Pauline Bonaparte

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.

Marie-Pauline Bounaparte eredeti olasz nevén Maria Paola Buonaparte (Ajaccio, 1780. október 20. –Firenze, 1825. június 9.), Napoléon Bonaparte életben maradt húgai közzül a második legidősebb, szépségében és életvidámságában messze túltett leánytestvérein.

[szerkesztés] Élete

1797-ben feleségül vette Charles Victor Emmanuel Leclerc tábornokhoz, Napóleon törzstisztjéhez, és vele ment San Domingo szigetére. Amikor férje sárgalázban meghalt, visszatért Párizsba. 1803-ban újból házasságot kötött, férjhez ment Camillo Borghese herceghez, akivel Rómában költözött. Férjére hamar rá is unt, így visszatért Párizsba, ahol viselkedésével némi botrányt kavart. 1806-ban elnyerte a Párma, Piancenza és Guastalla hercegnője címet. Lekezelően bánt Mária Lujzával, I. Napóleon új feleségével, ezért 1810-ben eltávolították az udvarból. 1814-ben anyjával együtt mégis elvonult Elba szigetére, és állítólag a Szent Ilona szigeti száműzetésére is szerette volna elkísérni Napóleont. Rákban halt meg 1825-ben Firenzében. Pamlagon fekvő Vénuszként őt ábrázolja a híres szobrász Antonio Canova jól ismert alkotása, a Venus Victrix.

Előző uralkodó: - (Francia Köztársaság)

Párma uralkodó hercege 1806–1808 [[Bonaparte-ház|Bonaparte-ház]]

Következő uralkodó: Jean-Jacques Régis de Cambacérès