Ľudovít Štúr

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ľudovít Štúr

Ľudovít Štúr (a maga korában Ludevít Velislav Štúr, magyarul néha Stúr Lajos, Zayugróc, 1815. október 29.Modor, 1856. január 12.) a szlovák nemzeti mozgalom vezetője, a szlovák irodalmi nyelv megteremtője, az 1848–49-es forradalom és szabadságharc ellen harcoló szlovák önkéntes résztvevőinek toborzója, egy, a Magyar Királyság országgyűlésében is részt vevő politikus, költő, író, újságíró, tanár, filozófus és nyelvész volt.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1827 és 1829 között Győrött tanult. 1836-1838-ban és 1840-1843-ban a pozsonyi evangélikus kollégiumban folytatta tanulmányait, a teológiát Halléban végezte. 1841-ben a pozsonyi evangélikus líceumban Palkovics szláv nyelvtanárt helyettesítette; azonban már itt megkezdett nemzetiségi agitációiért többszörös vizsgálat után kénytelen volt ezen állást elhagyni. Neheztelésének röpiratokban adott kifejezést, egyúttal az augsburgi Allgemeine Zeitungban szenvedélyes hangon támadta a magyarokat. 1845-ben a bécsi kormánytól nyert engedéllyel megindította a Slovenskje Narodné Noviny című politikai napilapot, szépirodalmi melléklappal, az Orol Tatranskyval; ezekben a magyarság ellen féktelenkedett és az addig használt Bernolák-féle cseh-szlovák nyelvvel szakítva, a később használt szlovák irodalmi nyelven (liptó-túróc-zólyomi nyelvjárással) kezdett írni. Országgyűlési képviselősége 1847-ben kezdődött, egy évig vett részt a parlament munkájában, ahol 5 jelentős beszédet mondott. Az 1848–49-es forradalom idején belekezdett a szlovák követelések ismertetésébe (többek között autonómia a szlovákoknak Magyarországon belül, jobbágyság eltörlése, stb.), megszervezte a magyar uralom elleni Szlovák Felkelést, de nem járt sikerrel, 1849-ben a magyar forradalommal együtt lényegében a szlovák is elbukott, ugyanis ekkor a Habsburgoknak már nem volt szüksége a szlovákok segítségére. Ezután visszaköltözött szüleihez Zayugrócra, ahol az irodalomnak szentelte életét (1850-1856). 1856-ban Modoron vadászbaleset következtében meghalt, ugyanitt temették el. Dalaiban több a politikai célzatosság, mint a költészet.

Emléke[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Párkány szlovák nevét az ő tiszteletére kapta (Štúrovo).
  • Arcképe látható volt a szlovák 500 koronás bankjegyen.
  • Róla nevezték el a 3393 Štúr kisbolygót.

Művei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Klagen und Beschwerden der Slovaken wider die Uebergriffe der Magyaren. Leipzig, 1844.
  • Das neunzehnte Jahrhundert und der Magyarismus. Leipzig, 1845.
  • Nárečja Slovenskuo alebo potreba písaňja v tomto nárečí. 1846
  • Nauka reči Slovenskej. 1846.
  • Das Slawenthum und die Welt der Zukunft. 1851. (Slavjanstvo i mir buduščego. 1867.)
  • O národních písních a pověstech plemen slovanských. Praha, 1853. (A tót törzsek népdalai és mondáiról.)
  • Spěvy a písne. Pozsony, 1853. (Énekek és dalok)

1845-1848 között kiadta az Orol Tatránski című lapot Pozsonyban.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Vladimír Matula (red.) 1956 Ľudovít Štúr - Život a dielo (1815 – 1856). Zborník materiálov z konferencie Historického ústavu Slovenskej akadémie vied. Bratislava.
  • J. Dubnický 1958: Ľudovít Štúr - ako národný buditeľ, ideológ a politik (1815-1856), Sborník Filozofickej Fakulty Univerzity Komenského - Historica IX, 115-126.