Freund Tamás

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Freund Tamás
Tamás Freund.jpg
Freund Tamás (fotó: Szelényi László)
Született 1959. június 14. (55 éves)
Magyarország Zirc
Nemzetisége magyar
Foglalkozása neurobiológus, egyetemi tanár, az MTA rendes tagja
Díjak Bolyai-díj (2000),
Széchenyi-díj (2005),
Az év ismeretterjesztő tudósa (2007)

Freund Tamás (Zirc, 1959. június 14.) Széchenyi-díjas magyar neurobiológus, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja, 2014-től élettudományi alelnöke. Az agykéreg működésének nemzetközi hírű tudósa.

Életpályája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Egyetemi tanulmányait a szegedi József Attila Tudományegyetem biológus szakán kezdte 1978-ban, majd egy évvel később átkerült a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem biológus szakára, ahol 1983-ban szerzett biológus diplomát. 1984-ben védte meg egyetemi doktori disszertációját.

Diplomájának megszerzése után a SOTE I. Számú Anatómiai Intézetének tudományos ösztöndíjasa, majd tudományos munkatársa volt. 1990-ben az MTA Kísérleti Orvostudományi Kutatóintézetéhez (KOKI) került osztályvezetőként, 1994-ben az intézet helyettes igazgatójává, 2002-ben pedig annak igazgatójává nevezték ki. Kutatóintézeti állása mellett 2003-ban a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Neurobiológiai Tanszékének tanszékvezető egyetemi tanárává nevezték ki. Az Oxfordi Egyetemen 1981 és 1988 között összesen négy évig volt vendégkutató, egyetemi hallgató korában tudományos ösztöndíjasként, majd főmunkatársként. Vendégkutató volt a Lundi Egyetemen, a San Diego-i és a Los Angeles-i Kaliforniai Egyetemen, a Freiburgi Egyetemen, valamint a párizsi Pasteur Intézetben és a Rutgers Egyetemen.

1986-ban védte meg a biológiai tudományok kandidátusi, 1992-ben akadémiai doktori értekézését. 1998-ban a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 2004-ben annak rendes tagjává választották. Az MTA Neurobiológiai Bizottságának tagja, 1997 és 2002 között elnöke. 2014-ben az akadémia élettudományi alelnökévé választották. Választott tagja az Európai Akadémiának, az Európai Művészeti és Tudományos Akadémiának és a Német Tudományos Akadémiának. Több nemzetközi neurobiológiai szervezet vezetőségi tagja volt. 1998 és 2003 között az Idegtudományi Világszövetség közép- és kelet-európai regionális bizottságának elnökeként, valamint 2004 és 2006 között az Európai Idegtudományi Társaságok Szövetségének elnökeként is tevékenykedett. A Neuroscience, az Experimental Brain Research, a European Journal of Neuroscience, a Hippocampus, az Experimental Neurobiology, a Journal of Chemical Neuroanatomy és a Brain Structure and Function című nemzetközi szakfolyóiratok szerkesztőbizottságainak tagja.

2013. februárban José Manuel Barrosónak, az Európai Bizottság elnökének Tudományos és Technológiai Tanácsadó Testületébe (Science and Technology Advisory Council) választották.[1]

Munkássága[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Elsősorban az agykéreg működését kutatja. Kutatócsoportja olyan betegségek neurobiológiai kérdéseivel foglalkozott, mint az epilepszia, az oxigénhiányos agykárosodás, szorongás és a Parkinson-kór. Eredményei alapján lehetővé vált a hippocampusban zajló számos fiziológiai és pathofiziológiai folyamat értelmezése (pl. a memóriafolyamatok két fázisához kapcsolt neuronhálózati aktivitásmintázatok, a théta- és gamma-oszcillációk, illetve az éleshullám-aktivitás kialakulásának neuronhálózati alapjai). Munkatársaival leírták a kannabisz biológiailag aktív anyagának (THC) hatásmechanizmusát az agyban, valamint a kannabinoidokat érzékelő fehérjéken (receptorokon) ható, az agy által termelt anyagok szerepét az idegsejtek közötti kommunikációban. Több mint kétszáz tudományos közlemény, tizenkét könyvfejezet szerzője vagy társszerzője.

Családja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nős, felesége Varga Edina festőművész, házasságukból egy leány- (Éva, 1985), illetve egy fiúgyermeke (Ádám, 1991) született.

Díjai, elismerései[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Főbb publikációi[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Tyrosine Hydroxylase-immunoreactive Boutons in Synaptic Contact with Identified Striatonigral Neurons, with Particular Reference to Dendritic Spines (társszerző, 1984)
  • GABA-containing Neurons in the Septum Control Inhibitory Interneurons in the Hippocampus (Antal Miklóssal, 1988)
  • Selective Vulnerability of the Hippocampus in Brain Ischemia (társszerző, 1991)
  • Hippocampal Pyramidal Cells Excite Inhibitory Neurons Via Single Release Sites (társszerző, 1993)
  • Interneurons of the Hippocampus (Buzsáki Györggyel, 1996)
  • Agykérgi neuronhálózatok szerkezete és működése (1998)
  • Changes in the Views of Neuronal Connectivity and Communication After Cajal - Examples from the Hippocampus (2002)
  • Interneuron Diversity Series: Rhythm and Mood in Perisomatic Inhibition (2003)
  • Selective Inhibition of 2-AG Hydrolysis Enhances Endocannabinoid Signaling in Hippocampus (társszerző, 2005)
  • Molecular Composition of the Endocannabinoid System at Glutamatergic Synapses (társszerző, 2006)
  • Endocannabinoid Signaling as a Synaptic Circuit Breaker in Neurological Disease (társszerző, 2008)

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Freund Tamás témájú médiaállományokat.
  1. Magyar akadémikus az Európai Bizottság elnökének tudományos tanácsadó testületében. Magyar Tudományos Akadémia, 2013. február 28. (Hozzáférés: 2013. március 1.)