telefonon jegyet foglalhattak. A rendszer kidolgozóinak számítása bevált, a pártoló tagok környezetük inspirálásával spontán közönségszervezővé váltak, ennek megfelelően a jegyek jelentős része már elővételben elkelt.

A táblás házak ellenére a színház, az előadások kezdete előtt közvetlenül állóhelyet is kiadott. Erről Lőrinczy Attila drámaíró így emlékezik:


…Minthogy azonban könnyebb volt a tevének ama tűfokán, mint földi halandónak a jegyszedők sorfalán áthaladni, a bejutási technikák változatos formái fejlődtek ki.
Az ötlettelenebbek már fél hét előtt rátapadtak a pénztár üvegkalitkájára… Merészebb kortársaim a kedvező elbírálás reményében főiskolásnak hazudták magukat…
Működtek a klasszikus megoldások is, például a tömeggel való besodródás…
Aztán elérkezett az aranykor. Az egyik este meghallottam ugyanis, hogy a nézőtéri felügyelőt Györgyikének [13][14] hívják, s akkortól én e titkos tudással próbáltam visszaélni…

A színház vonzáskörzetében[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Alapítók[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Egykori tagok, vendégek, főiskolások-egyetemisták[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A teátrum tagja volt többek között: Garas Dezső, Mádi Szabó Gábor, Básti Juli, Csákányi Eszter, Ternyák Zoltán, Kaszás Gergő, Stohl András, Rába Roland.

Vendégként fellépett: Törőcsik Mari, Pártos Erzsi, Csákányi László, Pogány Judit, Tóth Ildikó, Lázár Kati, Csuja Imre, Mácsai Pál.

Főiskolásként-egyetemistaként szerepelt a színház előadásaiban: Zsíros Ágnes, Csányi János, Mundruczó Kornél, Schilling Árpád, Schneider Zoltán, Wéber Kata

Bemutatók[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Lásd: A Katona József Színház bemutatói 1982-

Társulati tagok rendezései[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Székely Gábor
Zsámbéki Gábor
Major Tamás
Ascher Tamás
Gothár Péter
Máté Gábor
Bozsik Yvette
  • Az estély*; Úrnő*; Várakozás*; Kabaré*; János vitéz; Állatfarm*; Bacchanália*; Commedia dell'arte*
Benedek Miklós
Vajdai Vilmos
  • Boszorkányok
  • Odüsszeusz egy állomás*
Lukáts Andor
Pelsőczy Réka
  • Bikinivonal**

Vendégrendezők[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Salamon Suba László
Babarczy László
  • Dumas–Várady Szabolcs: A három testőr
Csizmadia Tibor
Ács János
Szikora János
Jordán Tamás
Légy ostoba!
Ivánka Csaba
Hargitai Iván
Jeles András
Zsótér Sándor
Bagossy László
Schilling Árpád

Külföldi rendezők alkotásai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Magyar drámák[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Cseh Tamás önálló estjei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jelmagyarázat: * = a Kamrában, ** = a Sufniban

A 25. évfordulót ünneplő összeállítások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Notóriusok sorozat:

  • Az emberek veszedelmes közelségében*. Rendező: Zsámbéki Gábor
  • A rendőrfőnök jó fiú*. Rendező: Máté Gábor
  • Rendhagyó Záróra*.Rendező: Pelsőczy Réka
  • Halljátok végszavam: ártatlan vagyok!* Rendező: Bezerédi Zoltán
  • Becses testüket se hanyagolják el!** Rendező: Bezerédi Zoltán

Díjak, elismerések (2008-ig)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az elmúlt több mint három évtizedben számos elismerésben részesültek a társulat produkciói, művészei. A hazai díjak (POSZT, Kritikusok-, Csiga...) mellett, külföldön is termett babér a színház számára. A teljesség igénye nélkül készült az összeállítás.

Nemzetközi elismerések[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • BITEF-nagydíj Belgrád1987: Három nővér; 1989: A revizor
  • Kritikusok díja Edinburgh1993: Az estély, 1996: Két portré, A csodálatos mandarin
  • A legjobb idegen nyelvű előadás díja CaracasBogotá1990: Három nővér, A revizor; Párizs1990: Platonov: Übü király
  • A legjobb előadás díja Fiume2002: Bakkhánsnők; Szarajevó2004: Ivanov
  • A legjobb rendezés díja Szarajevó2004: Ivanov (Ascher Tamás); 2005: Ledarálnakeltűntem Fesztivál-fődíj, legjobb rendezés (Bodó Viktor), kritikusok díja
  • Fesztivál-nagydíj Toruń2002: Kés a tyúkban; 2003: Top Dogs; 2006: Ledarálnakeltűntem 2. díj; továbbá: a legjobb rendezés (Bodó Viktor), a legjobb színész (Keresztes Tamás), a legjobb díszlet (Bagossy Levente).

Hazai elismerések[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

"A három grácia"
  • Elnöknők
    • Színikritikusok Díja 1995/1996: legjobb jelmez (Szakács Györgyi)
    • POSZT 1997: a legjobb női alakítás díja: Csákányi Eszter, Pogány Judit, Szirtes Ági
  • Portugál
    • Színikritikusok Díja 1998/1999: a legjobb női mellékszereplő (Szirtes Ági); a legjobb férfi mellékszereplő (Varga Zoltán)
  • Talizmán
    • Színikritikusok Díja 2000/2001: a legjobb szórakoztató előadás, a legjobb női mellékszereplő: Fullajtár Andrea, a legjobb férfi mellékszereplő: Fekete Ernő
  • Koccanás
    • Színikritikusok Díja 2003/2004: a legjobb új magyar dráma: Spiró György
  • Top Dogs
    • POSZT 2005: a legjobb rendezés: Bodó Viktor, a legjobb előadás, a legjobb díszlet: Bagossy Levente, a Pesti Műsor díja a legjobb 30 év alatti színésznek (Keresztes Tamás)
    • Színikritikusok Díja 2004/2005: a legjobb díszlet (Bagossy Levente), a legígéretesebb pályakezdő (Keresztes Tamás)
  • Ivanov
    • POSZT 2004: a legjobb díszlet (Khell Zsolt;
    • A Fővárosi Önkormányzat Kulturális Bizottságának Színházi Díja, 2004: a legjobb rendezés; a legjobb férfi alakítás (Bezerédi Zoltán)
  • Trakhiszi nők
    • Vastaps Díj: a legjobb férfi mellékszereplő (Hajduk Károly);
    • Színikritikusok Díja 2006/2007 a legjobb rendezés-díszlet: Gothár Péter; a legjobb női főszereplő: Ónodi Eszter
  • A karnevál utolsó éjszakája
    • POSZT 2007 a legjobb rendezés: Zsámbéki Gábor; a legjobb díszlet: Khell Csörsz; Legjobb női epizódszereplő: Fullajtár Andrea; Baranya Megyei Önkormányzat Különdíja: Máthé Erzsi; A MASZK Országos Színészegyesület színészzsűri díja: Legjobb női alakítás: Jordán Adél
    • Vastaps díj: Legjobb női mellékszereplő Fullajtár Andrea; Különdíj: Jordán Adél-Nagy Ervin
    • Színikritikusok díja 2006/2007: a legjobb előadás; a legjobb női mellékszereplő: Fullajtár Andrea; a legjobb jelmez: Szakács Györgyi
  • Pisztrángötös
    • Vastaps Díj 2007: a legjobb rendezés: Máté Gábor; a legjobb férfi főszereplő: Bezerédi Zoltán
  • Sáskák:
    • Vastaps Díj 2008: a legjobb rendezés: Máté Gábor; a legjobb férfi főszereplő: Elek Ferenc; a legjobb női főszereplő: Pelsőczy Réka; a legjobb férfi mellékszereplő: Haumann Péter; a legjobb női mellékszereplő: Olsavszky Éva

Külföldi vendégjátékok 1985-[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Először Prága látta vendégül a színházat 1985-ben. Azóta öt földrészen negyven ország 93 városának nézői láthatták a társulat előadásait.[26]

A színházi évadok eseményei 2008-[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

DVD és videó kiadványok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

DVD [27][szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Csehov: Három nővér (Rendező: Ascher Tamás)
  • Molière: Tartuffe (Rendező: Zsámbéki Gábor)
  • Nestroy: A talizmán (Rendező: Máté Gábor)
  • Alfred Jerry: Übü király (Rendező: Zsámbéki Gábor)
  • Spiró György: Csirkefej (Rendező: Zsámbéki Gábor)
  • Ny. V. Gogol: A revizor (Rendező: Zsámbéki Gábor)
  • A. P. Csehov: Platonov (Rendező: Ascher Tamás)
  • Werner Schwab: Elnöknők (Rendező: Ascher Tamás)
  • A. P. Csehov: Ivanov (Rendező: Ascher Tamás)
  • V. Szigarjev: Fekete tej (Rendező: Gothár Péter)
  • Mi ez a hang? (Dzsesztetés) (Rendező: Máté Gábor)[5]

VHS[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • A manó – A színház első bemutatója, 1983-as TV-felvételen. Szereplők: Rajhona Ádám, Udvaros Dorottya, Csonka Ibolya, Olsavszky Éva, Sinkó László, Papp Zoltán, Szirtes Ágnes, Horváth József, Vajda László, Cserhami György, Gelley Kornél. Rendező: Zsámbéki Gábor. (MTV Televideo Kiadó, 163 perc)
  • Csirkefej – Spiró György tragédiája a Katona József Színházban (1987) Szereplők: Gobbi Hilda, Papp Zoltán, Bodnár Erika, Vajda László, Csomós Mari, Varga Zoltán, Vajdai Vilmos, Ujlaki Dénes, Eperjes Károly, Ronyecz Mária, Zsíros Ágnes, Szalai Kriszta; Rendező: Zsámbéki Gábor (MTV Televideo Kiadó, 154 perc)
  • A három nővér – TV-film Csehov drámájából a Katona József Színház előadásának alapján (1994) Szereplők: Bodnár Erika, Básti Juli, Szirtes Ági, Udvaros Dorottya, Végvári Tamás, Vajda László, Sinkó László, Bán János, Balkay Géza ; Rendező: Ascher Tamás (MTV Televideo Kiadó, 165 perc)

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Az egyetlen darab, amelyet a színház két rendezésben bemutatott. Első alkalommal Székely Gábor vitte színre. Érdekes véletlen (?), a bemutató távozása évében volt. Mindkét előadásban szerepet kapott a társulat harmadik igazgatója, Máté Gábor.
  2. A konyha ezen produkciók közül való
  3. Ascher Tamás megfogalmazása a Duna Televízió, „20 éves a Katona József Színház” című műsorában.
  4. Az előadást tartalmazó DVD háttér információi alapján.
  5. Népszabadság: Máté Gábor a Katona József Színház új igazgatója
  6. A darab háromszázadik előadását 2010. június 7-én tartották. Részletesen lásd Katona József Színház- 2009/2010-es színházi évad, 2014. január 21-én a 350. előadásra is sor került.
  7. Magyar színház.
  8. [1]
  9. Nánay István: A 25.
  10. 20 éves a Katona. A Duna TV dokumentum filmje
  11. Szolnoki András visszaemlékezése, az MTV, Hogy volt? című műsorában.
  12. Interjú Denke Emmával
  13. A színház alapítótagjának, Horváth Józsefnek a felesége. Ő alkalmazott először fiatalokat főleg jegyszedőként, ruhatárosként. 2012-ben is az aktív alapítók közé tartozik.
  14. „Uram, jöjjön ki, telefonja van!” – Interjú Horváth Györgyivel
  15. A színház első bemutatója 1982. október 15.
  16. A bemutató 1990. május 21-én Párizsban volt
  17. A művet 1996. május 18-án mutatták be. A 2008/2009-es szezonban ünnepelték a 200-as előadásszámot. A három „Elnöknő” (Csákányi Eszter, Pogány Judit és Szirtes Ági) a bemutató évében a színikritikusoktól a legjobb női szereplő díját kapta
  18. A rendező és Orosz István összeállítása. Az egy alkalomra készült előadás váratlanul nagy sikert aratott a Fészek klubban. Először a Nemzeti Színház fogadta be a produkciót, az emeleti ruhatárban/ játszották. 1982. október 16-án mutatták be a Katonában. Az autóbalesetben elhunyt Orosz István helyét a zongoránál Fekete Mária foglalta el. A nagy szériát elért darabból - amelyben Császár Angela és Szacsvay László voltak a rendező partnerei - tévé, rádió és lemez felvétel is készült.
  19. 1981-ben főiskolai, rendező vizsgaelőadásként indult a darab egyedülálló sikertörténete. Az indulásnál repertoár hiányos színház befogadta a produkciót, annál is inkább, mivel a szereplők közül hárman – Gáspár Sándor, Dörner György és Puskás Tamás – is a társulat tagja volt. Csak Bán János státusza volt egy évig: „mint vendég”.
  20. A 600. Stílusgyakorlatok
  21. [2]
  22. Két bagatell címen két egyfelvonásos darabot játszottak. Szünet után Smocek: Dr. Burke Különös délutánja című művét adták
  23. Az előadásban közel hatvan alkalmi szereplő is jelen volt
  24. A 2008-2009-es évadban is repertoáron szereplő produkció bemutatója 1998. október 18-án volt a Kamrában. A nagy sikerre való tekintettel néhány évvel később átkerült a nagy színpadra. A műből készült film rendezője és több szereplője is megegyezik a színházi előadáséval
  25. Zárójelben a bemutatók dátuma.
  26. Az utolsó adatfrissítés időpontja: 2013. december 25 .
  27. [3]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Katona József Színház (Budapest) témájú médiaállományokat.

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]