Letizia Ramolino

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Maria Letizia Bonaparte a francia festő, Robert Lefévre festményén.

Maria Letizia Bonaparte, született Ramolino, (korz kiejtésnek megfelelően Letizia Ramolinu), a francia császár, Napoléon Bonaparte édesanyja volt. Korzikán, Ajaccióban született 1750. augusztus 24-én Giovanni Geronimo Ramolino (1723. április 13.1755) és Angela Maria Pietrasanta (kb. 17251790) gyermekeként. Elődei középosztályú nemesek voltak a Genovai Köztársaságban.

1764. június 2-án, 14 évesen, férjhez ment egy ügyvédhez, Carlo Buonapartéhoz, akitől 13 gyermeke született:

Amikor Napóleon tábornokként befolyásos emberré vált, elhozatta édesanyját és hét testvérét Ajaccio-ból, s Párizsba költöztette őket, hogy a közelében tudhassa őket. Anyagilag is támogatta népes családját, akik egyáltalán nem kedvelték Napóleon első feleségét, Jozefin-t, aki addigra már özvegy volt, s két gyermek édesanyja, ráadásul idősebb is volt új férjénél. Letizia minden alkalmat megragadott, hogy becsmérelje menyét, akinek szemére vetette, hogy sajnos már abba a korba lépett, hogy nem képes gyermekkel megajándékozni Napóleon-t. Letizia nem volt hajlandó részt venni Napóleon és Jozefin koronázási szertartásán, mivel nem tartotta méltónak menyét a császárnéi korona viselésére. Letizia örült, hogy Napóleon elvált Jozefin-től, s feleségül vette I. Ferenc osztrák császár fiatal és szépséges leányát, Habsburg-Lotaringiai Mária Lujza főhercegnőt. Az ifjú császárné pár hónappal az esküvő után már várandós is lett, s világra hozta Napóleon császár egyetlen törvényes gyermekét, egy fiút.

Fia, I. Napóleon császársága idején az anyacsászárné címet viselte, a császár a Madame Mère kitüntető címet adományozta neki (magyarul talán az anyám asszony a legpontosabb fordítása), ezen a néven emlegették a kortársak. Rómában halt meg 1836. február 2-án.