V. Ferdinánd magyar király

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
V. Ferdinánd
Francesco Hayez 047.jpg
Osztrák császár, magyar és cseh király, lombard–velencei király

Ragadványneve „Jóságos” („Der Gütige”)
Magyar és horvát király
V. Ferdinánd
Uralkodási ideje
1830. szeptember 28. (1835. március 2.)1848. december 2.
Koronázása Pozsony
1830. szeptember 28.
Elődje I. Ferenc
Utódja I. Ferenc József
Osztrák császár
I. Ferdinánd
Uralkodási ideje
1835. március 2.1848. december 2.
Elődje I. Ferenc
Utódja I. Ferenc József
Cseh király
V. Ferdinánd
Uralkodási ideje
1835. március 2.1848. december 2.
Koronázása Prága
1836. szeptember 7.
Elődje I. Ferenc
Utódja I. Ferenc József
Lombard–velencei király
I. Ferdinánd
Uralkodási ideje
1835. március 2.1848. december 2.
Koronázása Milánó
1838. szeptember 6.
Elődje I. Ferenc
Utódja I. Ferenc József
Életrajzi adatok
Uralkodóház Habsburg–Lotaringiai-ház
Teljes neve Ferdinand Charles Leopold Joseph Francis Marcelin
Született 1793. április 19.
Bécs
Elhunyt 1875. június 29. (82 évesen)
Prága
Házastársa Savoyai Mária Anna
Édesapja I. Ferenc
Édesanyja Mária Terézia Karolina

Ferdinánd Károly Lipót József Ferenc Marcell osztrák főherceg (Erzherzog Ferdinand Karl Leopold Joseph Franz Marcellin von Österreich), (Bécs, 1793. április 19.Prága, 1875. június 29.), a Habsburg–Lotaringiai ház tagja, 1830-tól V. Ferdinánd néven magyar király, 1835-től I. Ferdinánd néven osztrák császár és lombard–velencei király, 1836-tól V. Ferdinánd néven cseh király.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Származása, testvérei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Édesapja I. Ferenc osztrák császár, magyar és cseh király volt.

Édesanyja Ferenc császár második felesége, a Bourbon-házból való Mária Terézia Karolina nápoly–szicíliai királyi hercegnő (1772–1807), német-római császárné volt, IV. Ferdinánd nápolyi király (1751–1825), később I. Ferdinánd néven nápoly–szicíliai király és Habsburg–Lotaringiai Mária Karolina Lujza főhercegnő leánya.

A szülők házasságából 12 gyermek született, közülük heten érték meg a felnőttkort, ezekből kettőt súlyos értelmi fogyatékosság sújtott:

  1. Mária Ludovika főhercegnő (1791–1847), aki 1810-ben I. Napóleon francia császár második feleségeként Mária Lujza néven Franciaország császárnéja, majd Párma hercegnőjeként 1821-ben Adam Albert von Neipperg gróf, majd 1834-ben Charles-René de Bombelles gróf felesége lett.
  2. Ferdinánd Károly Lipót főherceg (1793–1875), a trónörökös, később I. Ferdinánd néven osztrák császár, V. Ferdinánd néven magyar király.
  3. Karolina Leopoldina főhercegnő (1794–1795), kisgyermekként meghalt.
  4. Karolina Lujza főhercegnő (1795–1799), kisgyermekként meghalt.
  5. Mária Leopoldina főhercegnő (1797–1826), aki 1817-ben feleségül ment I. Péter brazil császárhoz (1798–1834), VI. János portugál király fiához, aki 1826-tól IV. Péter néven portugál király lett.
  6. Mária Klementina főhercegnő (1798–1881), aki 1816-ban a Bourbon-házból való Lipót János salernói herceghez, I. Ferdinánd nápoly–szicíliai király és Mária Karolina osztrák főhercegnő fiához ment feleségül.
  7. József Ferenc főherceg (1799–1807), gyermekkorban meghalt.
  8. Karolina Ferdinanda főhercegnő (1801–1832), aki 1819-ban Frigyes Ágost szász koronaherceghez ment feleségül.
  9. Ferenc Károly főherceg (1802–1878), aki 1824-ben Zsófia Friderika bajor királyi hercegnőt (1805–1872), I. Miksa bajor király leányát vette feleségül. Az ő legidősebb fiuk lett I. Ferenc József császár és király.
  10. Mária Anna főhercegnő (1804–1858) gyengeelméjűségben szenvedett.
  11. János Nepomuk főherceg (1805–1809), kisgyermekkorban meghalt.
  12. Amália Terézia főhercegnő (*/† 1807), kisgyermekkorban meghalt.

Házassága[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1831-ben feleségül vette a Savoyai-házból származó Mária Anna Karolina Pia szárd hercegnőt (1803–1884), I. Viktor Emánuel szárd–piemonti király leányát. Gyermekeik nem születtek.

Uralkodása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Wappen Kaiser Ferdinand I.png
Magyar királlyá koronázása Pozsonyban

Apjának 1835-ben bekövetkezett halála után lett Ausztria császára. A magyar trónt, V. Ferdinánd néven már 1830-ban megszerezhette. Ő volt az utolsó magyar király, akit Pozsonyban koronáztak meg. Ezenkívül még Csehország (1836-tól) és a Lombard–Velencei Királyság uralkodója (1838-tól) is volt.

Ferdinánd helyett Metternich kancellár kormányzott, a császár csak az ő bábja volt. Az uralkodó beteges testalkatú, gyenge képességű személy volt, sokak szerint szellemileg elmaradott is. Udvaroncai és alattvalói „jóságosnak” („der Gütige”) nevezték, mivel bármilyen más jelző felségsértésnek minősült volna (az élcelődők azonban Güdinand, der Fertige, vagyis Jódinánd, a süsü-re torzították a bevett titulust).[1][2]

Elmebeli képességeire néhány adalék jobban rávilágít. Egyfelől hat nyelven beszélt kiválóan: németül, magyarul[3], csehül, olaszul, franciául és horvátul, többféle hangszeren játszott tehetségesen, ugyanakkor felesége, Savoyai Mária Anna császárné és királyné élete végéig sem tanult meg tökéletesen németül, és kezdettől fogva olaszul beszélt férjével. Az 1848 márciusi bécsi forradalom idején az utcai tüntetéseket és zavargásokat látva Ferdinánd érdeklődött segédtisztjétől: „Miért zajong ez a sok ember?” A válasz ez volt: „Forradalmat csinálnak, felség.” Mire a császár: „Ahá, és szabad ezt nekik?” (közismert bécsi akcentusával: „Ja, dürfen’s denn des?”) Az 1866-os königgrätzi vereség után tett megjegyzése ez volt: „Ezt még én is meg tudtam volna csinálni.”

Életrajzírói, kortársai általában úgy írtak róla, hogy szívélyesen viselkedett mindenkivel, de az uralkodói, irányítói képességnek teljesen híjával volt. Rendkívül befolyásolható személyiségként mindig annak adott igazat, akivel utoljára beszélt. (E fogyatékosságára építette saját hatalmát Metternich, aki már 1835 előtt is a gyenge akaratú Ferdinánd trónöröklését támogatta, a trónörökös legidősebb öccsével, a határozott egyéniségű Ferenc Károly főherceggel szemben).

1848. márciusában engedményeket tett Batthyány Lajos magyar miniszterelnök független kormányának, bár az érdemi tárgyalásokat öccse, Ferenc Károly főherceg folytatta. A forradalom hadi eseményei miatt udvarával Innsbruckba menekült. Augusztusban visszatért Bécsbe, de az októberi bécsi felkelés miatt a morvaországi Olmützben keresett menedéket. (Mindenhol úgy tanítják, hogy a forradalom hatására írta alá a törvényeket. Ez vitatott információ.)

Az idős Ferdinánd (fénykép 1870 körül).

1848. december 2-án az udvari kamarilla lemondatta minden címéről unokaöccsének, Ferenc József főhercegnek (Ferenc Károly főherceg és Zsófia főhercegné fiának) javára. (Magyarország királyának címéről – közjogi értelemben – „nem mondhatott le”, ezért a magyarok a szabadságharc ideje alatt, egészen a 1849. április 14-én kimondott trónfosztásig mindvégig őt tekintették magyar királynak.)

Uralkodása alatt meghozott törvényeit és rendeleteit az új császári kormány semmisnek tekintette. A leköszönt Ferdinánd ezután feleségével együtt visszavonultan élt Morvaországban, birtokait igazgatta, meglehetős ügyességgel és tehetséggel. Végül Prágában hunyt el. A Habsburg uralkodók hagyományos nyughelyén, a kapucinusok bécsi templomának (Kapuzinerkirche) kriptájában temették el.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Benedikt Rohrauer: Michael Kalchgruber, a parasztügyvéd - történelmi háttéráttekintés (német nyelven). (Hozzáférés: 2010. március 12.)
  2. Mag. Ewald Stadler: Felszólalás az Osztrák parlamenti jegyzőkönyvből idézve (német nyelven). (Hozzáférés: 2010. március 12.)
  3. Az országgyűléseket magyarul nyitotta meg. Különösen híres az utolsó rendi országgyűlésen elmondott magyar nyelvű beszéde: „Magyarország rendeit itt látni örvendek. Atyai szándékomat a királyi előadások mutatják. Fogadják bizalommal.” (Szilágyi 1898:16)

Irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Szilágyi Sándor: A magyar nemzet története, Budapest, X. kötet, 1898. (Online változat: lásd a külső hivatkozásoknál).
  • Gonda Imre – Niederhauser Emil: A Habsburgok. Egy európai jelenség, Gondolat, Budapest, 1978. ISBN 963-280-714-6
  • A.J.P. Taylor: A Habsburg Monarchia (The Habsburg Monarchy), 1809-1918, Scolar, Budapest, 2003. ISBN 963-9193-87-9
  • Várady Géza: Ezernyolcszáznegyvennyolc, te csillag, Magyar História sorozat, Gondolat Könyvkiadó, Budapest, 1976.
  • * Deák István: A törvényes forradalom. Kossuth Lajos és a magyarok 1848–49-ben. Gondolat Könyvkiadó, Budapest, 1983, 1994.
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz V. Ferdinánd magyar király témájú médiaállományokat.

Külső hivatkozás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]


Előző uralkodó:
I. Ferenc
Magyarország uralkodója
1830–1848
A Szent Korona
Következő uralkodó:
I. Ferenc József
Előző uralkodó:
I. Ferenc
Osztrák császár
1835-1848
Az osztrák császári korona
Következő uralkodó:
I. Ferenc József
Előző uralkodó:
II. Ferenc
Csehország uralkodója
1836-1848
A cseh címer
Következő uralkodó:
I. Ferenc József