Jérôme Bonaparte

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jérôme Bonaparte
JeromeB2.jpg

Vesztfália királya
I. Jeromos
Uralkodási ideje
1807 – 1813
Életrajzi adatok
Uralkodóház Bonaparte
Született
1784. november 15.
Ajaccio, Korzika
Elhunyt
1860. június 24. (75 évesen)
Villegenis, Franciaország
Házastársa Elizabeth Patterson
Házastársa Württembergi Katalin
Gyermekei Jérôme Napoleon Bonaparte–Patterson
Jérôme Napoléon Charles Bonaparte, Montfort hercege
Mathilde Laetitia Bonaparte
Napoléon Joseph Charles Paul Bonaparte
Édesapja Carlo Buonaparte
Édesanyja Letizia Ramolino
Appletons' Bonaparte Jerome signature.jpg
Jérôme Bonaparte aláírása

Jérôme Bonaparte eredeti olasz nevén Roland Buonaparte (Ajaccio, 1784. november 15.Villegenis, 1860. június 24.), Vesztfália királya, Franciaország marsallja, I. Napóleon legfiatalabb öccse, a testvérek közzül az egyetlen, akinek a pályafutása átnyúlt Charles-Louis Bonaparte (a későbbi III. Napóleon) második francia császárságába.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Buonaparte.svg

1800-tól a konzuli gárda tagja volt. Nemsokkal azután, hogy egy párbajban megsebesült, áthelyezték a haditengerészethez. A Nyugat-indiai-szigeteknél (a Nagy-Antilláknál) elhagyta hajóját és az Egyesült Államokba ment. 1803. december 24-én feleségül vette Elisabeth Pattersont, akit 1805-ben áthozott Európába. Bár feleségét Napóleon kiutasította a Francia Császárság területéről, Jérôme az országban maradt, és átvette egy kisebb hajóraj parancsnokságát a Földközi-tengeren.

Ezután részt vett az 1806-os hadjáratban. Egy császári dekrétum érvénytelenítette a Pattersonnal kötött házasságát. A császár ezután Württembergi Katalin Friderika királyi hercegnőt, I. Frigyes württembergi király leányát adta feleségül Jérôme-hoz, és megtette Vesztfália királyának. Az 1812-es oroszországi hadjáratban Jérôme nem tudta végrehajtani a rábízott parancsnoki feladatot, így visszarendelték a németországi Kasselbe.

1813-ban, amikor Napóleon rendszere megbukott Németországban, Jérôme visszatért Franciaországba. A waterlooi csatában a francia balszárny egyik ezredét vezette, és nagy elszántsággal támadott. Napóleon másodszori lemondása után Jérôme elhagyta Franciaországot, és csak 1847-ben tért vissza, amikor unokaöccse, Charles-Louis Bonaparte tábornok felemelkedésének köszönhetően ő lett az Invalidusok kormányzója, Franciaország marsallja, majd és a szenátus elnöke.

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Jérôme Bonaparte témájú médiaállományokat.