Konklávé

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A pápai konklávék helyszíne 1492-ben volt először a római Sixtus-kápolna, 1878 óta pedig mindegyik konklávét ott tartják
Az 1878-as pápaválasztó bíboros testület kamarásának Gioacchino Pecci grófnak, a későbbi XIII. Leó pápának javaslatára vált a Sixtus-kápolna belső tere a konklávé helyszínévé.

A konklávé a római katolikus egyház által 1274-ben létrehozott alkalmi intézmény, melynek feladata a mindenkori új pápa megválasztása. A szó jelentése arra utal, hogy a pápát választó testületet befogadó helyiséget kulcsra zárják (a latin cum [-val, -vel] és clavis [kulcs] szavakból). A helyiséget egy időben be is falazták – a bentiek csak élelmet kaphattak –, hogy a döntés ne húzódjon el és azt mások ne befolyásolják. VI. Pál döntései (Ingravescentem aetatem, 1970, illetve Romano Pontifici eligendo, 1975) alapján csak a 80 évnél fiatalabb bíborosok vehettek részt mind a választás folyamatában, mind a megfigyelésben, a testület maximális létszáma pedig 120 fő. II. János Pál is változtatott a szabályokon (Universi Dominici gregis, 1996): a lényeges szabályok megtartása mellett kizárt két évszázadok óta nem alkalmazott döntési módot – a konklávé közfelkiáltással és megegyezéssel nem, csak szavazással dönthet –, a bíborosok szállásául a szintén a Vatikánban levő Domus Sanctae Marthae kényelmesebb épületét jelölte ki, valamint újra lehetővé tette a nyolcvan évnél idősebb bíborosok részvételét az előkészületi fázisban, rájuk bízta a közös imák vezetését, de a szavazásból továbbra is kizárta őket. A szabályozást a jelenlegi formában XVI. Benedek pontosította (Motu Proprio de Aliquibus Mutationibus, 2007)[1], aki a 2013. február 28-i lemondása előtt még módosított néhány szabályt.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Latinul:

„Tu es Petrus, et super hanc petram aedificábo Ecclésiam meam, et portae inferi non praevalébunt advérsus eam.” (Mt 16,18)

Magyarul:

„Péter vagy, erre a sziklára építem egyházamat, s az alvilág kapui sem vesznek rajta erőt.” (Mt. 16,18).

A szigorúbb szabályok bevezetésére X. Gergely pápát az Anjou I. Károly vette rá azok után, hogy IV. Kelemen pápa halálát követően 1268-tól három éven keresztül sem tudtak a bíborosok döntésre jutni. A szigorú szabályok enyhítését hozta II. János Pál pápa pápaválasztási reformja (az 1996-ban elfogadott Universi Domini Gregis), melynek keretében többek között a pápaválasztó bíborosok lakhelyének kérdésében is enyhítést hozott, mivel ők immár a Ospizio Santa Marta épületében kerülnek elhelyezésre. A 19. század vége óta a konklávé helyszíne a Sixtus-kápolna, az akkori pápaválasztó bíboros testület kamarásának (Gioacchino Pecci gróf, a későbbi XIII. Leó pápa) javaslatára.

A választás módja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A választás eredetileg három különböző módon történhetett meg:

Fehér füst száll fel a Sixtus-kápolna kéményéből 2005. április 19-én.
Krisztus átadja a kulcsokat a térdeplő Péternek, Perugino freskója a Sixtus-kápolnában
  • A Szentlélek hatására történő közfelkiáltással
  • Kisebb (9-15 fő) pápaválasztó csoport meghatározásával, és a csoport döntésének elfogadásával
  • Kétharmados többségig tartó többszöri titkos szavazással

A választási reform után csak a legutóbbi megoldás maradt érvényben, ami pontosítva a következőt fedi: naponta négyszer szavaznak a bíborosok, annak eredményességét fehér, eredménytelenségét fekete füst kibocsátásával jelzik a külvilág számára. Három nap után, ha még nem sikerült eredményre jutniuk, egy napos gondolkodási szünetet tartanak. Ha háromszor három nap alatt se tudják kiválasztani az utódot, akkor az 1996-os reform értelmében a konklávé leviheti abszolút többségre is az eredményességhez szükséges szavazatok számát.

A pápaválasztás egyik fontos kelléke a Sixtus-kápolnában egy öntöttvas kályha és a kályha ideiglenesen megépített kéménye. Az eredménytelen szavazási fordulókat ugyanis fekete füsttel jelzik a várakozóknak, miután a szavazócédulákat nedves szalmán olaj és szurok hozzáadásával elégetik. Amikor azonban a szavazás eredményes, a szavazócédulákat száraz szalmán kóc hozzáadásával égetik el, aminek a hatására fehér füst száll fel a Sixtus-kápolna kéményéből. A fekete, illetve fehér színek egyértelműségének érdekében, vegyi anyagokat is hozzáadnak az égő szalmához.[2]

A sikeres pápaválasztást követően a protodiakónus bíboros, a diakónusi rend legrégebben kinevezett tagja a Szent Péter-bazilika erkélyéről latinul mondja a hagyományos mondatokat: Annuntio vobis gaudium magnum. Habemus papam! (Nagy örömöt jelentek be nektek. Van pápánk!) Az új pápa ekkor üdvözli először a téren összegyűlt híveket.[3]

Szavazatot kapott magyar bíborosok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

2013-as változtatások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

XVI. Benedek pápa 2013. február 25-én közzétett motu proprio apostoli levelében módosított néhány szabályt, hogy biztosítsa a pápaválasztás lehető legjobb módját.[4]

A dokumentum rögzíti, hogy az Universi dominici gregis konstitúció 40. és 75. pontjaiban előírtak betartása mellett nem lehet kizárni egyetlen választó bíborost sem a választásból. Ugyan a konstitúció szerint az Apostoli Szék megüresedésétől számított 15 nap múlva lehet kezdeni a konklávét, XVI. Benedek felhatalmazta a bíborosi kollégiumot azzal a joggal, hogy az összes választó bíboros jelenlétének megállapítása után hamarabb is kitűzhetik a konklávé kezdetét. A sede vacante (a pápai szék megüresedésének) kezdete után azonban legfeljebb 20 napon belül mindenképpen meg kell kezdeni a konklávét, a jelen levő bíborosok számától függetlenül.

Amennyiben a konstitúció szerint lefolytatott választásoknak nincs eredménye, akkor a következő napon a bíborosok imádkoznak, elmélkednek és megbeszéléseket folytatnak egymással. Az ezt követő szavazásokon már csak arra a két bíborosra lehet szavazatot leadni, akik a legtöbb szavazatot kapták. Ez a két bíboros nem szavazhat, vagyis passzív marad. A szavazáson kétharmados többséget kell elérni.

A konklávé további szabályait nem változtatta meg XVI. Benedek, tehát a szavazás megtörténte után a diakónus bíboros a megválasztott beleegyezését kéri. A megválasztott igenlő válaszával azonnal (tehát nem a beiktatása időpontjától) Róma püspöke, a püspöki kollégium feje, vagyis pápa lesz, és elnyeri az egyetemes egyház fölötti teljes és legfelső hatalmat.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Lettera Apostolica in forma di Motu Proprio
  2. A felszálló fehér füst históriája, fusz.hu
  3. A bíborosi kollégium, magyarkurir.hu
  4. Vatikáni Rádió/Magyar Kurír: A pápa változtatott a konklávé szabályain. magyarkurir.hu, 2013. február 25. (Hozzáférés: 2013. február 28.)

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Domus Sanctae Marthae vendégház, a bíborosok lakhelye a konklávé időszakában

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]