Szlovák felkelés (1848–49)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
1848-49-es szlovák felkelés
Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc része
Franci.jpg
Ján Francisci kapitány, háttérben a felkelőkkel Miavánál. P.M. Bohúň festménye
Dátum 1848. szeptember 19. - 1849. november 21.
Helyszín a Habsburg Birodalom, azon belül Felvidék
Eredmény Határozatlan Megállapodás (csekély engedmények az uralkodótól), egyébként a felkelés elbukott
Casus belli A szlovák értelmiség elégedetlensége a magyar nemzetiségi politikával, nemzetiségi jogaik érvényesítése
Harcoló felek
Szlovák Nemzeti Tanács
  • Szlovák partizánok és önkéntesek
  • Osztrák birodalmi katonák
Magyar Királyság
  • Magyar hadsereg és nemzetőrség
Parancsnokok
Ľudovít Štúr
Jozef Miloslav Hurban
Michal Miloslav Hodža
Janko Kráľ
Ján Francisci
Bedrich Bloudek
František Zach
Kossuth Lajos
Batthyány Lajos
Bem József
Görgey Artúr
Wysocki József
Haderő
Néhány ezer szlovák, cseh és morva önkéntes,
csekély osztrák segítséggel
Kb. 150000 fős honvédség, ebből 80000 a Felvidéken
Veszteségek
Nemismert Nemismert

Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc egyik momentuma volt a szlovák felkelés, amely a Magyar Királyság és a Szlovák Nemzeti Tanács között zajlott. A felkelés 1848. szeptember 18-án kezdődött, amikor Jozef Miloslav Hurban evangélikus pap, a szlovák nacionalisták vezére Morvaország felől toborzott fegyvereseivel átkelt a Kárpátokon és betört Nyitra vármegyébe.

A felkelésben főleg magyarországi szlovákok vettek részt, de Hurbannak sikerült jó néhány fegyveres önkéntest toboroznia Morvaországból és Csehországból is. Ezzel szemben a magyar honvédsereg több tízezer szlovák nemzetiségű honvédet tudott felfogadni, vagy maga mellé állítani, akik végigharcolták a szabadságharcot. A szlovák felkelők és önkénteseik nem volt képzettek és nem rendelkeztek katonai tapasztalatokkal, a nekik küldött osztrák támogatás pedig nem volt elégséges, ezért fegyveres felkelésük már eleve kudarcra volt ítélve. Hurban a sikertelen megmozdulás után igyekezett még további önkénteseket toborozni, akik később az osztrák hadsereg segédcsapataiként működtek közre és meghatározó szerepük nem volt a magyar szabadságharcban.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]