IX. István (latinul Stephanus), (9. század vége[1] – 942. októbere) került a keresztény egyház élére a történelem folyamán 129.-ként 939. július 14-én. Amint az már megszokottá vált, István pápasága is Róma hercegének kényétől függött. II. Alberik tette meg pápának és később egy végzetes hiba miatt ő űzte el a trónról.
Rómában született és később a papi hivatást választva évek hosszas munkájával sikerült elérnie a bíborosi rangot. A Szent Szilveszter és Márton-templom kardinálisa volt. Amikor elődje, VII. Leó meghalt, a város ura Istvánt jelölte a trónra. Leó halálának másnapján, 939. július 14-én már fel is szentelték Istvánt hivatalába. Alberik nem várt tőle semmit, sőt pontosan azt akarta, hogy a pápa vonja ki magát a politikai életből. Ezért István pontifikátusa alatt igazán nem beszélhetünk pápai döntésekről, hiszen helyette Alberik uralkodott az egyházban is. István minden erejével támogatta a clunyi reformokat és a monostorizmust.
Azonban a napjait a Lateránban tengető egyházfő egy idő múlva megunta a tétlenkedést, és megkísérelt elszakadni Alberik elnyomó uralmától. A herceg távollétében kihirdette, hogy a Római Birodalom császárának a Szentszék a Karoling-dinasztia sarját, Tengerentúli Lajost ismeri el. Azt aki nem a francia uralkodót támogatja kiközösítéssel fenyegette meg. A hazatérő Alberik dühöngött István hűtlenségén, és katonáival azonnal elfogatta a pápát, majd büntetésül úgy megcsonkította István testét, hogy az sebeibe pár napon belül belehalt 942 októberében.
- ↑ Stefano (angol nyelven). www2.fiu.edu. (Hozzáférés: 2012. december 30.)
- Gergely Jenő: A pápaság története. Budapest, Kossuth Könyvkiadó, 1982. ISBN 9630918633
- P.G. Maxwell – Stuart: Pápák krónikája. A pápaság története pápák uralkodása szerint Szent Pétertől napjainkig. Móra Könyvkiadó, 2007. ISBN 9631182651
- Szántó Konrád: A katolikus egyház története. Budapest: Ecclesia. 1987. ISBN 9633634814
- Zimmermann, Harald: A középkori pápaság. A középkori pápák története a historiográfia tükrében. Gondolat Kiadó, 2002. ISBN 9639450146
