IX. Benedek pápa

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
IX. Benedek pápa
a katolikus egyház vezetője
Benoit IX.jpg
Eredeti neve Theophylactus
Született 1012, Róma
Megválasztása 1) 1032. október 21.
2) 1045. március 10.
3) 1047. november 8.
Beiktatása 1) 1033. január 1.
Pontifikátusának vége 1) 1044. szeptembere
2) 1045. május 1.
3) 1048. július 16.
Előző pápa
Következő pápa
XIX. János
III. Szilveszter
II. Kelemen
III. Szilveszter
VI. Gergely
II. Damáz

IX. Benedek (10121085. szeptember 5.) volt a világ történelme folyamán a 147. pápa. Pontifikátusát méltán nevezhetjük a legkülöncebbnek a pápák története folyamán. Nagyon fiatalon, szinte ajándékba kapta meg a keresztény egyház legszentebb hivatalát. Ezért nem tisztelte, és teljességgel alkalmatlan volt ennek a posztnak a betöltésére. Az egyedüli szentatya volt, aki háromszor foglalhatta el a Szentszéket.

Ajándékba kapott pápaság[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Rómában látta meg a napvilágot, a nagyhatalmú tusculumi hercegek családjában. III. Alberik fia volt, és eredetileg a III. Theophülaktosz nevet kapta. A korabeli krónikák szerint a gyermek ugyan kiváló oktatókat kapott, mégis a család hedonista életmódja nyomta rá életmódjára, felfogására leginkább bélyegét. Mivel VIII. Benedek és XIX. János unokaöccse volt, Theophülaktosz számára nem volt ismeretlen a Laterán ragyogása. Alberik megígérte gyermekének, hogy nagybátyja uralkodásának végén őt teszi meg pápává. Így amikor János meghalt, 1032 októberében a pápaválasztó zsinat az ifjú Theophülaktoszt tette meg egyházfőnek. A felszentelés után a herceg felvette a Benedek nevet. Egyes források szerint a trónra lépő Benedek nem volt több tizenkét évesnél, azonban a hivatalos vatikáni iratok 18-20 évesnek mondják a tusculumi sarjat.

Benedek első uralkodása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az újdonsült pápa hivatalát sosem tudta megbecsülni, hiszen azt családi ajándékként, úgymond rangjának természetes velejárójaként tekintett a magas egyházi méltóságra. Benedek fiatal és léha életmódja teljesen alkalmatlanná tette őt a pápai trón betöltésére. Damiani Szent Péter egyik művében azt írta Benedekről, hogy ő valójában egy alvilági démon, aki egy pap testében uralja az egész egyházat. A rosszalló felfogás gyorsan terjedt egész Rómában. Benedek népszerűtlenségének legfőbb oka nem csak az volt, hogy a lateráni palota valóságos bordélyházzá változott regnálása alatt, és a homoszexuális kapcsolatok sem maradtak küszöbön kívül, hanem hogy Benedek nagybátyjai politikáját akarta követni. Nevezetesen az új egyházfő újra szövetséget kötött II. Konrád, német-római császárral. Igaz elég esetlenül tartotta fenn császári kapcsolatait is, de a rómaiakat ez egy cseppet sem érdekelte, és 1036-ban a tömeg elűzte őt a városból.
Benedek csak Konrád segítségével tudta ismét elfoglalni trónját, de az esetekből nem igazán vont le tanulságokat. Első pontifikátusa alatt igazán nagy tettek nem köthetők nevéhez. Három zsinatot tartott Rómában, amelyeken leginkább különböző templomok és kolostorok kiváltságait erősítette meg. Ő ragaszkodott ahhoz, hogy Bretiszláv, Csehország hercege alapítson egy kolostort országa területén, ahol Szent Adalbert földi maradványait nyugalomba helyezhetik. A szent eddigi lengyelországi nyughelyét ugyanis ekkor harcok dúlták. 1037-ben északra utazott Konrád császár udvarába, ahol az uralkodó beleegyezését kiharcolva kiközösítette Heribert, milánói érseket, mert a lombard főpap ellenezte Benedek uralmát. 1039. június 4-én meghalt a császár, és helyét az erőskezű III. Henrik vette át. Benedek támogatta a császár terveit, amelyek szerint Henrik le akarta igázni az erős uralkodó nélkül maradt Magyarországot. Benedek ezért 1043-ban kiátkozta az egyházból Aba Sámuelt, az ország királyát.
1044 szeptemberében a rómaiak újra fellázadtak Benedek ellen, és elűzték trónjáról a tusculumi sarjat. A rómaiak megfosztották Benedeket méltóságától, és a gyakran ellenpápaként emlegetett III. Szilvesztert ültették a pápai trónra. Tehát IX. Benedek első uralma véget ért.

1045, újra a trónon[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Benedeket nem különösebben érdekelte, hogy a szent hivatalt elvették tőle, úgy hogy ő nem is mondott le hivatalosan pápaságáról. Sokkal inkább bosszantotta a hatalom, a rang és a fényűzés elvesztése. Ezért 1044-ben Henrik udvarába ment, hogy segítséget kérjen a császártól. De az uralkodó az egyszer már kudarcba fulladt magyar hadjáratra készült. Benedek közvetlen híveiből mégis össze tudott verbuválni egy kisebb sereget, és ennek élén 1045 áprilisában megostromolta Rómát. Végül sikerült elűznie Szilvesztert trónjáról, és így újból ő volt az egyház feje.
De fiatalos vére nem hagyott neki nyugtot, és a krónikák szerint meg akart nősülni. Ezért még ugyanazon év májusában hozzávetőleg 650 kg aranyért eladta szent hivatalát keresztapjának, a papi hivatalt betöltő Gratianus Jánosnak, aki VI. Gergely pápa néven foglalta el a Lateránt.

Három a tusculumi igazság, 1047-1048[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Benedek hamar kiábrándult a házasságból, és szent hivatalát vissza akarta szerezni Gergelytől. Mivel családon belül maradt a pápai hivatal, ezért Benedek egyszerűen háttérbe szorította keresztapját, és ugyan Gergely nevében, de ő kormányzott. Ezt egészen 1046 júliusáig tűrték a rómaiak, de a felháborodásnak immár III. Henrik is jogot adott. Ezért 1046 őszére Sutriba birodalmi gyűlést hívott össze. Itt a császár Szilvesztert, Gergelyt és Benedeket is megfosztotta pápai hivatalától, és helyükre II. Kelement, egy német püspököt nevezett ki az egyház élére. 1046. december 24-án a pápaválasztó zsinat hivatalosan is beiktatta Henrik pártfogoltját az egyházfői hivatalba.
Akkoriban Itáliában nem lepett meg senkit, hogy a sok ellenséggel trónra kerülő Kelemen alig egy éves pontifikátus után váratlanul meghalt. Mivel Benedek nem akarta elismerni a sutri döntést, ezért saját magát tartotta legitim egyházfőnek. Amikor Kelemen meghalt, Benedek 1047 novemberében elfoglalta a Lateránt, és ismét a pápai trónra ült. A városiak és a császár nyomására is végül 1048 novemberében végleg lemondott a szent trónusról.

Háromszoros regnálás vége[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A történelmi források Benedek további sorsáról igen homályos utalásokat tesznek. A legvalószínűbb, hogy az elűzött uralkodó a grottaferratai kolostorban töltötte fennmaradó éveit, ahol Lukács apát gondjaira volt bízva. Az apát egy szent életű szerzetes, Bartolomeó mellé osztotta be, és a szelíd ember hatására Benedek végül lemondott a pápai trónról, és bűnbánó életet élt, míg 1065-ben utolérte a halál. Más források szerint Benedek 1085-ben halt meg, és maga IX. Leó pápa közösítette ki az egyházból. Egy harmadik verzió szerint az ifjan trónra ültetett egyházfő nem adta fel a pápai trónus visszaszerzését, és harcai során lelte halálát 1055 körül.

Művei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]


Előző pápa:
XIX. János
Római pápa
10321044
Vatikán címere
Következő pápa:
III. Szilveszter
Előző pápa:
III. Szilveszter
Római pápa
1045
Vatikán címere
Következő pápa:
VI. Gergely
Előző pápa:
II. Kelemen
Római pápa
10471048
Vatikán címere
Következő pápa:
II. Damáz