Pelagianizmus

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A pelagianizmus a Pelagius által, a 4-5. században megfogalmazott tan és mozgalom, mely szerint az ember önerőből, isteni segítség nélkül is elérheti az üdvösséget. Elutasítja az eredeti bűn eszméjét, a halált és a szenvedést nem tekinti a bűn következményének, az embert autonómnak tekinti, aki önhatalmú természeténél fogva képes megtartani Isten törvényét. A pelagianizmusnak az eredeti bűnről és az isteni kegyelem mibenlétéről vallott nézeteit Szent Ágoston hevesen vitatta. 431-ben az efezusi zsinat a pelagianizmust elítélte, majd 529-ben a második orange-i zsinat is elvetette.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]