Emlékezet

Az emlékezet az elme azon képessége, hogy tároljon és előhívjon korábban elsajátított információkat. Az emberi emlékezetet a pszichológiában többféle módon lehet felbontani:

• implicit emlékezet (vagy procedurális, nondeklaratív) – explicit emlékezet (deklaratív)
• időtartam alapján: szenzoros emlékezet - rövid távú emlékezet – hosszú távú emlékezet
• szemantikus emlékezet – epizodikus emlékezet
• az időre való irányultság alapján: retrospektív emlékezet - prospektív emlékezet
• önéletrajzi emlékezet

Az emlékezet formái

Implicit – explicit megkülönböztetés

Az implicit emlékezet legfontosabb jellemzője, hogy tudatosság nélkül, automatikusan történik az előhívás. Szokás procedurális vagy „tudni hogyan” emlékezetnek is nevezni, ez az elnevezés jobban kiemeli azt, hogy ez a memóriarendszer a különböző (kognitív, motoros) képességekért felelős. Az implicit memóriának köszönhetően vagyunk képesek gépelni, biciklizni, de szerepet játszik a nyelvi képességben is. A kísérleti pszichológiában főként az előfeszítés (priming) segítségével vizsgálják.

Az explicit emlékezet tudatos előhívással jár, az emlékezés során tudjuk, hogy egy olyan információt érünk el, ami benne volt az emlékezetünkben. Deklaratív vagy „tudni mit” emlékeznek is szokás nevezni. A köznyelvben ez felel meg leginkább az emlékezet kifejezésének: ez a rendszer tartalmazza azokat az információkat, amit a világról és önmagunkról tudunk, és ennek segítségével vagyunk képesek visszaemlékezni elmúlt eseményekre.

Időtartam alapján történő megkülönböztetés

A szenzoros emlékezet az észlelés utáni 200-500 milliszekundumot fedi le. Ha csak egy pillantást vetünk valamire, hogy megnézzük, mi is az, akkor a szenzoros emlékezet segítségével dolgozzuk fel az információt. A szenzoros emlékezet így az észlelés egyik lépcsője, tárgyalása is legalább annyira az észleléshez tartozik, mint az emlékezethez.

A rövid távú emlékezet ismételgetés nélkül néhány másodpercig teszi lehetővé az emlékezést. Nagyon szűkös kapacitású rendszer a rövid távú emlékezet, George A. Miller (1956) első vizsgálatai alapján a „bűvös” 7 plusz-mínusz 2 elemre tette a megjegyezhető elemek számát. Manapság inkább 4-5 elemnek tartjuk a rövid távú memória nagyságát. Az, hogy mégis több információt vagyunk képesek megjegyezni egy rövid bemutatás után, az annak köszönhető, hogy a különálló elemeket képesek vagyunk nagyobb csoportokba átrendezni, és ezekből a csoportokból vagyunk képesek 4-5-öt megjegyezni. Például telefonszámok megjegyzésénél jó módszer a csoportosítás, először megjegyezzük a mobilhálózat hívószámát (30) aztán az első három számot (582), majd két-két kettes csoportot (75 és 39). Ha egyesével akarnánk megjegyezni a 10 számot, sokkal nehezebb dolgunk lenne. A rövid távú emlékezet kutatása nagyon erősen kapcsolódik Alan Baddeley és munkatársai munkamemória modelljéhez, ezért szokás a rövid távú memóriát egyszerűen munkamemóriának nevezni. A hosszú távú emlékezetnek ez előbbi két rendszerhez képest gyakorlatilag végtelen a kapacitása, mind az információ nagyságát, mind a tárolás idejét tekintve. Jelentés alapján szerveződik, míg a rövid távú emlékezet fonológiai kód alapján.

Szemantikus-epizodikus emlékezet alapú felosztás

A szemantikus emlékezet az explicit emlékezet része. Azokat az információkat tárolja, amiket szokás tudásnak nevezni. Beletartozik az összes fogalom, a világról meglévő tudásunk. Fontos megjegyezni, hogy része lehet olyan tudás, ami az énünkkel kapcsolatos, például, hogy mikor születtünk, kik a rokonaink vagy melyik iskolába jártunk. Nem jár vele élményszerű felidézés. Általában a „tudom” érzésével párosul a szemantikus memóriából való előhívás: „tudom, hogy Budapestet a Duna osztja ketté”. Az epizodikus emlékezet is az explicit emlékezet része. Lehet eseményemlékezetnek nevezni, a múlt eseményeinek élményszerű felidézését teszi lehetővé. Tartalmazza az esemény kontextusát (hely, idő). Az "emlékszem" érzésével jár az előhívás: „emlékszem, hogy tegnap beszélgettem egy nénivel a buszon”. Az előhívott emlékkel együtt járhatnak az akkor megtapasztalt színek, látványok, szagok vagy akár érzelmek.

Önéletrajzi emlékezet

Az önéletrajzi emlékezet főként az epizodikus emlékezetből táplálkozik, életünk eseményeire való emlékezést teszi lehetővé. Az epizodikus emlékezettől két dolog különbözteti meg. Egyrészt az epizodikus emlékezet szélesebb körű fogalom, tehát vannak olyan epizodikus emlékeink, amelyek nem az önéletrajzi emlékezet részei, mivel azok nem reprezentálják az ént. Másrészt az önéletrajzi emlékezetbe beletartoznak, azok a szemantikus jellegű tudások, amik nem járnak élményszerű felidézéssel, például, hogy tudom, hogy szeptember 15 a születésnapom.

Az időre való irányultság alapján

Retrospektív emlékezet a múltra irányul, azokat az emlékeket tartalmazza, amelyek a múltban tanultunk vagy tapasztaltunk meg. Vagyis része a szemantikus, epizodikus és önéletrajzi emlékezet. A prospektív emlékezet a jövőre irányul, emlékezet arra, hogy emlékeznünk kell valamire (például, hogy holnap délben fogorvoshoz kell menni).

Az emlékezet folyamatai

Információfeldolgozási paradigma

A memória/emlékezés 3 szakasza:

• kódolás szakasza: a bemenő fizikai jeleket átalakítottuk
• tárolási szakasz: tároljuk a nevet és megjegyezzük
• előhívás szakasz

Sémák

A séma kifejezésen emberek, tárgyak, események vagy helyzetek egy osztályának mentális reprezentációját értik. A sztereotípiák is egyfajta sémák, mert emberek osztályait reprezentálják.

Konstruktív emlékezet

Különbséget teszünk az alulról felfelé irányuló folyamatok és a felülről lefelé irányuló folyamatok között, ahol az előbbieket az adatok vezérlik, az utóbbiakat a személy előzetes ismeretei és elvárásai. A felülről lefelé irányuló folyamatokat, amelyek hozzáadnak információt az inputhoz, azok konstruktív emlékezetet hoznak létre.

Lásd még

• Feldolgozási szintek elmélete
• Előhívás modelljei

Memóriafejlesztés

Tömbösítés és memória terjedelem

A rövid távú memória kapacitása nem haladhatja meg a 7+2, 7-2 egységet vagy tömböt. Például 152618481956 = 1526 1848 1956. Ennek az a lényege, hogy valamit valamiről jegyzek meg.

Képzelet használata a kódolásban

• Helyek módszere: az elemeknek meghatározott sorrendben elhelyezkedő térbeli pontokkal való összekapcsolását jelenti.
• Kulcsmódszer: a képzelet használja az idegen szavak tanulásánál alkalmazott kulcsmódszert is. Ez két lépésből áll. Először találni kell az idegen szóban egy részt, ami olyan mint egy magyar szó, aztán egy olyan képet kell kialakítani, amely összekapcsolja a kulcsszót és a magyar jelentést.

Kontextus és előhívás

A kontextus hatékony előhívási támpont. Előhívás gyakorlása: egyszer elolvasni és a kérdésekre válaszolni hatékonyabb, mint négyszer elolvasni. Mentális gyakorlás: az észlelési és mozgásos készségek képzeletbeli ismételgetését jelenti testi mozgások nélkül.

Szervezés

A megjegyzendő anyag logikai sorrendbe rendezése, például véletlenszerű szavakból történetalakítás. Szervezéssel vagyunk képesek sok információt megjegyezni.

PQRST módszer

Az emlékezet tökéletesítésének egyik legismertebb technikája. Öt szakasz kezdőbetűiből kapta a nevét.

• P (preview) előzetes áttekintés
• Q (questions) kérdések
• R (reading) elolvasás
• S (self recitation) felmondás
• T (test) ellenőrzés

Emlékek törlése

A Georgiai Orvosi Egyetem Agy- és Viselkedéskutató Intézet tudósainak sikerült szelektíven és biztonságosan törölniük emlékeket rágcsálókban. Ehhez az agy sejtkommunikációjában kulcsfontosságú szerepet játszó protein használtak fel. Tárgyfelismerő memóriából is sikeresen töröltek: "Minden alkalommal úgy érzi, hogy egy új játékkal találkozik" - dr. Joe Z. Tsien. Eközben más emlékek sértetlenek maradnak.

A Max Planck Neurobiológiai Intézet kutatói kimutatták, hogy a korábban megtanult emlékek akkor sem törlődnek, ha már nincs rájuk szükség, ezért van, hogy egy ismeret elsajátítása másodszor már könnyebben fog menni, még ha az alany látszólag el is felejtette.

Emlékezet felejtés nélkül

Eddig négy esetet ismer a tudomány arra, hogy valakinek a memóriájából semmi sem törlődik az évek folyamán, közülük a leghíresebb Jill Price amerikai nő esete, aki könyvet is írt magáról.

Lásd még

• George Armitage Miller

Források

• Roediger, H. L., & Craik, F. I. M. (Eds). (1989). Varieties of memory and consciousness: Essays in honour of Endel Tulving. Hillsdale, NJ: Erlbaum.
• Baddeley, A.: Az emberi emlékezet, Osiris, Budapest, 2003.
• Racsmány M.: Átmeneti emlékezés. In: Kovács I., Szamarasz V. Z. (szerk.): Látás, nyelv, emlékezet. Typotex, Budapest, 2006.

Külső hivatkozások

• Fülöp Géza: AZ INFORMÁCIÓ / Tanulás és memória a MEK-ből
• Bevezetés a pszichológiába / Az emlékezet
• Felfedezték az emlékezés génjét (rövidhír az Index.hu-n, 2006. október 20.)
• Memória lap