Ľudovít Štúr

Ľudovít Štúr

Ľudovít Štúr (a maga korában Ludevít Velislav Štúr, magyarul néha Stúr Lajos, Zayugróc, 1815. október 29. – Modor, 1856. január 12.) a szlovák nemzeti mozgalom vezetője, a szlovák irodalmi nyelv megteremtője, az 1848–49-es forradalom és szabadságharc ellen harcoló szlovák önkéntes résztvevőinek toborzója, egy, a Magyar Királyság országgyűlésében is résztvevő politikus, költő, író, újságíró, tanár, filozófus és nyelvész volt.

Élete

1827 és 1829 között Győrött tanult. 1836-1838-ban és 1840-1843-ban a pozsonyi evangélikus kollégiumban folytatta tanulmányait, a teológiát Halléban végezte. 1841-ben a pozsonyi evangélikus líceumban Palkovics szláv nyelvtanárt helyettesítette; azonban már itt megkezdett nemzetiségi agitációiért többszörös vizsgálat után kénytelen volt ezen állást elhagyni. Neheztelésének röpiratokban adott kifejezést, egyúttal az augsburgi Allgemeine Zeitungban szenvedélyes hangon támadta a magyarokat. 1845-ben a bécsi kormánytól nyert engedéllyel megindította a Slovenskje Narodné Noviny című politikai napilapot, szépirodalmi melléklappal, az Orol Tatranskyval; ezekben a magyarság ellen féktelenkedett és az addig használt Bernolák-féle cseh-szlovák nyelvvel szakítva, a később használt szlovák irodalmi nyelven (liptó-túróc-zólyomi nyelvjárással) kezdett írni. Országgyűlési képviselősége 1847-ben kezdődött, egy évig vett részt a parlament munkájában, ahol 5 jelentős beszédet mondott. Az 1848-49-es forradalom idején belekezdett a szlovák követelések ismertetésébe (többek között autonómia a szlovákoknak Magyarországon belül, jobbágyság eltörlése, stb.), megszervezte a magyar uralom elleni Szlovák Felkelést, de nem járt sikerrel, 1849-ben a magyar forradalommal együtt lényegében a szlovák is elbukott, ugyanis ekkor a Habsburgoknak már nem volt szüksége a szlovákok segítségére. Ezután visszaköltözött szüleihez Zayugrócra, ahol az irodalomnak szentelte életét (1850-1856). 1856-ban Modoron vadászbaleset következtében meghalt, ugyanitt temették el. Dalaiban több a politikai célzatosság, mint a költészet.

Emléke

• Párkány szlovák nevét az ő tiszteletére kapta (Štúrovo).
• Arcképe látható volt a szlovák 500 koronás bankjegyen.
• Róla nevezték el a 3393 Štúr kisbolygót.

Művei

• Klagen und Beschwerden der Slovaken wider die Uebergriffe der Magyaren. Leipzig, 1844.
• Das neunzehnte Jahrhundert und der Magyarismus. Leipzig, 1845.
• Nárečja Slovenskuo alebo potreba písaňja v tomto nárečí. 1846
• Nauka reči Slovenskej. 1846.
• Das Slawenthum und die Welt der Zukunft. 1851. (Slavjanstvo i mir buduščego. 1867.)
• O národních písních a pověstech plemen slovanských. Praha, 1853. (A tót törzsek népdalai és mondáiról.)
• Spěvy a písne. Pozsony, 1853. (Énekek és dalok)

1845-1848 között kiadta az Orol Tatránski című lapot Pozsonyban.

Források

• Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái.
• Bokor József (szerk.). A Pallas nagy lexikona. Arcanum : FolioNET Kft. ISBN 963 85923 2 X (1998) 

Irodalom

• Vladimír Matula (red.) 1956 Ľudovít Štúr - Život a dielo (1815 – 1856). Zborník materiálov z konferencie Historického ústavu Slovenskej akadémie vied. Bratislava.
• J. Dubnický 1958: Ľudovít Štúr - ako národný buditeľ, ideológ a politik (1815-1856), Sborník Filozofickej Fakulty Univerzity Komenského - Historica IX, 115-126.