Dessewffy Emil

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Dessewffy Emil
Dessewffy Emil – Barabás Miklós.jpg
gróf Dessewffy Emil (Barabás Miklós, 1866)]
Született 1814. február 24.
Eperjes
Elhunyt 1866. január 28. (51 évesen)
Pozsony
Foglalkozása politikus, országgyűlési képviselő, újságíró
1862-ben készült metszet

Cserneki és tarkeői gróf Dessewffy Emil (Eperjes, 1814. február 24.Pozsony, 1866. január 28.) az MTA tiszteleti tagja és elnöke.

Életpályája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Dessewffy József harmadik fia, anyja Sztáray Eleonóra grófnő volt. Iskoláit Kassán végezte, ahova utóbb a szülei költöztek. Nagyszerű érzéke volt a latin nyelvhez: 13 éves korában Cicerot lefordította magyarra, szorgalommal olvasta a latin remekirókat; kedvenc tantárgyai voltak az államtudományok. Tanulmányainak komoly irányára nagy hatással volt a szülői ház, amelyet a magyar irodalom és politikai élet férfiai sűrűn látogattak. Iskoláit elvégezvén, ismereteinek tökéletesbítésére Európa nevezetesebb országaiban utazott és onnét haza kerülvén, Szabolcs megyében, atyja birtokainak egyikén Bűdszentmihályon telepedett le s gazdálkodott. A kezelése alá került birtokot, mely csaknem fele részben zsombékkal, csuhéval, kákával és náddal fedett ártért képezett, kitartó szorgalommal, csatornázások, vizlecsapolások, elégetések, kiszárítások által nemcsak termékennyé, de 16 évi fáradozással gazdaságát a vidék mintauradalmává emelte. A közügyek iránt is érdekkel viseltetett és megyéje közgyűléseit látogatta; 1830-ban Teleki József gróf, Szabolcs megye akkori alispánja, a megye tiszteletbeli jegyzőjévé nevezte ki. A magyar gazdasági egyesülettel is összeköttetésben állott, melynek 1835. június 8. tartott alakuló közgyűlésén választmányi taggá választották. 1836. május 1. nősült báró Wenckheim Paulával, báró Wenckheim Béla, későbbi miniszter testvérével. Ettől fogva sűrűn látogatta a fővárost, ahol huzamosabban tartózkodott és irodalmi munkássága is mind jobban kiterjedt, különösen miután 1844-ben a Budapesti Hiradó szerkesztését is átvette; ettől fogva állandóan Pestre tette át lakását. E lap lett a conservativ párt legerősebb vezérlapja, melyet avatott kezekkel vezetett. Mint a mérsékelt konzervatív párt hatalmas bajnoka, a nyilvános tanácskozásokban sem riadt vissza ellenfeleitől és a megyei és országgyűléseken ugyanazon igéket hirdeté, a melyeket az irodalomban. A kormány közreműködésével meg akarta szüntetni a nemzeti adómentességet, meg akarta váltatni a robotot, s gondoskodni akart bankokról, hitelintézetekről, az ország anyagi érdekeiről; de a marasmus, mely az állami gépezet akkori vzetőin erőt vett, lehetetlenné tette, hogy idején és erőteljes elhatározás keletkezzék. 1845. június 5. a magyar gazdasági egyesület ismeretterjesztő és földmívelési osztályának elnökéül választatott. 1848-ban nem vitt szerepet. Az 1849. márciusi közös birodalmi alkotmány kihirdetése után emlékiratot nyujtott be a bécsi kormánynak, a melyben kifejtette, hogy az az alkotmány kivihetetlen és azt tanácsolta, hogy a háború befejezte után adják vissza Magyarországnak alkotmányát. Ugyanazon év májusában irásban közölte Bach miniszterrel aggodalmait az utra nézve, a melyre az lépett. 1850. májusban a királyhoz emlékiratot készített, melyet kivüle 23 elvtársa irt alá Magyarország beolvasztása ellen Ausztriába. Mindezen törekvései siker nélkül maradtak. Félrevonult és bűdszentmihályi jól rendezett uradalmában ismét a mezőgazdaságnak élt. 1851-ben a magyar gazdasági egyesület ujjászervezési kisérleténél működött közre s az egyesület részéről kiküldve részt vett a vámkongressusi országos bizottságban. 1855. április 16. a Magyar Tudományos Akadémia elnökéül választatott és 1858. december 28. kinevezték (levelező taggá 1843. október 7., tiszteletibelivé 1858. december 15. választatották meg.) A magyar gazdasági egyesületnek, 1857-ben végre sikerült ujjászervezésekor, november 16-ai közülésén, választmányi tagja lett. Elnöke volt az alsó-szabolcsi Tisza-szabályozó társulatnak és 1857-ben elnöke a Tiszaszabályozó társulatok közös nagygyűlésének és egyike azoknak, kik azután a tiszai nagy kölcsönt szervezték és létre hozták; az alsó-szabolcsi társulat pénzügyeit is úgy sikerült rendeznie, hogy az összes Tisza-szabályozó-társulatok közt az volt az egyedüli, mely adósság nélkül állt. 18581860. években ő villanyozta fel a közönség áldozatkészségét, és neki köszönhető, hogy az akadémia 1866-ban díszes palotájába beköltözhetett. Az országos magyar gazdasági egyesületben érdemeket szerzett a mezőgazdaságra nézve a földbirtoki hitel rendezése és a magyar földhitelintézet létrehozása körül, melynek megalakulásakor első elnökévé választatott. Az alkotmány visszaállítására irányuló mozgalmaknak, melyeket konzervatív társai egy részével a szabadságharc leveretése után szünet nélkül folytatott, ő volt az éltető lelke. Az ő felségéhez magyarországi második körútja alkalmával intézett nevezetes fölirásnak is ő volt a szerkesztője. Az Ausztriára nézve szerencsétlenül végződött olasz hadjárat után 1859-ben tervet dolgozott ki, amelyben a monarchia ujjáalakításának szükségét, a követendő elveket és a cél elérésére vezető módokat adta elő. Az ő eszméi alapján, de tervének gyökeres megrontásával készült az 1860. októberi diploma. 1861-ben tagja volt az országgyűlésnek mint Pozsony képviselője. Itt a felirati párt leghatározottabb bajnokainak egyike volt és szónoklataival mint vaskövetkezetességű államférfi tünt ki. A sikertelen 1861. évi országgyűlés után társadalmi uton igyekezett hatni az ország anyagi állapotának javításán. Nagy érdemei voltak a földhitelintézet létrejöttében.

Emlékezete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Emlékének a Magyar Tudományos Akadémia 1867. január 28. gyászünnepélyt szentelt, amelyen Eötvös József báró, az akadémiai elnökségben utóda, mondott emlékbeszédet.

Munkái[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1. Néhány szó a közönséghez… Kassa, 1832. (Aurél és Marczel testvéreivel együtt. Ugyanez németül is. Pest, 1833.)

2. Alföldi levelek (1839–40.) és nehány toldalék (1841.) Buda, 1842. (A Századunkban megjelent politikai cikkei).

3. Parlagi eszmék, igénytelen nézetek, szerénytelen tervek a függő kérdések és az országgyűlése körül. Irta egy conservativ. 1. füzet. Pest, 1843. (Névtelenül. Németül is. U. ott, 1843.)

4. A magyar vám- és kereskedési ügy és annak végeligazítási módja. U. ott, 1847.

5. Fizessünk! mennyit becsülettel elbírunk, magunk, magunkért. U. ott, 1847.

6. A fenforgó ausztriai kérdésekről. Bécs, 1856. (Németül: Ueber die schwebenden österreichischen Finanzfragen. Pest, Wien u. Leipzig, 1856. Ism. M. Sajtó 1856. 206. 209. 213. 219. 224. sz. Székely József.)

7. A magyar tud. akadémia és nemzetiségünk feladatai. Pest, 1865. (Két alkalmi beszéd.)

A Budapesti Hiradó főszerkesztője (lapvezére) volt 1844. júl 2-tól 1847. nov. 8-ig; Szenvey József volt a tulajdonképeni szerkesztő.

Politikai cikkei, melyek 1830-tól 1848-ig a hirlapokban megjelentek, főleg a nemzetgazdaságiak, méltó helyet foglalnak irodalmunkban. 1849 után pedig a német lapokban védte a conservativ politikát. A bécsi Lloydban (1850. 72. 74. 80. sz.) jelent meg a politikai cikksorozata: Sendschreiben des Grafen Emil Dessewffy an den Lloyd über die ungarische Bewegung. Elnöki megnyitó és zárbeszédei az Akadémia ülésein 1858–61. (A M. T. Akadémia Évkönyveiben.) Zárszózat (Kazinczy a magánkörökben. M. Akad. Emlékkönyv Kazinczy Ferencz születése százados ünnepéről. Pest, 1859.) Levele gróf Széchenyi István özvegyéhez. (Uj M. Múzeum 1860. II.) Levele Eszterházy Pál herczeghez az akadémiai palota ügyében (P. Napló 1861. 61. sz.) Felhívása a Széchenyi-emlék ügyében (Divatcsarnok 1861. 9. sz. borítékán), Beadványa Pest városa tanácsához a Széchenyi-szobor ügyében. (Ország 1863. 22. sz.)

Arcképét Grimm rajzolta kőre és a Pollák testvérek adták ki Pesten 1863-ban; megjelent a Vereby Soma, Magyar Mágnások Életrajzi és Arczképcsarnoka IV. füzetében. Olajfestésű képe Barabástól a Magyar Tudományos Akadémia képes termében van.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Dessewffy Emil témájú médiaállományokat.