XI. Benedek pápa

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
XI. Benedek pápa
a katolikus egyház vezetője
B Benedikt XI.jpg
C o a Benedetto XI.svg
Eredeti neve Niccolò Boccasini
Született 1240, Treviso
Treviso
Megválasztása 1303. október 22.
Beiktatása 1303. október 27.
Pontifikátusának
vége
1304. július 7.
Elhunyt 1304. július 7. (63-64 évesen)
Perugia
Előző pápa
Következő pápa
VIII. Bonifác
V. Kelemen

Boldog XI. Benedek (12401304. július 7.) néven kezdte meg pontifikátusát a katolikus egyház történetének 194. pápája. Benedek személyében az első domonkos rendi egyházfő foglalhatta el a legfőbb egyházi hivatalt. Benedek mindösszesen nyolc hónapot töltött a pápai trónon, amelynek rövidségét sokan mérgezés számlájára írják. A rövid uralom talán annál is kevesebb eredményt hozott. Benedek megpróbálta helyreállítani a Szentszék kapcsolatait IV. Fülöp, francia királlyal, azonban Szép Fülöp nem tudott túljutni Bonifác pontifikátusán, és azon a tényen, hogy nem szólhatott bele a pápaválasztásba.

A domonkosok között[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1240-ben született Niccolò Boccasini néven Treviso városában. A vallásos családról a krónikák nem sokat őriztek meg, mindössze annyi bizonyos, hogy Niccolò igen fiatalon, már tizennégy éves korában (más források szerint 1257-ben, azaz tizenhét éves korában) a domonkos rend tagjai közé állt. A koldulórend szárnyai alatt nevelkedett. Milánóban és Velencében folytatta tanulmányait, és tizennégy évnyi tanulás után az egyre csillogóbb elmével rendelkező gyermeket a teológia lektorává tették meg. 1276-tól kezdve tanárként oktathatta a teológiát, majd 1286-ban Lombardia tartományfőnöke lett. 1296-ban a domonkos rend generálisa lett. Niccolò kiváló lelki vezetőnek bizonyult a szerzetesrend élén. A nagymesterrel VIII. Bonifác is közelebbi kapcsolatba került, akinek pontifikátusát Niccolò minden lehetséges eszközzel támogatta. Rendeletben tiltotta meg rendjének, hogy bárki szembeforduljon a sokak által vitatott legitimitású pápával. A hűséges klerikus hamarosan Bonifác legfontosabb támaszává vált a római kúriában. Az egyházfői kegy pedig nemcsak a dominikánus rend fejlődését és gyarapodását hozta magával, hanem Niccolònak is fontos, bizalmi feladatokat hozott. 1298-ban ő vezethette azt a pápai legátust, amely Franciaországba utazott, hogy megpróbáljon békét elérni a hadban álló Anglia és Franciaország között. A sikeres küldetés a pápai udvarban nem maradt viszonzatlanul. 1298-ban Bonifác bíborosi rangra emelte Niccolòt, majd hamarosan Ostia püspökévé szentelte fel, és rábízta a bíborosi kollégium dékáni hivatalát is.
A kitűnő diplomáciai szolgálatokat teljesítő Boccasini bíborost Bonifác szívesen küldte külföldre, hogy érvényesítse Róma akaratát. Így történt ez 1303-ban is, amikor az egyházfő Magyarországra küldte pápai legátusként, hogy az Árpád-ház kihalása után kirobbanó trónviszályban igyekezzen biztosítani a trónt az Anjou Károly Róbertnek. A bíboros azonban ezúttal nem tudott sikereket elérni, ugyanis a magyar rendek nem akarták a délen már megválasztott Károly Róbertet uralkodójuknak, és a trónra a cseh uralkodó gyermekét, Vencelt hívták meg. A sikertelen tárgyalások után hazatérő bíboros Anagniba utazott, hogy beszámoljon Bonifácnak a történtekről. Miután visszatért Rómába nagy szerepe volt abban, hogy a Lateránban megvédje Bonifác hatalmát, miután IV. Fülöp francia király államminisztere, Guillaume de Nogaret megtámadta a pápát. Bonifác nem tudta teljesen túltenni magát a történteken, és egy hónappal az anagni incidens után meghalt. A karakteres pontifikátust levezénylő VIII. Bonifác elhunyta után az összeülő konklávéban újra összecsaptak az érdekek. A francia-pártiak és azok ellenzői és az Orsini valamint a Colonna család. A vita tizenegy napon keresztül húzódott, amikor a kollégium úgy határozott, hogy egy távollévő bíborost, Niccolò bíborost fogják megválasztani egyházfőnek. 1303. október 22-én a bíborosok egyöntetűen megválasztották Boccasinit pápának, aki felvette a XI. Benedek nevet. A hivatalos vatikáni felsorolásokból kitűnik, hogy XI. Benedek előtt IX. Benedek pápa áll ezzel a névvel. A magyarázat az, hogy idő közben az egyház ellenpápának minősítette a trónra lépő X. Benedeket, akinek sorszáma is kiesett. Erről Boccasini megválasztásakor még mit sem lehetett tudni, így az új egyházfő nyugodtan vette fel a sorban következő XI. sorszámot.

Rövid egyházi vezetés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A megválasztott domonkos szerzetesnek két út között kellett választania. Egyrészt Bonifáchoz kötődő hűsége azt diktálta, hogy a néhai egyházfő nézeteit és útmutatásait kövesse pontifikátusa során. Másrészt a pattanásig feszült politikai légkörben újra véres háborúkhoz vezetne Bonifác politikájának folytatása. Benedek már koronázási beszédében is kiemelte, hogy új alapokra helyezi a Szentszék külpolitikáját. Pontifikátusának lényege tulajdonképpen abban állt, hogy megpróbálja helyreállítani a békét IV. Fülöp udvara és Róma között. A békének azonban két éle volt. Amikor koronázási ünnepsége lezajlott az örök városban, Fülöp három követet küldött Benedek udvarába, hogy üdvözölje az új egyházfőt. A szokásos jókívánságok mellett a követek közvetítették Fülöp óhaját is, miszerint vegye vissza Franciaországot és annak uralkodóját a katolikus egyház kötelékeibe. Benedek úgy vélte, hogy a béke ezáltal közelebb kerülhet, így feloldotta az országra kirótt interdiktumot és a Fülöpre kimondott egyházi átkot. A pápa emellett visszaadta hivatalosan is a Bonifác által elvitatott uralkodói jogokat. A két Colonna bíborost is felmentette az átok alól, de azok korábbi tisztségét nem erősítette meg. Mindezek mellett 1304. június 7-én egyházi átokkal sújtotta Nogaret államminisztert és Sciarra Colonnát valamint mindenkit, aki részt vett a Bonifác elleni anagni merényletben.
De mindez, az átkok kiosztásával együtt sem győzte meg a franciák ellen ágáló rómaiakat. Rómában ezúttal az Orsinik vezényletével felkelés tört ki Benedek ellen, akit azzal vádoltak, hogy a franciák kezére játssza a várost. Benedeknek koronázása után nem sokkal menekülnie kellett Rómából, és egész udvarával együtt Perugia városába költözött. Ettől kezdve több mint hetven éven át nem került vissza az egyházfői székhely Róma városába. A kitűnő diplomata pápa törekvését sehol sem tisztelték. Noha Benedek intézkedései nem sértették a Laterán elért eredményeit, és Bonifác ellen sem irányultak, mégis felbőszítette a rómaiakat. Fülöp viszont ettől is többet akart. Ugyan sikerült elérnie, hogy Benedek néhány fejezetet visszavonjon az Unam sanctam kezdetű bullából, Fülöp vád alá akarta helyezni Bonifácot és semmissé nyilvánítani minden egyházfői határozatát. Miután ebbe Benedek nem egyezett bele, a történelem homályában valószínűleg újra beindult Nogaret titkos szervezkedése. A pápa 1304. július 7-én váratlanul meghalt perugai palotájában. A korabeli krónikák a mérgezést sem zárták ki, amelyet a francia államminiszter támogatásával hajtottak végre. 1773-ban boldoggá avatták, és július 7-ei ünnepét a domonkos rend egyik legjelesebb ünnepei között tartják számon.

Művei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Szántó Konrád: A katolikus egyház története. Budapest, Ecclesia Kiadó. 1987. ISBN 963-363-481-4
  • Gergely Jenő: A pápaság története. Budapest, Kossuth Könyvkiadó, 1982. ISBN 963-09-1863-3
  • P.G. Maxwell – Stuart: Pápák krónikája. A pápaság története pápák uralkodása szerint Szent Pétertől napjainkig. Budapest, Móra Könyvkiadó, 2007. ISBN 9631182651
  • Zimmermann, Harald: A középkori pápaság. A középkori pápák története a historiográfia tükrében. Budapest, Gondolat Kiadó, 2002. ISBN: 9639450146
  • Georges Duby: Franciaország története I-II. (Szerk.) Budapest, Osiris Kiadó, 2005, ill. 2007. ISBN 9633897563 illetve ISBN 963-389-757-2


Előző pápa:
VIII. Bonifác
Római pápa
13031304
Vatikán címere
Következő pápa:
V. Kelemen