III. Kelemen pápa

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
III. Kelemen pápa
a katolikus egyház vezetője
B Clemens III.jpg
Eredeti neve Paolo Scolarii
Született 1130[1], Róma
Róma
Megválasztása 1187. december 19.
Beiktatása 1187. december 20.
Pontifikátusának
vége
1191. március 20.
Elhunyt 1191. március 20. (60-61 évesen)
Róma
Előző pápa
Következő pápa
VIII. Gergely
III. Celesztin

III. Kelemen (11301191. március 20.) volt Szent Péter trónján a katolikus egyház történetének 174. pápája. Kelement az utókor gyakran egy kategóriába sorolja a III. Sándor és III. Ince között uralkodó öt egyházfővel, akik mindannyian rövid ideig tölthették be hivatalukat, és éppen ezért jellemző volt rájuk, hogy nem tudták megoldani a pápaság akkori gondjait. Azonban Kelemen a többiektől kissé eltér, ugyanis elődeihez viszonyítva igen jelentős tettek fűződnek pontifikátusához. A legtöbb súlyos problémát sikerrel simította el. Ezért aztán sokan úgy vélik, hogy Kelemennek nem a pápai feladatai voltak figyelemreméltók, hanem sokkal inkább politikai szerepvállalása.

Élete és pályája kezdetén[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Rómában született Paolo Scolari néven. Családjáról, származásáról nem sokat őrzött meg a történetírás, de ez érthető is, hiszen Paolo fiatalságának idején tört ki először a római nemesek pápaellenes felkelése. A zavaros politikai helyzetben Paolo szülei úgy döntöttek, hogy az egyetlen biztosnak tűnő helyre küldik gyermeküket, amely az egyház volt. Paolo végigjárta a ranglétra szinte minden fokát. A Santa Maria Maggiore-templom papjaként szentelték fel, majd 1180 körül III. Sándor pápa felszentelte Palestrina bíborosává.

A politikus pápa[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

VIII. Gergely kevesebb mint két hónapos regnálása után a klérus valamelyest biztonságban érezhette magát, hiszen a nyugodt és békeszerető Gergely pápa elhárította a háború veszélyét. Azonban szükség volt egy olyan egyházfőre, aki pontot tesz a római zavargásokra, békét köt a Német-római Birodalommal és ugyanakkor hatásosan tud érvelni egy újabb keresztes hadjárat mellett. A konklávé 1187. december 19-én, két nappal Gergely halála után egyhangúlag választotta meg Paolot pápának, aki felvette a III. Kelemen uralkodói nevet.

Elsőként Róma városának helyzetét kellett megoldania. Mivel ő maga is római származású volt, jól ismerte a város politikai vonalait, és a rómaiak is szívesebben fogadták tanácsait, javaslatait. Róma városa ugyanis idő közben rádöbbent, hogy nemzetközi elismertség nélkül nem tud megállni a lábán, mint független köztársaság. Ezért a városnak szüksége volt a pápákra, akin keresztül európai hatalmi tényezőkké válhattak. Egy korabeli szerző úgy fogalmazott, hogy Róma nem tud élni a pápa nélkül, de a pápával sem.
Kelemen átlátta, hogy a város szenátusának nagyobb szüksége van rá, mint neki az örök városra, ezért óvatosan, de ő akart diktálni. Kikötötte, hogy csak akkor hajlandó tárgyalni, ha a római nemesség elismeri a pápák szuverenitását és visszaszolgáltatja javadalmait. Miután ez megtörtént Kelemen biztosította a római nép azon jogát, miszerint hivatalnokaikat maguk választhatják, de a város kormányzóját a pápa jelöli ki. A szerződés aláírása után közel ötven év után a pápa zavartalanul, fegyverek nélkül vonulhatott be Rómába 1188 februárjában.

A helyreállt lateráni palotából Kelemen igyekezett minél nagyobb erőket mozgósítani a VIII. Gergely által meghirdetett harmadik keresztes háborúhoz. A keresztesek harmadik hadjáratának valódi megindítója ő volt. 1189 áprilisában Strasbourgban Kelemen békét kötött Barbarossa Frigyes császárral, amely ugyan nem rendezte az 1177-es béke óta függőben lévő kérdéseket, de kikötötte a két hatalom együttműködését. A béke nagyrészt a keresztes háborúk miatt köttetett meg ilyen gyorsasággal. Frigyes ugyanis személyesen vezetett sereget a Közel-Keletre. A pápai levelek és követek sikerrel jártak II. Fülöp, francia király és II. Henrik, angol király udvarában is. Kelemen buzdítására hatalmas keresztény sereg vette útját a Szentföld felé 1189-ben.

1188. március 13-án Kelemen Skócia történetének egyik mérföldköveként kivonta a skót egyházat a yorki érsek hatalma alól. II. Vilmos, skót királynak sikerült feloldatnia az országán ülő egyházi büntetést, majd Kelemen St Andrews-ban engedélyezte az érsek megválasztását, aki egyedül Róma alá tartozott.
Kelemen pontifikátusa során azonban nem minden politikai ügyet tudott békésen megoldani. Igen komoly fejtörést okozott a Lateránnak II. Vilmos, szicíliai király halála, ugyanis ő volt II. Roger ágának utolsó férfi tagja. A Német-római Birodalom trónörököse, és Frigyes távollétében annak uralkodója, Henrik herceg pedig Roger egyetlen élő leszármazottjának, Konstanciának a férje volt. Ezért Vilmos halála után Henrik bejelentette igényét a szicíliai trónra. Ez a Pápai Állam végét is jelenthette, hiszen Róma akkor a császár által uralt két királyság közé ékelődött volna.
Kelemen mindenképpen el akarta kerülni a két királyság egy korona alá vonását, ezért elismerte Tankrédot Szicília királyának, aki közben törvénytelenül elfoglalta az ország trónját. A helyzetet csak súlyosbította I. Frigyes halálának híre 1190. június 10-én, ami Henriknek, mint német királynak még nagyobb hatalmat adott. A dühös uralkodó hatalmas serege élén a pápa ellen vonult, azonban Kelemen ezt már nem élte meg. 1191. március 27-én váratlanul meghalt Henrik gondját utódjára hagyva.

Művei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]


Előző pápa:
VIII. Gergely
Római pápa
11871191
Vatikán címere
Következő pápa:
III. Celesztin