VII. Piusz pápa

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
VII. Piusz pápa
a katolikus egyház vezetője
Jacques-Louis David 018.jpg
C o a Pio VII.svg
Eredeti neve Barnaba Niccolò Maria Luigi Chiaramonti
Született 1742. augusztus 14.
Cesena
Megválasztása 1800. március 14.
Pontifikátusának
vége
1823. augusztus 20.
Elhunyt 1823. augusztus 20. (81 évesen)
Róma
Előző pápa
Következő pápa
VI. Piusz
XII. Leó
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz VII. Piusz pápa témájú médiaállományokat.

VII. Piusz (Pius) pápa (Cesena, 1742. augusztus 14.1823. augusztus 20.) a 251. pápa 1800-tól haláláig.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Családi néven Luigi Barnaba Chiaramonti, gróf. 1758-ban a Benedek-rendiek szerzetébe lépett, 1775-ben apát, imolai püspök, 1785-ben bíbornok lett; pápává az Albani bibornok által Velencébe összehívott konklávéban választották meg 1800. március 14-én, mire bevonult a franciák által otthagyott Rómába. A francia forradalom legyőzése után Napóleon konkordátumot kötött vele 1801-ben, amelynek értelmében a katolikus vallást visszaállították és az egyházmegyék új felosztását megerősítették. 1804. december 2-án Párizsban Napóleont császárrá fölkente; de a szertartás alatt Napóleon maga tette fejére a császári koronát. Nemsokára, mivel a pápa nem akarta a császár megsemmisíteni öccsének, Jeromosnak házasságát, amelyet egy protentáns nővel kötött, s vele védő- és támadó-szövetségre lépni vonakodott, megszállotta a pápai területet, majd Rómát is. A pápa 1809. junius 11-én kiközösítéssel válaszolt, mire Napóleon Radet tábornok által elfogatta és Savonába vitette, a pápai államot pedig 1810. február 2-án kelt határozattal a francia birodalomba bekebelezte. A császár a fogoly pápának konkordátumot ajánlott, hogy államfői jogairól mondjon le, Párizsba tegye át székhelyét és hogy tőle fizetést fogadjon el. A pápa az ajánlatokat visszautasította, mire Fontainebleau-ba hurcolták. Itt egy színleg ideiglenes konkordátumot írattak vele alá, de megtudván a pápa, hogy ez állandó intézkedés akar lenni, visszavonta. Napóleon a lipcsei csata után 1814. január 23-án szabadon bocsátotta a pápát, aki a nép örömujjongása közt vonult be Rómába. Amikor Napoleon ismét kezeibe ragadta a hatalmat, Murat az Egyházi Államba tört. Piusz Genovába menekült, de nemsokára visszatérhetett és haláláig békében kormányozhatta az egyházat. Ő állította vissza a jezsuita rendet.[1]

Thomas Lawrence: VII. Piusz pápa

Művei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

{{jegyzetek==

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]


Előző pápa:
VI. Piusz
Római pápa
18001823
Vatikán címere
Következő pápa:
XII. Leó
  1. V. ö. Storia del pontificato di Pio VII. (Velence, 1815).