Ľudovít Štúr

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ľudovít Štúr
Ľudovít Štúr emlékműve, Lőcse
Ľudovít Štúr emlékműve, Prága, Žofín

Ľudovít Štúr (a maga korában Ludevít Velislav Štúr, magyarul néha Stúr Lajos, Zayugróc, 1815. október 29.Modor, 1856. január 12.) a szlovák nemzeti mozgalom vezetője, a szlovák irodalmi nyelv megteremtője, az 1848–49-es forradalom és szabadságharc ellen harcoló szlovák önkéntes résztvevőinek toborzója, egy, a Magyar Királyság országgyűlésében is részt vevő politikus, költő, író, újságíró, tanár, filozófus és nyelvész volt. Dalai politikailag jelentősebbek, mint költészeti szempontból.

Életpályája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1827 és 1829 között Győrött tanult. 1836-1838-ban és 1840-1843-ban a pozsonyi evangélikus kollégiumban folytatta tanulmányait, a teológiát Halléban végezte. 1841-ben a pozsonyi evangélikus líceumban Palkovics szláv nyelvtanárt helyettesítette; azonban már itt megkezdett nemzeti függetlenségi agitációiért többszörös vizsgálat után kénytelen volt ezen állást elhagyni. Neheztelésének röpiratokban adott kifejezést, egyúttal az augsburgi Allgemeine Zeitungban szenvedélyes hangon támadta az elnyomó politikát. 1845-ben a bécsi kormánytól nyert engedéllyel megindította a Slovenskje Narodné Noviny című politikai napilapot, szépirodalmi melléklappal, az Orol Tatranskyval; ezekben a magyar elnyomás ellen tiltakozott és az addig használt Bernolák-féle cseh-szlovák nyelvvel szakítva, a később használt szlovák irodalmi nyelven (liptó-túróc-zólyomi nyelvjárással), azt megalapítva kezdett írni. Országgyűlési képviselősége 1847-ben kezdődött, egy évig vett részt a parlament munkájában, ahol 5 jelentős beszédet mondott. Az 1848–49-es forradalom idején belekezdett a szlovák követelések ismertetésébe (többek között autonómia a szlovákoknak Magyarországon belül, jobbágyság eltörlése, stb.), megszervezte a magyar uralom elleni Szlovák Felkelést, de nem járt sikerrel, 1849-ben a magyar forradalommal együtt lényegében a szlovák is elbukott, ugyanis ekkor a Habsburgoknak már nem volt szüksége a szlovákok segítségére. Ezután visszaköltözött szüleihez Zayugrócra, ahol az irodalomnak szentelte életét (1850-1856). 1856-ban Modoron vadászbaleset következtében meghalt. Modoron temették el.

Emlékezete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Párkány szlovák nevét az ő tiszteletére kapta (Štúrovo).
  • Arcképe látható volt a szlovák 500 koronás bankjegyen.
  • Róla nevezték el a 3393 Štúr kisbolygót.

Művei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Klagen und Beschwerden der Slovaken wider die Uebergriffe der Magyaren. Leipzig, 1844.
  • Das neunzehnte Jahrhundert und der Magyarismus. Leipzig, 1845.
  • Nárečja Slovenskuo alebo potreba písaňja v tomto nárečí. 1846
  • Nauka reči Slovenskej. 1846.
  • Das Slawenthum und die Welt der Zukunft. 1851. (Slavjanstvo i mir buduščego. 1867.)
  • O národních písních a pověstech plemen slovanských. Praha, 1853. (A szláv törzsek népdalairól és mondáiról.)
  • Spěvy a písne. Pozsony, 1853. (Énekek és dalok)

1845-1848 között kiadta az Orol Tatránski című lapot Pozsonyban.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Vladimír Matula (red.) 1956 Ľudovít Štúr - Život a dielo (1815 – 1856). Zborník materiálov z konferencie Historického ústavu Slovenskej akadémie vied. Bratislava.
  • J. Dubnický 1958: Ľudovít Štúr - ako národný buditeľ, ideológ a politik (1815-1856), Sborník Filozofickej Fakulty Univerzity Komenského - Historica IX, 115-126.