IX. Ince pápa

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
IX. Ince pápa
a katolikus egyház vezetője
Innocent IX 2.jpg
C o a Innocenzo IX.svg
Eredeti neve Giovanni Antonio Facchinetti
Született 1519. július 20., Bologna
Bologna
Megválasztása 1591. október 29.
Beiktatása 1591. november 3.
Pontifikátusának
vége
1591. december 30.
Elhunyt 1591. december 30. (72 évesen)
Róma
Előző pápa
Következő pápa
XIV. Gergely
VIII. Kelemen

IX. Ince (1519. július 20.1591. december 30.) néven lépett a katolikus egyház trónjára a történelem 230. pápája 1591-ben. Az ellenreformáció nagy pápáinak halálával egy rövid időre úgy látszott, hogy a katolikus egyház feje nem képes hosszú távú célokat véghezvinni, azon egyszerű okból kifolyólag, hogy V. Sixtus pápa halála után három egyházfő is követte egymást tragikusan rövid uralkodási idővel. Ebben a sorban az utolsó volt IX. Ince, aki két hónapos uralkodásával szintén nem tudott sokat hozzátenni a reformálódó egyház ügyeihez. Legfőbb politikai irányvonala a Navarrai Henrik elleni harc folytatása és támogatása volt.

Élete és karrierje a tiara előtt[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1519. július 20-án született Bolognában eredetileg Giovanni Antonio Facchinetti néven. Más források szerint a későbbi egyházfő a Piemontban fekvő Crodo városában látta meg a napvilágot. Családjáról és származásáról szinte semmit sem lehet tudni. Az valószínű, hogy nemesi vagy legalábbis tehetős família sarja, ugyanis szülővárosában jogot kezdett el tanulni, és Európa legkiválóbb jogi egyetemén 1544-ben doktorátust is szerzett kánon jogból. Ezek után egyházi pályára lépett, amelyen igen határozottan és gyorsan haladt előre. Doktorátusának megszerzése után Giovanni Rómába utazott, ahol Nicolò Ardinghelli bíboros titkára lett. A kardinális segítségével neve lassan ismertté vált a római kúriánál, és így Alessandro Farnese bíboros titkárságának vezetője lett. Farnese III. Pál pápa unokájaként igen nagy befolyással rendelkezett a pápai udvarban, és ez a kiváló munkát végző Giovanninak mindenképpen előnyére vált. A bíboros Avignon érseke volt, de mivel III. Pál udvarában bíboros-nepos volt, a francia egyházmegye irányítását rábízta Giovannira. Innen Pármába hívatta Farnese bíboros ügyeinek intézőjeként. Szorgos munkájának gyümölcse 1560-ban ért be, amikor kinevezték a calabriai Nicastro püspökének. 1562-ben a tridenti zsinatra is ellátogatott, majd 1566-ban V. Pius pápa Velencébe küldte pápai nunciusként. A Serenissimában Giovanni legfőbb feladata az volt, hogy a dózsét megnyerje a spanyol és pápai szövetségnek a törökök ellen. Sikeres politikája tette lehetővé az 1571-es lepantói diadalt. Velencéből 1572-ben tért vissza a Pápai Állam területére, lemondott püspöki székéről, és Rómába költözött. A Lepanto miatt hálás egyházfő 1575-ben Jeruzsálem latin pátriárkájának nevezte ki, majd XIII. Gergely pápa 1583. december 12-én a Négy koronás mártír-templom címén presbiter bíborosnak szentelte fel. Innen származik beceneve is, sokszor ugyanis Santi quattro kardinálisnak nevezték. V. Sixtus alatt és után egyre jelentősebb befolyással rendelkezett a pápai udvarban, és elődje, XIV. Gergely beteges pontifikátusa alatt már gyakorlatilag ő kormányozta a Szentszéket.

Két hónapos pontifikátus[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A kiemelkedő befolyás a pápai udvarban és a bíborosi kollégiumban, valamint az a tény, hogy senki másnak nem volt nagyobb belelátása a pápai kormányzatba, szinte magától értetődővé tette, hogy Giovanni a Gergely halála utáni konklávé egyik főszereplője lesz. A gyors pápaválasztásnak Giovanni alkalmassága mellett más okai is voltak. XIV. Gergely nem sokkal trónra lépése után láthatóan a végét járta, így az együttérző bíborosok még a pápa életében elkezdték megvitatni, hogy kit válasszanak utódjául. Miután bőven ráértek minden szempontot körbejárni, még arra is futotta az időből, hogy II. Fülöp spanyol király hetes listáját alaposan átbeszéljék. A spanyol uralkodó éppúgy, mint Gergely megválasztásakor, ismét kiállított egy listát, az általa támogatott pápajelöltekről.
Noha Giovanni is szerepelt a királyi listán, a spanyol nyomás nélkül is nagy támogatottsága volt Facchinetti bíborosnak. Gergely halála után a konklávé ezért 1591. október 29-én elképesztő gyorsasággal őt választotta meg egyházfőnek. Öt nappal később megkoronázták, és Giovanni felvette a IX. Ince nevet.

IX. Ince sírja a Szent Péter-bazilika altemplomában

Miután a spanyol bíborosoknak és Fülöpnek köszönhette elsősorban megválasztását, ezért uralkodásának első lépéseként megerősítette Henrik, francia trónörökös kiátkozását. A Franciaországban harcoló pápai seregeket továbbra is II. Fülöp erői mellett tartotta, és igyekezett a Katolikus Ligát minden erejével támogatni. Egyik bullájában megtiltotta az egyházi javak elidegenítését, és egy konzisztóriumon kifejtette a bíborosoknak azt a szándékát, hogy a kincstáron belül elkülönít egy nagyobb alapot a rendkívüli kiadások kezelésére. Ez utóbbira már a gyakorlatban nem kerülhetett sor halála miatt. Rövid uralkodása alatt két bíborost nevezett ki, akik közül az egyik Giovanni Antonio Facchinetti de Nuce volt, a pápa unokaöccse.
Novemberben enyhén megbetegedett, és így vett részt egy közeli zarándoklaton, amely úgy legyengítette a szervezetét, hogy Ince könnyen meghűlt és alig két hónappal megválasztása után meghalt.

Művei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Magyar nagylexikon' IX. (Gyer–Iq). Főszerk. Bárány Lászlóné. Budapest: Magyar Nagylexikon. 1999. 817. o. ISBN 9639257001  
  • Enciclopedia Italiana
  • Encyclopædia Britannica, tizenegyedik kiadás
  • Gergely Jenő: A pápaság története
  • Hangay Zoltán: A pápák könyve
  • Catholic Encyclopedia, IX. Ince


Előző pápa:
XIV. Gergely
Római pápa
1591
Vatikán címere
Következő pápa:
VIII. Kelemen