Lamm Vanda

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Lamm Vanda
Született1945. március 26. (79 éves)
Budapest
Állampolgárságamagyar
Nemzetiségemagyar
Foglalkozásajogász,
jogtudós,
egyetemi tanár
IskoláiEötvös Loránd Tudományegyetem (–1967)
KitüntetéseiAkadémiai Díj (1995)

A Wikimédia Commons tartalmaz Lamm Vanda témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Lamm Vanda (Budapest, 1945. március 26. –) magyar jogász, jogtudós, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja. A nemzetközi jog és a nukleáris jog neves kutatója. 1991 és 2010 között az MTA Állam- és Jogtudományi Intézetének igazgatója. 2020. augusztus 1-jétől a Magyar Tudományos Akadémia alelnöke. [1]

Tanulmányai[szerkesztés]

1963-ban érettségizett a Hámán Kató Leánygimnáziumban, majd felvették az Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karára, ahol 1968-ben szerzett állam- és jogtudományi doktorátust summa cum laude eredménnyel. Ezen kívül posztgraduális képzésen vett részt a strasbourgi Faculté Internationale pour l'Enseignement du Droit Comparé-n és a hágai Nemzetközi Jogi Akadémián.

Tudományos pályafutása

1968-ban került a Magyar Tudományos Akadémia Állam- és Jogtudományi Intézetébe, ahol először tudományos segédmunkatárs volt, majd munkatárs, főmunkatárs, végül tudományos tanácsadója lett. 1991-ben az intézet igazgatójává választották.

1979-ben védte meg az állam- és jogtudományok kandidátusa, 1988-ban akadémiai doktori értekezését.

Kutatóintézeti állása mellett 1984 és 1989 között a Nehézipari Műszaki Egyetem nemzetközi jogi tanszékének docense volt, majd 1989-ben megkapta az egyetemi tanári és tanszékvezetői kinevezést. 1999-ben a Széchenyi István Egyetem nemzetközi köz- és magánjogi tanszékének vezetője lett. 1986-ban a New York-i Columbia Egyetemen vendégkutató; több külföldi egyetemen tanított.

Az Acta Juridica Hungarica felelős szerkesztője és az Állam- és Jogtudomány című szakfolyóirat szerkesztője volt. 2000 és 2001 között a Nemzetközi Nukleáris Jogi Társaság elnöke volt, 2002-ben tiszteletbeli elnök lett.

2007-ben az MTA levelező tagjává, 2013-ban rendes taggá választották. 2011 és 2017 között az MTA Gazdaság- és Jogtudományok Osztályának elnökhelyettese, 2017-től 2020-ig osztályelnök. 2020-ban az MTA társadalomtudományi alelnökévé választották. Kutatási területe a nemzetközi jog, ezen belül a nemzetközi bíráskodás, emberi jogok, valamint nukleáris jog.

1981 és 1984 között a nőkkel szembeni diszkrimináció felszámolásával foglalkozó ENSZ-bizottság tagja volt. Ezenkívül megválasztották a hágai Állandó Választottbíróság, az EBESZ Békéltető és Választottbírósága tagjává, valamint az OECD–NEA Nukleáris Jogi Bizottság alelnökévé. 2001 óta tagja az 1904-ben Nobel-békedíjjal kitüntetett Nemzetközi Jogi Intézetnek (Institut de droit international), 2009-2010-ben a társaság alelnöke. Több nemzetközi szervezet, így az ENSZ, a UNDP, az IAEA és az OECD-NEA részére végzett szakértői tevékenységet.

Az Európai Tudományos és Művészeti Akadémia tagja.

Díjai, elismerései[szerkesztés]

  • Akadémiai Ifjúsági Díj (1973)
  • Akadémiai Díj (1995)
  • Deák Ferenc Díj (2010)
  • Professor emerita

Főbb publikációi[szerkesztés]

  • A nukleáris energia hasznosításának nemzetközi kérdései (1983)
  • A hágai Nemzetközi Bíróság döntései (1984)
  • The Utilization of Nuclear Energy and International Law (1984)
  • Az államok közötti viták bírói rendezésének története (1990)
  • A Nemzetközi Bíróság ítéletei és tanácsadó véleményei 1945–1993 (1995)
  • Jogi lexikon (főszerk., Peschka Vilmossal, 1999)
  • Nuclear Law under the Sign of Safety and Confidence (szerk., 2002)
  • A Nemzetközi Bíróság kötelező joghatósági rendszere (2005)
  • Transformation in Hungarian Law 1989–2006 (szerk., 2007)
  • Compulsory Jurisdiction in International Law (2014)
  • A kötelező nemzetközi bíráskodás kilenc évtizede. Székfoglaló előadások a Magyar Tudományos Akadémián (2014)
  • Emberi jogi enciklopédia (szerk., 2018)

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

  • Jog Jogportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap