Felix zu Schwarzenberg

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Felix zu Schwarzenberg

Felix Ludwig Johann, Fürst zu Schwarzenberg (Böhmisch-Krumau, 1800. október 2.Bécs, 1852. április 5.); német–cseh származású arisztokrata, Schwarzenberg hercege, államférfi, diplomata, császári katonatiszt, 1848–1852 között az Osztrák Császárság miniszterelnöke és külügyminisztere.

Származása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

House of Schwarzenberg arms.gif

Felix zu Schwarzenberg az egyik legbefolyásosabb és legmagasabb rangú német–cseh főnemesi család leszármazottja volt.

Apja Josef von Schwarzenberg (1769–1833) herceg, anyja Paula von Arenberg (1774–1810). Öccse Friedrich zu Schwarzenberg, Salzburg és Prága érseke, bíboros. Legidősebb nővére, Marie Eleonore zu Schwarzenberg (1795–1848) Alfred zu Windisch-Grätz ezredeshez, későbbi tábornagyhoz és főhadparancsnokhoz ment feleségül.

Életpályája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Katonai pályafutása következtében lett diplomata. Metternich alatt látott el diplomáciai tevékenységeket. Szentpétervárott, Londonban, Párizsban és Torinóban tevékenykedett. Utoljára Nápolyban volt nagykövet. Ezek után, 1848 márciusában Joseph Wenzel Radetzky hadseregében teljesített szolgálatot Milánóban; majd az osztrák fővárosba került. Itt az 1848. október 6-án kirobbant forradalom idején fegyveres harcokban is részt vett, majd a liberális kormányhoz csatlakozott, melynek vezetője Johann von Wessenberg volt. Az uralkodócsalád Schwarzenberget - minden bizonnyal sógora Alfred Windisch-Grätz herceg tábornagy közbenjárására - a bécsi udvarhoz hívatta, hogy ott a miniszteri tisztséget töltse be. Az ekkor Olmützben tartózkodó udvar az ő vezetésével állít fel egy erőskezű és a forradalmi vívmányokkal leszámolni kész kormányzatot. Személye is hozzájárul, hogy megszülessen a döntés, miszerint 1848. december 2-án I. Ferdinánd császárt a trónon I. Ferenc József főherceg váltsa fel.

Schwarzenberg herceg töltötte be Ausztriában a miniszterelnöki tisztséget 1848 novemberétől egészen 1852 áprilisában bekövetkezett haláláig. Nemcsak hogy legyőzte a forradalmat, de még Európából is visszaszerzett több politikai foglyot. Javította a Habsburg monarchia helyzetét gazdasági és társadalmi modernizálással. 1848. november 21-én hozta létre a liberális kormányt Alexander Bachhal és Karl Ludwig von Bruckkal együtt. Konzervatívan igyekezett reformálni Franz Seraph von Stadionnal együtt. Később ezt a munkálatot folytatta Leopold von Thun–Hohenstein. Schwarzenberg ugyan egy elhatározott ellenforradalmár volt, de esélyt adott az alkotmányosságnak.

Orosz segítséggel leverte a magyar szabadságharcot. Szoros szövetségbe a pétervári udvarral a középnémet államokat a bécsi udvar pártjára vonta, a német szövetséget helyreállította és a porosz udvart az olmützi szerződésben mélyen megalázta. Nem sikerült neki az egységes Ausztriát a német szövetségbe és a német vámszövetkezetbe bevinni.

Politikai programjának középpontjában az egységes, erős Ausztria megteremtése állt, amely az egységesülő német birodalomban magának igényelheti a vezető szerepet. Kormányzati elveit abban az axiómában foglalta össze, hogy a császár parancsol, a nép pedig engedelmeskedik. Centralista elképzeléseket fogalmazott meg, melyek az "összbirodalmat" (Gesamtmonarchie) állították középpontba. Ebben semminemű területi vagy jogi különállásra nem volt lehetőség, így egyenes út vezetett a szabadságharcot követően a hagyományos magyar alkotmányosság felszámolásához és a neoabszolutizmus megteremtéséhez.

Politikai koncepciója mély benyomást gyakorolt a fiatal Ferenc Józsefre, aki annak elveihez a miniszterelnöke 1852. április 5-én bekövetkezett váratlan halála után is makacsul ragaszkodott.

Előző miniszterelnök:
Johann von Wessenberg
Osztrák miniszterelnök
1848. november 21. – 1852. április 5.

Az osztrák zászló

Flag of Austria-Hungary (1869-1918).svg

Flag of Austria.svg

Következő miniszterelnök:
Karl Ferdinand von Buol-Schauenstein

Felhasznált irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Stefan Lippert: Felix Fürst Schwarzenberg. Eine politische Biographie; Diss. Kiel 1995
  • Hermann Róbert: Haza és haladás
  • Zachar Péter Krisztián: Ellenforradalom és szabadságharc. L’Harmattan, Budapest, 2008
  • Gonda Imre – Niederhauser Emil: A Habsburgok. Egy európai jelenség, Gondolat, Budapest, 1978, ISBN 9632807146
  • A.J.P. Taylor: A Habsburg Monarchia (The Habsburg Monarchy) 1809-1918, Scolar, Budapest, 2003, ISBN 9639193879
  • Révai nagy lexikona

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]