Élisa Bonaparte

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Élisa Bonaparte

Marie-Anne-Élisa Bonaparte eredeti olasz nevén Maria Anna Elisa Buonaparte (Ajaccio, 1777. augusztus 3.Villa Vicentina, 1820. augusztus 7.); Bonaparte Napóleon életben maradt húgai közül a legidősebb.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Buonaparte.svg

1797. május 1-jén férjhez ment Félix Baciocchihoz, egy korzikai nemesi família tagjához. Napóleon császár 1805 márciusában neki adományozza a Piombinói Hercegséget, 1809 márciusában pedig megtette toszkánai nagyhercegnőnek. Büszkesége és tehetsége révén komoly befolyással volt az államügyek és általában az itáliai események alakulására. Napóleonnal való kapcsolatában gyakoriak voltak a feszültségek, 18131814-ben Joachim Murat ügyeit is támogatta. Bátyja bukása után visszavonult és Compignano grófnő álnéven először Bolognában, majd Trieszt melletti Sant’Andreában telepedett le.