Jérôme Bonaparte
 |
Ez a szócikk nem tünteti fel a forrásokat, amelyeket felhasználtak a készítése során. Önmagában ez nem minősíti a szócikk tartalmát: az is lehet, hogy minden állítása pontos. Segíts megbízható forrásokat találni az állításokhoz! |
| Jérôme Bonaparte | |
 |
|
|
|
|
| Vesztfália királya | |
| I. Jeromos | |
| Uralkodási ideje 1807 – 1813 |
|
| Életrajzi adatok | |
| Uralkodóház | Bonaparte |
| Született | 1784. november 15. Ajaccio, Korzika |
| Elhunyt | 1860. június 24. (75 évesen) Villegenis, Franciaország |
| Házastársa | Elizabeth Patterson |
| Házastársa | Württembergi Katalin |
| Gyermekei | Jérôme Napoleon Bonaparte–Patterson Jérôme Napoléon Charles Bonaparte, Montfort hercege Mathilde Laetitia Bonaparte Napoléon Joseph Charles Paul Bonaparte |
| Édesapja | Carlo Buonaparte |
| Édesanyja | Letizia Ramolino |
Jérôme Bonaparte eredeti olasz nevén Roland Buonaparte (Ajaccio, 1784. november 15. – Villegenis, 1860. június 24.), Vesztfália királya, Franciaország marsallja, I. Napóleon legfiatalabb öccse, a testvérek közzül az egyetlen, akinek a pályafutása átnyúlt Charles-Louis Bonaparte (a későbbi III. Napóleon) második francia császárságába.
Élete[szerkesztés]
1800-tól a konzuli gárda tagja volt. Nemsokkal azután, hogy egy párbajban megsebesült, áthelyezték a haditengerészethez. A Nyugat-indiai-szigeteknél (a Nagy-Antilláknál) elhagyta hajóját és az Egyesült Államokba ment. 1803. december 24-én feleségül vette Elisabeth Pattersont, akit 1805-ben áthozott Európába. Bár feleségét Napóleon kiutasította a Francia Császárság területéről, Jérôme az országban maradt, és átvette egy kisebb hajóraj parancsnokságát a Földközi-tengeren.
Ezután részt vett az 1806-os hadjáratban. Egy császári dekrétum érvénytelenítette a Pattersonnal kötött házasságát. A császár ezután Württembergi Katalin Friderika királyi hercegnőt, I. Frigyes württembergi király leányát adta feleségül Jérôme-hoz, és megtette Vesztfália királyának. Az 1812-es oroszországi hadjáratban Jérôme nem tudta végrehajtani a rábízott parancsnoki feladatot, így visszarendelték a németországi Kasselbe.
1813-ban, amikor Napóleon rendszere megbukott Németországban, Jérôme visszatért Franciaországba. A waterlooi csatában a francia balszárny egyik ezredét vezette, és nagy elszántsággal támadott. Napóleon másodszori lemondása után Jérôme elhagyta Franciaországot, és csak 1847-ben tért vissza, amikor unokaöccse, Charles-Louis Bonaparte tábornok felemelkedésének köszönhetően ő lett az Invalidusok kormányzója, Franciaország marsallja, majd és a szenátus elnöke.
