Katonai Mária Terézia-rend

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
32 -es Mária Terézia Budapesti Háziezred szobra Budapesten

A katonai Mária Terézia-rend (KMTR; németül Militär-Maria-Theresia-Orden; franciául: L’Ordre militaire de Marie Thérèse; nevének hivatalos német rövidítése MMThO) kitüntetést Mária Terézia magyar királynő, osztrák uralkodó főhercegnő alapította 1757. június 18-án, a hétéves háború egyik jelentős ütközetében, a kolíni csatában aratott osztrák győzelem alkalmából.

Indoklása szerint: „...a katonaállás iránti különös vonzalomból és az általa oly sok szorosan tanúsított hűség, vitézség és veszélyességnek kitüntető jutalmazására.

A maga korában a világ legrangosabb katonai kitüntetésének számított. A 17 évvel korábban, 1740-ben, II. Frigyes által alapított porosz Pour le Mérite elnyerésénél sem voltak annyira szigorúak a feltételek, mint a KMTR esetén.

A rend osztályai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Carl von Blaas: A Katonai Mária Terézia-rend első promóciója

A rend alapításakor két osztályú volt (nagykereszt és lovagkereszt). 1765-től II. József császár a nagykereszthez csillagot alapított, és három fokozatúvá alakította át a rendet. Ekkor született a középső fokozat, a parancsnoki kereszt.

Fontos kiemelni, hogy a fokozatok között valójában nincs sorrend és különbség, pusztán a kitüntetett beosztását tükrözi. Minél magasabb katonai alakulatot vezet, annál magasabb osztályt ítélhettek meg számára.

Az odaítélés szabályai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A kitüntetést olyan katonatisztek nyerhették el – vallásra és származásra való tekintet nélkül – akik nemcsak bátran helytálltak, hanem olyan önálló kezdeményezésű katonai teljesítményt mutattak fel, amely az egész ütközet kimenetele szempontjából kedvező eredményt hozott. A későbbiekben a nagykeresztet és parancsnoki keresztet reprezentációs célból is adták (külföldi uralkodók esetén).

A rend nagykeresztjének csillaga gyémántokkal (összesen 6 különleges adományozás)
(Schatzkammer, Bécs)

A rendbe adományozásáról széles körű dokumentáció alapján – a kérelmező kérésére – a káptalan hozott döntést, amelyet aztán a rend nagymestere (a mindenkori uralkodó) hagyott jóvá. A rend nagymestere önállóan is adományozhatta a kitüntetést. Ha a kérelmező nem volt nemesi származású, kérhette nemessé emelését, valamint bárói rangot kaphatott. (Egyéb esetekben nemességet és bárói rangot egyidejűleg nem lehetett kapni, ez csak a rend kiváltsága volt.) Nemessé emelés esetén a rendtagok nemesi előnévként a fegyvertény helyét kapták (pl. uzsoki báró Szurmay Sándor, san Martino del Carsoi báró Heim Géza, Viktor Dankl von Kraśnik.)

Mária Terézia, hogy a kitüntetetteknek stabil anyagi hátteret biztosítson, a rend életjáradékot folyósított a mindenkori legidősebb rendtagoknak. Ha a kitüntetett a birodalom alattvalója volt, akkor a 20 legidősebb nagykeresztes 1500 forint, a 20 legidősebb parancsnoki kereszttel rendelkező személy 600 forint, a 100 legidősebb lovagkeresztes 600 forint és a második 100 legidősebb lovagkeresztes 400 forint éves életjáradékban részesült. Az özvegyek életük végéig a kitüntetett járadékának felére voltak jogosultak.

Fontos hangsúlyozni, hogy a rend mindig kis számban, csak valódi érdemek elismerésére adományoztatott. 1757–1931 között 50 káptalani ülést tartottak, amelyek során 4392 kérvényt bíráltak el. Ennek alapján 26 nagykeresztet, 44 középkeresztet és 762 lovagkeresztet adományoztak. Az uralkodó (nagymester) káptalani döntés nélkül is adományozhatott. Ilyen módon 20 nagykereszt, 67 középkereszt, 153 lovagkereszt került kiadásra. Ezen felül külföldieknek adományoztatott még 15 nagykereszt, 29 középkereszt és 127 lovagkereszt.

A rend 1919-ben, a Osztrák–Magyar Monarchia felbomlásával Ausztriában megszűnt, a rend káptalanja azonban még az időközben elhalálozott utolsó nagymester IV. Károly rendelkezése értelmében egészen 1931-ig végezte az I. világháborús kitüntetési kérelmek elbírálását. A kitüntetést fennállásának 174 éve alatt összesen 1243 esetben ítélték oda.

A rend parancsnoki keresztje.
Ő Felsége IV. Károly király

a Katonai Mária Terézia Rend nagymesterének 1919. március 23-án kelt, a rendirodához intézett legfelsőbb parancsa:

Az adott viszonyok meggátolnak abban, hogy a Rend alapítólevelében gyökerező a Katonai Mária Terézia Rend alapszabályai értelmében Engem megillető nagymesteri jogokat mindenkor teljes mértékben gyakoroljam. Minthogy azonban Én a Rend érdekeinek és tagjai alapítványjogi igényeinek állandó megóvását melegen szívemen viselem, elrendelem, hogy Engem ebben a feladatban a Rend kancellárja helyettesítsen. Elvárom, hogy a Rend ügyei - változott viszonyok adta körülmények figyelembevétele mellett - szigorúan a rendi alapszabályok és az Én, illetve a nagymesteri méltóságban Istenben boldogult elődeim által kibocsátott rendeletek és irányelvek értelmében tovább vezettessenek. Kívánom azonban, hogy valamennyi fontos rendelkezés tudomásomra adassék.
Eckartsau, 1919. március 23-án.

– Károly s.k.

9 fő a rend mindhárom osztályát elnyerte, 87 személy pedig két osztálynak is tulajdonosa volt. A rend csak háborús időszakban volt kiadható. Néhány alkalommal különleges gyémántdíszítményt is adományoztak.

A Horthy-korszakban Petrichevich György nyugállományú ezredes széles körű kutatásaira alapozva 1931. október 15-én magyar rendként határozták meg a Katonai Mária Terézia-rendet. Ennek a kutatásnak a célja az volt, hogy találjanak olyan hivatkozási alapot, amely alapján fel lehetett támasztani a rendet. A legfőbb érv, ami ezt támasztotta alá, hogy Mária Terézia szuverén uralkodói címe egyedül a magyar királyi címe volt és így mint magyar királynő alapította a Katonai Mária Terézia-rendet. Minden más uralkodói címe férjével Lotaringiai Ferenccel közös volt.

A rend lovagkeresztje (szalag nélkül).
Kedves dr. vitéz Imrédy!

Az ősi magyar katonai erények megbecsülésétől áthatva, történelmi hagyományainkhoz való változatlan ragaszkodás mellett elhatároztam, hogy Mária Terézia apostoli magyar királynő által a hadügy fejlesztése érdekében az eszességgel párosult rendkívül bátor haditettek jutalmazására 1757. évben alapított Katonai Mária Terézia Rend jelvényei a jövőben is folytatólagosan adományoztassanak. Ezért az 1920. évi I. tc.-ben gyökerező jogomnál fogva elrendelem, hogy a Katonai Mária Terézia Rend alapszabályaihoz a következő új függelék csatoltassék: "Mindaddig, amíg Magyarországon a királyi hatalomban foglalt jogokat a fennálló törvények értelmében a kormányzó gyakorolja, a Rend nagymesterének teendőit Magyarországon az ország kormányzója látja el." Egyébként a Rend alapszabályait Magyarországon a változott viszonyoknak megfelelően kell alkalmazni.

Budapest, 1938. november 4-én.

– Horthy s.k., dr. vitéz Imrédy Béla s.k.

Honvédségi Közlöny

Ettől kezdve újraadományozható kitüntetéssé vált. 1938. után azonban csak egyetlen esetben adományoztak lovagkeresztet. A kitüntetett Oszlányi Kornél vezérőrnagy a 2. magyar hadsereg 9. (nagykanizsai) könnyű hadosztály parancsnoka aki egységével utoljára vált le 1943. januárjában a doni arcvonalról.

Dálnoki Miklós Béla 1945. júniusában szüntette meg a rendet, mint az Ideiglenes Nemzeti Kormány elnöke. Érdekesség, hogy korábban ő maga is folyamodott a rendbe való felvételéért, de a káptalan nem ítélte meg számára.

A rend tulajdonosai között magas volt a magyar személyek száma, az összes adományozás harmada úgynevezett magyarországi honos személyekhez kapcsolódott.

A rendjel leírása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A rendjel viselése (nem egyenruhán)

A rend jelvénye nyolcszögletű, széles végekkel és arany szegéllyel készült, fehér zománcozott aranykereszt, közepén kerek pajzzsal (piros mezőn fehér csíkkal), a szélén arany betűkkel a FORTITVDINI (a vitézségnek). Hátoldalán a M.T.F. (Maria Theresia Franciscus) monogram áll zöld keretben arany betűkkel. Bizonyos típusokon a feliratot egy arany csillag fogja össze. A rend szalagja piros-fehér-piros, a királyi ház színei.

A nagykeresztet 10 cm széles szalagon a jobb válltól a bal csípőig helyezve viselték. Ehhez a bal mellen viselendő csillag is tartozik, mely a keresztnek egy nagyobb példánya és ahol a fehér zománc helye gyémántokkal van kirakva. A kereszt mögött zölddel zománcozott babérkoszorú helyezkedik el.

Egyenruhán a parancsnoki kereszt nyakban, a lovagkereszt a legfelsőbb gomblyukban szalagon viselendő.

Gyémántdíszítmény[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Egyes rendtagok az érdemeik különös elismerésére az uralkodótól a rendjelhez a gyémántdíszítményt kapták. A Katonai Mária Terézia Rend fennállása alatt 6 esetben adományoztak gyémántdíszítményt.

  1. Ernst Gideon von Laudon (báró) tábornagy (1716–1790), a nagykereszthez.
  2. Sachsen-Coburg-Saalfeld Frigyes (17371815) herceg tábornagy, a nagykereszthez.
  3. Károly főherceg, magyar királyi herceg, tábornagy (17711847), a nagykereszthez 1843-ban.
  4. Sternberg Lipót (gróf) lovassági tábornok 1899-ben, a lovagkereszthez.
  5. Johann von Appel (báró) lovassági tábornok 1903-ban, a lovagkereszthez.
  6. Fejérváry Géza (komlóskeresztesi báró) gyalogsági tábornok (1833–1914) 1909-ben, a lovagkereszthez.

A rend tagjai 1757–1859[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

ezen időszak kitüntetettjeinek listája még hiányos

Nagykereszt[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Parancsnoki kereszt[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Lovagkereszt[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Ernst Gideon von Laudon gróf, vezérőrnagy (Generalfeldwachtmeister), a hétéves háborúban a császári könnyűlovasság parancsnoka, 1757. augusztus.
  • Kray Pál báró, vezérőrnagy (1735–1804), 1789.
  • Joseph Wenzel Radetzky gróf, ezredes (1766–1858), a Herzog Albrecht von Sachsen–Teschen vértes lovasezred parancsnoka, 1801.
  • Karl Philipp zu Schwarzenberg herceg, ezredes (1771–1820), a Le Château-Cambrésis-i csatában a Wallis vértes lovasezred parancsnoka, 1794.
  • Ludwig Welden von Hartmann alezredes, 1813.
  • Alfred zu Windisch-Grätz ezredes (1787–1862), 1814.
  • Andrássy János (siklósi báró) alezredes, 1817. december 15.
  • Bésán Károly (dunaszekcsői báró) kapitány, 1806.
  • Bíró János (csikpálfalvi báró) kapitány, 1806.
  • Bogdán József (sturmbrucki báró) kapitány, 1815.
  • Bolza Péter (gróf, honfiúsítatott főrend) őrnagy, 1790.
  • Borcsiczky Ferenc (borcsizi báró) ezredes, 1779.
  • Buday Ignác (bátori báró) kapitány, a Cartoryski, Wurmser majd Coburg huszárezredek tisztje, 1794.
  • Hertelendy Gábor hertelendy de hertelend ezredes 1805. a Palatinus huszárezred első parancsnoka, később dandártábornok.
  • Dőry József (jobbaházi báró) kapitány, 1815.
  • Balthasar Simunich császári-királyi altábornagy (1785–1861), 1849. (Az 1848. december 16-ai nagyszombati győzelméért).
  • Heinrich Hentzi császári-királyi vezérőrnagy (1785–1849), posztumusz, 1850.
  • Andrej Ivanovics Gorcsakov (Андрей Иванович Горчаков) orosz gyalogsági tábornok (1779–1855)
  • Matvej Ivanovics Platov (Матвей Иванович Платов) gróf, lovassági tábornok (1753–1818)
  • Jakov Alekszejevics Potyemkin (Яков Алексеевич Потёмкин) orosz altábornagy (1799–1831)
  • Nikolaj Nyikolajevics Rajevszkij (Николай Николаевич Раевский) orosz lovassági tábornok (1771–1829)
  • Alekszandr Nyikitics Szeszlavin (Александр Никитич Сеславин) orosz vezérőrnagy (1780–1858)
  • Habsburg–Tescheni Frigyes Ferdinánd főherceg (1821–1847), Akkón 1840-es ostrománál tanúsított vitézségéért, 1841.
  • Simonyi József (barbácsi és vitézvári báró), „Simonyi óbester”, 1802.
  • Stephaics Ferenc (nemesdédi báró) vezérőrnagy (1739-1811) kitüntetését 1794-ben kapta vitézségeiért.

A rend tagjai 1860–1913[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nagykereszt[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Albrecht főherceg, tábornagy (1817–1895), az osztrák Déli Hadsereg (Südarmee) parancsoka, 1866. augusztus 29.

Parancsnoki kereszt[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Benedek Lajos táborszernagy (1804–1881), a VIII. hadtest parancsnoka, 1859. október 17.
  • Ludwig Karl Wilhelm von Gablenz báró, altábornagy (1814–1874), a VI. hadtest parancsnoka.
  • Friedrich von Wrangel báró, porosz vezértábornagy (1784–1877), az 1864-es porosz–osztrák–dán háborúban az osztrák–porosz szövetséges haderők főparancsnoka.
  • Frigyes Károly porosz királyi herceg, lovassági tábornok (1828–1885), a porosz I. Hadtest vezénylő tábornoka.
  • V. György hannoveri király, Cumberland hercege (1819–1878).
  • Joseph Maroičić di Madonna del Monte báró, altábornagy (1812–1882), a VII. hadtest parancsnoka [1], 1866. augusztus 29.
  • Franz von John altábornagy (1815–1876), az osztrák Déli Hadsereg (Südarmee) vezérkari főnöke, 1866. augusztus 29.
  • Wilhelm von Tegetthoff altengernagy (1827–1871), a császári-királyi Hadiflotta parancsnoka, 1866. augusztus 29.
  • Franz Kuhn von Kuhnenfeld báró, altábornagy (1817–1896), a Tirolban állomásozó csapatok parancsnoka, 1866. augusztus 29.
  • Joseph Philippović von Philippsberg báró, táborszernagy (1818–1889), a XIII. hadtest parancsnoka.

Lovagkereszt[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Anton Prockosch főhadnagy, 8. tüzérezred, 1859. október 17.
  • Edelsheim-Gyulai Lipót ezredes, a X. huszárezred parancsnoka, 1859. október 17.
  • Joseph von Dormus ezredes, 31. gyalogezred, 1859. október 17.
  • Vilmos württembergi királyi herceg ezredes (1848–1921), a 27. gyalogezred parancsnoka, 1860. május 21.
  • Joseph von Döpfner alezredes, Vezérkar, 1859. október 17.
  • Friedrich Kleinert főhadnagy, 2. tüzérezred, 1859. október 17.
  • Philipp Graf von Stadion-Warthausen und Thannhausen (gróf) altábornagy, az V. hadtest parancsnoka, 1860. május 21.
  • Sándor hessen–darmstadti herceg altábornagy, Brigadier V.Corps 1859. október 17.
  • Anton Dobrženský von Dobrženitz (báró) vezérőrnagy Brigadier XI.Corps, 1859. október 17.
  • Eduard von Litzelhofen (lovag) alezredes, Vezérkar, 1859. október 17.
  • Adolph Catty alezredes, Vezérkar, 1859. október 17.
  • Johann von Appel (báró) őrnagy, 12. ulánus ezred (12.Uhl.-Regt.), 1860. május 21.
  • David Urs de Margina őrnagy, 52. gyalogezred, 1859. október 17.
  • Gustav Adolph Neubauer százados, 3. tüzérezred, 1859. október 17.
  • Fejérváry Géza (komlóskeresztesi báró) százados, vezérkari kapitány 1859. október 17
  • II. Ferenc nápoly–szicíliai király, a 12. ulánus ezred tulajdonosa
  • Lajos Mária (Luigi Maria) nápoly–szicíliai királyi herceg (1838–1886), Trani grófja
  • Alfonz Mária József (Alfonso Maria Giuseppe) nápoly–szicíliai királyi herceg (1841–1934), Caserta grófja
  • Ferenc Lajos (Francesco de Paola Luigi) nápoly–szicíliai királyi herceg, Trapani grófja (1827–1892),
  • Leopold Gondrecourt gróf, vezérőrnagy, Brigadier VI.Corps
  • Frigyes Vilmos porosz koronaherceg, altábornagy (1831–1888), az 1864-es porosz–osztrák–dán háborúban a szövetséges haderők főhdiszállására beosztva.
  • Carl Eberhard Herwarth von Bittenfeld altábornagy, Kommandierender General des kombinierten Armee-Korps
  • Ernő Ágost (Ernst August), Hannover koronahercege (1845–1923), Cumberland hercege.
  • Albert szász koronaherceg, gyalogsági tábornok (1828–1902), a 11. gyalogezred tulajdonosa.
  • Ernst Hartung altábornagy, a IX. hadtest parancsnoka, 1866. autusztus 29.
  • Rodich Gábor (báró) altábornagy, az V. hadtest parancsnoka, 1866. augusztus 29.
  • Eugen Piret de Bihain (báró), vezérőrnagy Brigadier V.Corps, 1866. augusztus 29.
  • Ludwig Pulz vezérőrnagy, Kmdt. Cavallerie-Reserve Südarmee, 1866. augusztus 29.
  • Ludwig von Pielsticker (lovag) alezredes, Vezérkar, 1866. augusztus 29.
  • Anton von Bechtolsheim (báró), lovassági százados, 12. ulánus ezred (12.Uhl.-Regt.), 1870. február 10.
  • Albert Knebel von Treuenschwert (lovag), vezérőrnagy, Brigadier X.Corps, 1866. augusztus 29.
  • Rudolph Wagner von Wehrborn alezredes, 6.Kür.-Regt., 1866. október 4.
  • Moritz von Lehmann (lovag), lovassági százados, 1. ulánus ezred (1.Uhl.-Regt.), 1866. augusztus 29.
  • Ludwig von Gredler (lovag) százados, (tiroli császárvadász-ezred) (Tiroler Kaiser Jäger-Regt.), 1866. augusztus 29.
  • August von der Groeben százados, 8. tüzérezred, 1866. augusztus 29.
  • Anton von Petz ellentengernagy, Kmdt. II.Division der operativen Flotille 29 Aug 1866
  • Maximilian Daublebsky von Sterneck zu Ehrenstein (lovag) sorhajókapitány, Kmdt. Panzerfregatte Erzherzog Ferdinand Max, 1866. augusztus 29.
  • Bruno von Montluisant (lovag) ezredes, Tiroler Kaiser Jäger-Regt., 1866. augusztus 29.
  • Moritz Manfroni von Manfort korvettkapitány, Kmdt. Garda-See Flotille, 1866. augusztus 29.
  • II. Sándor orosz cár, a 2. gyalogezred és a 11. ulánusezred tulajdonosa
  • Heinrich von Pittel (báró) ezredes, a 38. gyalogezred parancsnoka
  • Stephan von Jovanović (báró) altábornagy, a XVIII. hadosztály parancsnoka
  • Szapáry László altábornagy, a XX. hadtest parancsnoka
  • Joseph Vecsey de Vecse et Böröllyö-Isägfa altábornagy, az I. hadosztály parancsnoka

Az első világháború kitüntettetjei (1914–1918)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nagykereszt[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

11 személy, köztük 7 külföldi


Parancsnoki kereszt[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

10 személy, köztük 1 külföldi (német) tábornok

Lovagkereszt[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

név (betűrendben), alakulat, adományozás időpontja

  • Ambrózy György (sédeni) főhadnagy, 7. huszárezred (Husaren-Regiment 7), 1929. december 21.
  • Michael Ludwig Edler von Appel gyalogsági tábornok, XV. hadtest parancsnoka (XV. Korps), 1927. október 25.
  • Gottfried von Banfield sorhajóhadnagy, Kommandant Seeflugstation Triest, 1917. augusztus 17.
  • Dr. jur. Carl Bardolff ezredes, 29. gyalogdandár parancsnoka (29.IBrig.), 1918. augusztus 17.
  • Gottfried Barton lovassági százados, lovastüzér-hadosztály parancsnoka (Kav.SchD. II/6), 1922. június 27.
  • Josef Baumann von Koryto őrnagy, 21. vadász-zászlóalj parancsnoka (FJB.21), 1921. június 10.
  • Bertalan Árpád hadnagy 4. honvéd gyalogezred (Honvéd-IR.4) 1927. október 25.
  • Johann Boeriu ezredes, 76. gyalogezred parancsnoka (IR.76), 1918. augusztus 17.
  • Svetozar Borojević von Bojna gyalogsági tábornok, a VI. hadtest parancsoka , 1931. október 3.
  • Wilhelm Cavallar von Grabensprung (lovag) főhadnagy, 92. gyalogezred (IR.92), 1918. augusztus 17.
  • Cumin Artúr tartalékos hadnagy, 67. gyalogezred (IR.67), 1917. augusztus 17.
  • Dáni Balázs (gyarmatai és magyarcsékai) vezérőrnagy, 62. gyalogdandár parancsnoka (62.IBrig),1918. augusztus 18.
  • Georg Dragičević főhadnagy, FsAR.1, 1921. március 7.
  • Quirin Duval de Dampierre (báró) ezredes,11. dragonyosezred parancsnoka (DR.11), 1921. június 10.
  • Otto Ellison von Nidlef (lovag) ezredes, Oberst im Geniestabe (Engineer Staff), 1917. augusztus 17.
  • Alfred Enrich tartalékos főhadnagy, KSchR.I, 1921. június 10.
  • Emil Fey százados, 4. gyalogezred (IR.4), 1922. december 16.
  • Eduard Fischer csendőr alezredes, Landesgendarmeriekommandant, 1927. október 25.
  • Johann Fousek főhadnagy, 102.gyalogezred (IR.102), 1921. március 7.
  • Friedrich Franek főhadnagy, 63. gyalogezred (IR.63), 1921. június 10.
  • Franz Freudenseher főhadnagy, 34. Landwehr-gyalogezred (LIR.34), 1924. április 21.
  • Gojkomir Glogovac (báró) főhadnagy, bosznia-hercegovinai 2. gyalogezred (bh.IR.2) 1917. augusztus 17.
  • Ludwig Goiginger altábornagy, a XXIV. hadtest parancsnoka (XXIV. Korps), 1925. december 11.
  • Anton Goldbach Edler von Sulittaborn altábornagy, 71. gyaloghadosztály parancsnoka (71.ID.), 1922. június 27.
  • Johann Haas von Haagenfels alezredes, 21. vadász-zászlóalj parancsnoka (FJB.21), 1918. augusztus 17.
  • Heim Géza (báró, san Martino del Carsoi) főhadnagy, 46. gyalogezred (IR.46) (Szeged), 1917. augusztus 17.
  • Georg Hoffmann tartalékos főhadnagy, SB.13, 1921. október 12.
  • Oskar Hofmann őrnagy Kommandant II./FKnR.1, 1925. december 11.
  • Peter Hofmann altábornagy, a Hofman-csoport parancsnoka (Gruppe Hofmann), 1917. augusztus 17.
  • Horthy Miklós sorhajókapitány, az SMS Novara parancsoka, 1921. március 7.
  • Horváth Imre főhadnagy 11. honvéd gyalogezred (Honvéd-IR.11), 1921. október 12.
  • Eduard Hospodarž ezredes, 8. gyalogezred parancsnoka (IR.8), 1917. augusztus 17.
  • Inselt István (göllei) százados, 38. gyalogezred, III. zászlóaljának parancsnoka (III./IR.38), 1929. december 21.
  • Johann Iskrić százados, (LstB. V/4), 1921. június 10.
  • Oberst des Artilleriestabes Josef Janečka, ezredes Artilleriestab (Artillery Staff), 1917. augusztus 17.
  • Jánky Kocsárd (vitéz bulcsi) ezredes, 4. huszárezred parancsnoka (Husaren-Regiment 4), 1922. június 27.
  • Thaddäus Jordan-Rozwadowski von Groß-Rozwadów (lovag) vezérőrnagy, (Artillerie Brigadier 12.ID.), 1918. augusztus 17.
  • Hermann Kirchner főhadnagy, 42. gyalogezred (IR.42), 1922. december 16.
  • Klempa Kálmán őrnagy (nemes), 26. gyalogezred I. zászlóaljának parancsnoka (I./IR.26), 1927. június 10.
  • Kratochwill Károly (szentkereszthelyi) ezredes, a 81. honvéd gyalog dandár (HIBrig. 81) ideiglenes parancsnoka, 1929. december 21.
  • Hauptmann des Generalstabskorps Friedrich Krömer, 11. hegyi dandár (11.GebBrig), 1921. június 10.
  • Hermann Kusmanek von Burgneustädten gyalogsági tábornok, a Przemyśl erőd parancsnoka, 1921. március 7.
  • Lanczhegyi Zoltán hadnagy, 101. gyalogezred (IR.101) 1918. október 2.
  • Wladimir Laxa ezredes Generalstabskorps, 18. gyalogdandár parancsnoka (18.IBrig.), 1921. december 10.
  • Lehár Antal őrnagy , 13. honvéd népfelkelő gyalogezred (Hung.-Lst IR.13), 1918. augusztus 17.
  • Wilhelm Licka főhadnagy, Kommandant Hochgebirgskompanie, 1929. december 21.
  • Lukachich Géza (báró somorjai) vezérőrnagy, az 1. hegyi dandár (1.GebBrig) parancsnoka, 1917. augusztus 17.
  • Josef Lutschounig alezredes, 74. gyalogezred (IR.74), 1917. augusztus 17.
  • Franz Matheis főhadnagy, 23. gyalogezred (IR.23), 1918. október 2.
  • Eduard Edler von Merten ezredes, 121. gyalogdandár parancsnoka (121.IBrig.), 1927. október 25.
  • Anatol Méttelét alezredes, 74. gyalogezred III. zászlóaljának parancsnoka (III./IR.74), 1921. október 12.
  • Metz Rezső (vitéz lovag spondalungai) vezérőrnagy, 23. gyalogdandár parancsnoka (23.IBrig.), 1921. március 7.
  • Josef Metzger altábornagy, 1. gyaloghadosztály parancsnoka (1.ID.), 1927. október 25.
  • Richard Müller vezérőrnagy, 5. gyalogdandár parancsnoka (5.IBrig.), 1921. március 7.
  • Rudolf Müller vezérőrnagy, 12. gyalogdandár parancsnoka (12.IBrig.), 1921. június 10.
  • Nagy Pál honvéd gyalogsági tábornok, a 73. honvéd gyalogdandár (73.HIBrig) parancsoka, 1918. augusztus 17.
  • Karl Neusser százados, 25. Landwehr-gyalogezred (LIR.25), 1922. június 27.
  • Guido Novak von Arienti vezérőrnagy, Kommandant 1.GebBrig, 1917. augusztus 17.
  • Viktor Oberguggenberger tartalékos hadnagy, 1. Tiroli Császárvadász-ezred (1.TKJR), 1931. október 3.
  • Florian Pasetti von Friedenburg (báró) alezredes, Kommandant SchR.26, 1927. október 25.
  • Franz Peter alezredes, 87. gyalogezred IV. zászlóaljának parancsnoka (IV./IR.87), 1921. március 7.
  • Petrichevich György százados, 16. gyalogezred (IR.16), 1921. október 12.
  • Pillepić Rudolf (vitéz lippahorai) ezredes, 73. honvéd gyalogdandár parancsnoka (73.HIBrig.), 1921. március 7.
  • Konstantin Popovici őrnagy, 39. gyalogezred (IR.39), 1921. június 10.
  • Poppr Emil (később Popper) tartalékos hadnagy, 83. gyalogezred (IR.83) 1922. június 27.
  • Emil Prochaska százados, 78. gyalogezred (IR.78), 1917. augusztus 17.
  • Robert Procházka őrnagy, LschR.II, 1917. augusztus 17.
  • Otto Redlich von Redensbruck alezredes, 32. gyalogezred parancsnoka (IR.32), 1924. április 21.
  • Wilhelm Reinöhl vezérőrnagy, Kommandant 205.LstIBrig., 1922. június 27.
  • Riedl Lajos altábornagy, 12. tábori tüzérdandár parancsnoka (12.FABrig), 1927. október 25.
  • Hermann Rigele sorhajóhadnagy, az U-31. parancsoka, 1929. december 21.
  • Karl Rössel főhadnagy, FHR.2, 1918. október 2.
  • Roósz Péter százados 61. gyalogezred IV. zászlóaljának parancsnoka (IV./IR.61), 1931. október 3.
  • Josef Roth altábornagy, Kommandant XIV. Korps, 1918. október 2.
  • Karl Ruziczka főhadnagy, 13. gyalogezred (IR.13), 1931. október 3.
  • Schariczer György (rényi) vezérőrnagy, VII. hadtest parancsnoka, (VII. Korps), 1917. augusztus 17.
  • Peter Scheider tartalékos hadnagy, (KSchR.III), 1931. október 3.
  • Josef Schneider Edler von Manns-Au altábornagy, 28. gyaloghadosztály parancsnoka (28.ID.), 1921. március 7.
  • Franz Schöbl alezredes, 79. gyalogezred parancsnoka (IR.79), 1918. augusztus 17.
  • Josef Schön vezérőrnagy, 57. gyalogdandár parancsnoka (57.IBrig.), 1922. december 16.
  • Seydl Jenő alezredes, 7. tábori vadász-zászlóalj parancsnoka (FJB.7), 1921. március 7.
  • Rudolf Singule sorhajóhadnagy, U-4 parancsnoka, 1929. december 21.
  • Miezislaus Skulski főhadnagy, 73. gyalogezred (IR.73), 1921. június 10.
  • Gustav Sonnewend százados, Kommandant LstIBaon IV/39, 1924. április 21.
  • Silvio Spieß von Braccioforte ezredes, Kommandant IR.39, 1918. október 2.
  • Sréter István (szandai) ezredes, 17. honvéd gyalogezred parancsnoka (HIR.17), 1922. június 27.
  • Szepessy András (négyesi) százados, 30. honvéd gyalogezred II. zászlóaljának parancsnoka(II./HIR.30), 1918. augusztus 17.
  • Szilley Béla őrnagy, 14. gyalogezred X. zászlóaljának parancsnoka (X./IR.14), 1921. június 10.
  • Szurmay Sándor altábornagy, a Szurmay-hadcsoport parancsnoka, 1917. augusztus 17.
  • Taby Árpád főhadnagy, 60. gyalogezred (IR.60), 1931. október 3.
  • Friedrich Tischer népfölkelő hadnagy, 11. népfölkelő gyalogezred. (LstIR.11), 1917. augusztus 17.
  • Friedrich Tomann főhadnagy, 7. gyalogezred (IR.7), 1922. június 27.
  • Georg Ludwig von Trapp (lovag) sorhajóhadnagy, az U-5 parancsnoka, 1924. április 21.
  • Ignaz Trollmann altábornagy, Kommandant XIX. Korps, 1917. augusztus 17.
  • Josef Troyer őrnagy, 4. Landwehr-gyalogezred parancsnoka (LIR.4), 1927. október 25.
  • Ungár Károly főhadnagy, IR.83, 1918. augusztus 17.
  • Konstantin Valentini őrnagy, Kommandant II./KSchR.3, 1921. június 10.
  • Hans Weiss, Graft
  • Vass-Wiblinger Jakab őrnagy, 39. honvéd gyalogezred parancsnoka (HIR.39), 1921. március 7.
  • Gottlieb Vojáček százados, 16. gyalogezred (IR.16), 1921. június 10.
  • Josef Wächter alezredes, 88. gyalogezred parancsnoka (IR.88), 1918. augusztus 17.
  • Egon von Waldstätten őrnagy (báró) 82. gyalogezred III. zászlóaljának parancsnoka (III./IR.82), 1922. december 16.
  • Theodor Wanke főhadnagy, 102. gyalogezred (IR.102), 1921. március 7.
  • Weber Győző (Viktor) (nemes webenaui) altábornagy, 47. gyaloghadosztály parancsnoka (47.ID.), 1922. június 27.
  • Stanislaus Wieroński százados, 11. gyalogezred III. zászlóaljának parancsnoka (III./IR.11), 1922. június 27.
  • Rudolf von Willerding (lovag) vezérőrnagy, 28. gyalogdandár parancsnoka (28.IBrig.), 1917. augusztus 17.
  • Alois Windisch főhadnagy, 14. gyalogezred (IR.14), 1925. december 11.
  • Wulff Olaf Richárd sorhajóhadnagy, Kommandant Monitorgruppe, 1922. június 27.
  • Wenzel Wurm táborszernagy, Kommandant XVI. Korps, 1917. augusztus 17.
  • Erwin Zeidler vezérőrnagy, 58. gyalogoshadosztály parancsnoka (58.ID.), 1917. augusztus 17.
  • Georg von Zwierkowski (lovag) nyugalmazott korvettkapitány, dunai aknamentesítő alakulat parancsnoka (Flußminenabteilung Donau), 1922. június 27.

Adatok és statisztikák a rend történetében[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A rend mindhárom osztályát elnyert személyek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Joseph Wenzel Radetzky gróf, altábornagy (1766. november 2.–1858. január 5.)
  2. Ludwig Welden von Hartmann táborszernagy (1780. június 16.–1853. augusztus 7.)
  3. Alvinczy József (borbereki báró), császári tábornok (1735. február 1.–1810. szeptember 25.)
  4. Theodor Baillet von Latour (gróf), császári és királyi táborszernagy, osztrák hadügyminiszter (1780. június 15.–1848. október 6.)
  5. Johann Peter de Beaulieu (báró), osztrák tábornok (1725. október 26.–1819. december 22.)
  6. Friedrich Hohenlohe-Kirchberg (herceg)
  7. Johann I. Liechtenstein (herceg)
  8. Karl Klemens Pellegrini (gróf)
  9. Karl Philipp zu Schwarzenberg (herceg), császári-királyi tábornagy (1771. április 15 – 1820. október 15.)

A rend két osztályát elnyert személyek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

kidolgozás alatt...

Legtöbb és legkevesebb rendtag[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az első világháború időszakának adatai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Az első világháborúban 131 kitüntetést osztottak ki, 130 személynek (Svetozar Borojević a lovag- és a parancsnoki keresztet is megkapta).
  • A háború után az élő rendtagok közül, 35 katona vallotta magát magyar honosnak. Magyar honosnak vallotta magát a horvát Glokovac Gojkomir, aki azért nem lépett be a formálódó Szerb-Horvát-Szlovén Királyság hadseregébe, mert előzetesen nem engedélyezték neki a KMTR lovagkeresztjének viseletét az új hadseregben.
  • Szilley Béla, aki Temesváron született osztrák honosnak vallotta magát és Svájcban telepedett le és ott is halt meg.
  • A legfiatalabb kitüntetett, Bertalan Árpád (szül: 1898), a legidősebb, pedig III. Lajos bajor király (szül: 1845) volt.
  • Összesen három adományozás történt Ferenc József uralkodása alatt (1914-1916) (Helmuth Johannes Ludwig von Moltke német császári vezérezredes, a német haderő vezérkari főnöke, II. Vilmos német császár, I. Ferdinánd bolgár cár), 53 darab IV. Károly uralkodása alatt és 75 személy lett a világháború befejezése után, a rendkáptalan döntése alapján rendtag (köztük Horthy Miklós is, 1921-ben).
  • Az utolsó adományozások 1931. október 3-án történtek.
  • Az első világháború 131 adományzottja közül Friedrich Franek altábornagyként és Alois Windiwsch vezérőrnagyként a német Wehrmacht-ban folytatta katonai pályafutását és elnyerte a Vaskereszt Lovagkeresztjét is.
  • Számos kitüntetett az utódállamok hadseregeiben szolgált tovább, így az osztrák Bundesheer-ben, a Magyar Királyi Honvédségben és a német Wehrmacht-ban számos tiszt fordult elő a KMTR kitüntetettjei közül.
  • Stanislaus Wieroński k.u.k. százados lengyel hadseregben vezérőrnagyként vett részt a második világháborúban.

Posztumusz adományozások (8 személy)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

(születés és halálozás időpontja)

  1. Anton Haus nagyadmirális (1851. június 13. - 1917. február 2.); adományozás időpontja: 1917. október 27.
  2. Svetozar Borojević von Bojna, cs. és. kir. tárbornagy (1856. december 13. – 1920. május 23); adományozás időpontja: 1917. június 2. (parancsnoki kereszt), 1931. október 3. (lovagkereszt)
  3. Michael Ludwig Edler von Appel gyalogsági tábornok (1856 február 21. - 1915. február 1.); adományozás időpontja: 1927. október 25.
  4. Szepessy András (négyesi) százados (?-?); adományozás időpontja: 1918. augusztus 17.
  5. Silvio Spieß von Braccioforte ezredes (1867. november 30. - 1915. április 5. (ütközetben elesett)); adományozás időpontja: 1918. október 2.
  6. Josef Troyer őrnagy (1867. december 8. - 1916. július 5.); adományozás időpontja: 1927. október 25.
  7. Wilhelm Reinöhl vezérőrnagy (1859. július 14. - 1918. szeptember 14.); adományozás időpontja: 1922. június 27.
  8. Josef Metzger altábornagy (?-?); adományozás időpontja: 1927. október 25.

Legalacsonyabb rendfokozatúak[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A kitüntetettek között, a legalacsonyabb rendfokozatban 7 hadnagy volt, köztük 4 tartalékos:

  1. Bertalan Árpád hadnagy 4. honvéd gyalogezred
  2. Lanczhegyi Zoltán hadnagy, 101. gyalogezred
  3. Friedrich Tischer népfölkelő hadnagy, 11. népfölkelő gyalogezred
  4. Viktor Oberguggenberger tartalékos hadnagy, 1. Tiroli császárvadász ezred (1.TKJR)
  5. Poppr Emil tartalékos hadnagy, 83. gyalogezred
  6. Peter Scheider tartalékos hadnagy, KSchR.III
  7. Cumin Artúr tartalékos hadnagy, 67. gyalogezred

Egyéb kitüntetések adományozása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Katonai Mária Terézia-rend témájú médiaállományokat.
A magyar Wikiforrásban további forrásszövegek találhatóak

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Bodrogi Péter - Molnár József - Zeidler Sándor: Nagy magyar kitüntetéskönyv (A magyar állam rendjelei és kitüntetései a Szent György-rendtől a Nagy Imre érdemrendig) Rubicon-Ház Kiadó 2005.
  • J. Hirtenfeld: Der Militär-Maria-Theresia-Orden und seine Mitglieder. Nach authentischen Quellen bearbeitet zur ersten Säcularfeier 1857. Wien, K. k. Hof- u. Staatsbuchdruck, 1857. (2 kötetben).
  • Felszeghy Ferenc /szerk./, Rátvay Imre, Petrichevich György, Ambróczy György. : A rendjelek és kitüntetések történelmünkben, Bp. 1943.
  • Glenn Jewison – Jörg C. Steiner: Austro-Hungarian Land Forces 1848-1918

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Az ezeréves határok védelmében 1914-1918. (Ismerteti az első világháborúban Katonai Mária Terézia-renddel és a Tiszti Arany Vitézségi Éremmel kitüntetett magyar honos tisztek névsorát és fegyvertényét, kiadták 1931-ben).

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]