Alexander Bach

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Alexander Bach
Alexander von Bach.jpg
Josef Kriehuber litográfiája Alexander Bachról, 1849.
Született
1813. január 4.
Elhunyt
1893. november 12. (80 évesen)
Schöngraberni csata
Foglalkozása politikus
Jogász
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Alexander Bach témájú médiaállományokat.

Dr. Alexander von Bach báró (Loosdorf, 1813. január 4.Unterwaldersdorf, 1893. november 12.) osztrák politikus, ügyvéd.

Életpályája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Apja, Michael Bach, polgári származású jogász volt. Testvérei August Bach, Otto Bach és Eduard Bach, politikus. Szülei révén magántanárnál tanulhatott. Az érettségi vizsga után Bécsben tanult az egyetem jogtudomány szakán. Felsőfokú tanulmányiról, hogy példát adjon, a családi kastélyban írta meg jogi dolgozatát.

Jó kapcsolatai révén kapott egy állást a császári kamarában. Az apja 1842-ben elhunyt. Átvette tőle az irodáját és javította az üzleti kapcsolatait. 1847-ben egy keleti expedícióra vállalkozott, ahová testvérével, Augusttal ment.

Karl Ludwig von Ficquelmont miniszterelnök lemondása után a helyére ideiglenesen Franz von Pillersdorf báró került, 1848. április 25-én. Bach része akart lenni a Pillerdorf-kormánynak, de csak az azt követő Doblhoff-kormányba került be, ők azonban nem léptek túl semmilyen határt.

Ugyanezen év július 19-én I. Ferdinánd császár uralkodása idején Anton von Doblhoff-Dier báró lett a miniszterelnök. A császár engedélyével nevezte ki Bachot igazságügyi miniszternek. Bach kinevezéséről cikket készített egy bécsi hírlap is, amelyben Bach a következő bölcsességet mondta: „A jog embere – egy igaz ember!” (Ein Mann des Rechts – ein rechter Mann!)

Úgy tűnt, hogy az új liberális kormány 1848 októberére összeomlik, 1848. október 21-én pedig megbukott. Anton von Doblhoff-Dier miniszterelnök utóda Johann von Wessenberg lett. A gyors váltás következménye az volt, hogy a két kormányt gyakran Wessenberg–Doblhoff-kormánynak is nevezték.

A bécsi forradalom következtében Wessenberg is megbukott. Az új miniszterelnök Felix zu Schwarzenberg lett, akit Windisch-Grätz juttatott posztjára. A Schwarzenberg-kormány új tagja Franz Seraph Stadion lett, aki a belügyminiszteri posztot töltötte be, így Bach újra igazságügyi miniszter lett. Stadion viszont megbetegedett, így Bach visszaállt a helyére 1849. július 28-án. Anton von Schmerling báró lett az új igazságügyi miniszter, Stadion pedig üzleti pályára lépett.

1859-ben a porosz–osztrák–olasz háborúban abbamaradt a solferinói csata, ezért Bachot hibáztatták és kénytelen volt lemondani.

Ezek után Vatikánba hívták és ott nagykövet volt. 1867-ben Rómába ment. 1855-ben a pápával egy szerződést írt alá.

Kitüntetései[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • a Lipót-rend lovagkeresztje
  • a Ferenc József-rend lovagkeresztje

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]