Vendl Aladár
Vendl Aladár (Gyergyóditró, 1886. november 16. – Budapest, 1971. január 9.) Kossuth-díjas (1948) akadémikus, geológus professzor, az MTA tagja (levelező: 1922, rendes: 1931).
Tartalomjegyzék |
Élete [szerkesztés]
Iskolai tanulmányait Ditróban és Sopronban folytatta, az egyetemet Budapesten végezte. Középiskolai tanári oklevelét 1909. március 23-án szerezte meg természetrajz-kémia szaktantárgy csoportjából, a bölcsészettudomány doktori oklevelet 1911. június 22-én nyerte el és sub suspiicis regis kitüntetéssel avatták.
A tanítást 1908 április elsején kezdte mint kisegítő tanársegéd Schafarzik Ferenc professzor mellett. 1910. november 1-jétől tanársegéd 1912. február 23-ig, amikor a Földtani Intézetbe nevezték ki geológusnak, majd később osztálygeológusnak. 1926-ban átvette az Ásvány- és Földtani Tanszék vezetését, amelyet 1960. szeptember 30-ig, nyugdíjazásáig látott el.
1923-tól a Tudományos Akadémia levelező- 1931-ben rendes tagja, 1943-1945 között az Akadémia másodelnöke. A Szászvárosi- és szebeni-havasok kristályos területe című munkájával 1936-ban az Akadémia nagy jutalmát nyerte el. A finn Suomen Geologien seura foreign némbere 1932-től.
Ezenkívül tagja volt a Deutsche Geologische Gesellschaftnak is. Petrográfus, de ugyanúgy érdekelte a kőzet kémiai és ásványos összetétele is. Hidrogeológus, de vizsgálta a rétegek ásványos összetételét és a víz kémiai jellegét is.
Ez a széleskörű, de mégis összefüggő munkásság igen sokoldalú, nagy tudású és az általa művelt tudomány minden ágában maradandót alkotó ember arcképét vázolja elénk.
A Duna homokjának ásványos összetétele című doktori disszertációjában 23 ásványféleséget határozott meg. Az első világháború után foglalkozott a löszök ásványos összetételével és kémiai sajátosságaival. A klasszikus petrográfiának is kiváló művelője volt.
1912-ben kezdte meg a Déli-Kárpátokban a felvételi munkáját. Főleg a kristályos palákat vizsgálta. 1932-ben jelentette meg A Szászvárosi- és szebeni-havasok kristályos területe című monográfiáját, amit Szabó József-éremmel és az Akadémia jutalomdíjával tüntettek ki.
Földtani felvételei kapcsolódtak a kőzettani dolgozataihoz, azok szerves részét képezték. Igen érdekesek a kőzetek ellenálló képességére vonatkozó kísérletei, amelyeket 1930-ban indított meg. A Csódi-hegy andezitjét tanulmányozta és az annak mállásának előidéző okait.
1914 tavaszán bemutatta a tektonika és a hidrogeológia kapcsolatát. Tanulmányozta a talajvíz és a suvadások kapcsolatát és a hóolvadás hatását az új források megjelenésére. Foglalkozott a melegforrások eredetével, vizének hőmérsékletével és kémiai összetételével.
Igen érdekesek tudománytörténeti dolgozatai is. Ezekben a művekben gondos levéltári, irattári és könyvtári kutatásokon kívül személyes élményeit is feldolgozta.
Ezen a téren írt Szabó József, Hofmann Károly, Krenner József és Koch Antalról. Több dolgozatban foglalkozott elődje, Schafarizk Ferenc életével és munkáival. Feldolgozta a különböző földtani társaságok történetét. A munka megírása során ennek az öt évtizednek a személyes tapasztalatait és élményeit is felhasználta.
Élete alkonyán, már súlyos betegen is, még közzétette visszaemlékezéseit és forrásmunka értékű ismeretét tudományszakának régi emlékeiről.
Önálló oktató munkáját 1914-ben kezdte el, és majdnem öt évtizeden át folytatta nyugdíjazásáig. Kitűnő rajzkészsége lehetővé tette, hogy néhány perc alatt felvázoljon a táblára bonyolult szelvényeket. Több tankönyvet is írt. Egy kétkötetes Ásványtant (1942), ugyancsak kétkötetes Geológiát (1951-ben jelent meg az első kiadás és 1962-ben a negyedik).
Emlékezete [szerkesztés]
Szép és becsületre méltó cselekedet volt a ditrói polgárok részéről, hogy 1996. november 17-én, születésének 110. éves évfordulója alkalmával emléktáblát és szobrot lepleztek le Ditróban, ott ahol született és iskolába járt.
Források [szerkesztés]
- Vendl Aladár - Magyar életrajzi lexikon 1000-1990
- A Vendl-dinasztia
- História - Tudósnaptár - Vendl Aladár
- Életrajzi Index
- A földtan története 1919–1945 között MEK
