IV. János pápa

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
IV. János pápa
a katolikus egyház vezetője
Murner History Cod Karlsruhe 3117 (crop).jpg
Született 600 k., Dalmácia
Megválasztása 640. december 24.
Pontifikátusának vége 642. október 12.
Előző pápa
Következő pápa
Szeverin
I. Theodórosz

IV. János (latinul Ioannes), (kb. 600[1]642. október 12.) léphetett 72.-ként a pápai trónra 640. december 24-én. Kétéves pontifikátusa alatt szigorúan védelmezte a katolikus hitet Írországtól egészen Dalmáciáig. Térítőket küldött a szlávokhoz, és a krisztológiai vitákba is beleszólt.

Életrajza és munkássága[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Dalmáciában született, apját Venantiusnak hívták, aki jogtudós volt. A papi hivatást választotta, és egészen az archidiakónusi rangig jutott amikor elődje, Szeverin meghalt. Ekkor a római zsinat három napos gyász után Jánost választotta meg egyházfőnek. 640. december 24-én szentelték fel a keresztény egyház fejévé. A megválasztás és a felszentelés között eltelt rövid időből arra lehet következtetni, hogy János kinevezését nem a bizánci császár, hanem a ravennai exarcha hagyta jóvá.

Miután hivatalosan is elfoglalhatta trónját, János figyelmét szülőföldje kötötte le. Dalmácia földjére ugyanis szláv törzsek nyomultak be. A pápa enyhíteni akarta az ott élők szenvedéseit, így minden erejével igyekezett békére bírni a barbár népeket. Az egyházfő Márton apátot küldte el Isztriába és Dalmáciába, hogy a pápai kincstár vagyonából váltsa meg a keresztény foglyokat. Miután a lerombolt templomokat nem lehetett újjáépíteni, így a pápa elrendelte a dalmát és isztriai relikviák Rómába szállíttatását. János az Itáliába szállított szent ereklyék tiszteletére kápolnát emeltetett az örök városban, amely még ma is látható. A kápolna falait mozaikokkal díszítették, amely Jánost ábrázolja, amint a kápolna makettjét tartja kezében. Azonban az egyházfő nem elégedett meg ennyivel. Több misszionáriust is küldött Dalmáciába, hogy az új lakókat megtérítse a keresztény hitre. A korabeli krónikák szerint az egyik horvát fejedelem, Porga egész uradalmával megtért, és kérte Hérakleiosz császárt, hogy küldjön keresztény tanítókat udvarába. A császár Porga kérését továbbította Jánosnak, aki boldogan teljesítette kötelességét.

641-ben zsinatot hívott össze Rómában, amelynek elsődleges célja az volt, hogy elítélje a monotheletizmust, és ezzel együtt Hérakleiosz Ecthesis című művét, amelyet a császár I. Honoriusz pápa levele alapján írt. Azonban a műről idő közben kiderült, hogy inkább csak politikai érdek kötődik hozzá, mintsem katolikus hit. A zsinat döntése után maga Hérakleiosz is elítélte az Ecthesist. János a bizánci trónörökösnek, Konstantinnak írt egy apológiát Honoriusz pápa életéről, amelyben az egyházfő burkoltan elődjének eretnekségét fejtegette. A vitát azonban el akarta kerülni, ezért nyíltan nem vetette fel Honoriusz eretnekségének kérdését. A zsinat hivatalos döntései között elfogadott egy levelet is, amelyet János az ír egyháznak küldött. Ebben a levélben üdvözölte, hogy Írország déli részén a húsvétot megfelelő időben tartják, viszont elmarasztalta az ország északi részeinek klérusát, mert azok nem tartották magukat Róma időszámításához. Ettől azonban Róma nagyobb hangsúlyt fektetett a pelagianizmus visszaszorítására. János figyelmeztette az ír egyházatyákat az eretnekség terjedésére a szigeten.

Pontifikátusának 642. október 12-én halálával lett vége. Testét a Szent Péter-bazilika őrzi.

Művei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. www2.fiu.edu/~mirandas/bios636.htm#Giovanni

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]


Előző pápa:
Szeverin
Római pápa
640642
Vatikán címere
Következő pápa:
I. Theodórosz