Laval Nugent

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Laval Nugent
Laval Nugent gróf portréja (Eduard Kaiser litográfiája, (1848)
Laval Nugent gróf portréja (Eduard Kaiser litográfiája, (1848)
Született
1777. november 3.
1777. november
Wicklow megye
Elhunyt
1862. augusztus 21. (84 évesen)
Károlyváros
Bosiljevo
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Laval Nugent témájú médiaállományokat.

Laval Nugent von Westmeath (Ballynacor, Írország, 1777. november 3.Károlyváros, 1862. augusztus 21.) gróf, ír származású császári és királyi tábornagy, a 30. gyalogezred tulajdonosa, az 1848–49-es szabadságharcban a császári csapatok egyik tábornoka, Albert Nugent apja.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1793-ban lépett a császári hadseregbe. Részt vett a Napóleon elleni háborúkban. Kiváló katona volt, ezért gyorsan haladt előre a ranglétrán. 1800-ban kiérdemelte a Katonai Mária Terézia-rendet, 1809-ben már vezérőrnagyként János főherceg vezérkari főnöke volt, részt vett a győri csatában. Rövid időre nyugalomba vonult, majd 1813-ban ismét szolgálatba lépett. Csapataival 1814-ben a vidékén, 1815-ben Joachim Murat nápolyi király ellen harcolt, majd Nápoly katonai parancsnoka lett. 1816-ban VII. Piusz pápa római herceggé emelte. 1817-től 1820-ig I. Ferdinánd nápoly–szicíliai király szolgálatában maradt, majd hazatérése után az Osztrák Tengerpart kormányzója lett. 1838-ban táborszernaggyá léptették elő. 1842-től kinevezték Illíria, Belső-Ausztria és Tirol katonai főparancsnokává. E minőségében megbízták egy tartalék hadtest felállításával, melynek feladata Radetzky tábornagy itáliai hadseregének támogatása volt.

1848 őszén a Magyarország elleni támadás előkészítésére Stájerországban szervezett egy mintegy ötezer főből álló hadtestet. A hadtest Burits vezérőrnagy vezette dandára november 8-án a friedaui ütközetben (ma: Ormož, Szlovénia) vereséget szenvedett Perczel Mór vezérőrnagy Dél-Stájerországba betörő csapataitól. A téli hadjáratban Nugent mintegy hatezer fős hadtestének feladata a Dunántúl déli felének birtokba vétele és Eszék várának elfoglalása volt. Miután Kossuth Lajos a feldunai hadsereg megsegítésére Győrbe rendelte Perczel Mór hadtestét, Nugent csapatai benyomultak a Dunántúlra és 1849. január 10-én megszállták Nagykanizsát, január 30-án Pécset, majd ostromgyűrűbe zárták Eszék várát. A mintegy háromezer főnyi várőrség február 13-án a büntetlenség fejében átadta a várat.

Március végén, miután a délvidéki császári seregek főparancsnokává Josip Jelačićot nevezték ki, Nugent ismét visszahúzódott Stájerországba, és egy újabb hadtest szervezésébe kezdett. A nyári hadjáratban csapataival ismét benyomult a Dunántúlra, július 30-án megszállta Kaposvárt, augusztus 3-án Pécset, majd a Duna mentén észak felé vonulva átvette Csorich tábornoktól a komáromi várat ostromzár alatt tartó császári seregek parancsnokságát. Haynau megbízásából ő kezdte meg Klapka várparancsnokkal a tárgyalásokat a vár átadásának feltételeiről.

A szabadságharc után tábornaggyá léptették elő és megkapta a Katonai Mária Terézia-rend parancsnoki keresztjét.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]