Tiara

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Az Angoulême-hercegnők tiarája (1814, Louvre)

A tiara (a perzsa تاره tara szóbol származik, ami latinul „tiara”) általában csúcsos fejdísz; az uralkodók, pápák, és egyéb előkelőségek megkülönböztetését és hatalmát jelképezi.

Valószínűleg az ókori Mezopotámiából származik, ahol az uralkodók használták fejdíszként, valamint megkülönböztetésként. Perzsiában ugyancsak az uralkodók és a papok viselték. Ekkor még általában nemezből vagy szövetből készült, és leginkább egy csúcsos süvegre hasonlított.

Később, a kereszténység elterjedtével a pápák egyik legfőbb jelképe lett: egyszerre szimbolizálta a pápa hatalmát, és az ég felé törését magas csúcsával. A pápai tiara a pápák koronázási ékszereinek egyike.

Az idő haladtával a tiara először csak az uralkodók, fejedelmek „tartozéka” lett, majd később már mindenki viselhette, aki nemesi származású volt. A 18. századtól kezdve a tiara egyre inkább a nemesi családból származó nők kiváltsága lett, férfiak ekkorra már nemigen hordták.

A 19. században és a 20. században már kizárólagosan női viseletnek, afféle „kiegészítőnek” számított. Mára a tiara viselése nem csak a nemesség kiváltsága, tiarát kapnak például a szépségkirálynők is.

Képek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Tiara témájú médiaállományokat.