Than Károly

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Than Károly
Than Károly-Orszag Vilag 1880.jpg
Than Károly arcképe 1880-ban.
Életrajzi adatok
Született 1834. december 20.
 Habsburg Birodalom, Óbecse,
Elhunyt 1908. július 5. (73 évesen)
 Osztrák–Magyar Monarchia, Budapest,
Nemzetiség magyar
Pályafutása
Szakterület kémia,
Tudományos fokozat egyetemi tanár
Akadémiai tagság Magyar Tudományos Akadémia
A Than-fivérek szülőháza ma.
A Than-fivérek szülőháza ma.
A Than-fivérek emléktáblája a szülőházon.

Than Károly Antal (Óbecse, 1834. december 20.Budapest, 1908. július 5.)[1] kémikus, a budapesti tudományegyetem egykori kémiatanára, a Magyar Tudományos Akadémia tagja. Királyi tanácsos, a magyar főrendiház tagja, aki jó nyelvérzékkel rendelkezett, hiszen a magyar mellett németül, franciául, angolul és latinul is beszélt.

Életpályája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jómódú polgári családba született, apja, Than János királyi tisztviselő volt Becsén, édesanyja Setény Ottilia. Tíz testvére közül Than Mór bátyja érdemeit is számon tartja az utókor. Szabadkán, Kalocsán, Szolnokon és Nagybecskereken járt gimnáziumba. Tizennégy éves korában részt vett az 1848-49-es szabadságharcban előbb lövész, majd később tűzmester beosztást látott el Bem seregében. A fegyverletétel után gyógyszerészi pályára lépett. 1855-ben kitűnő eredménnyel érettségizett Szegeden.[2][3][4]

Egyetemi tanulmányait Bécsben végezte, ahol egy évig orvosi szakon, majd a gyógyszerészetin főleg kémiával foglalkozott és 1858-ban a kémia doktora lett. Még ebben az évben ösztöndíjjal tartózkodik Bunsen híres laboratóriumában Heidelbergben, majd felkereste Párizs nevezetesebb tanintézeteit is, hogy ismereteit gyarapítsa. 1859-ben Bécsben mint tanársegéd, majd mint magántanár folytatta működését; 1860-ban a pesti egyetemen a kémiai tanszék helyettes tanára, 1862. július 18-án pedig a tanszék rendes tanára (professzora) lett. (Ennek az állásnak egyik alapfeltétele volt a kiváló magyar nyelvtudás, addig ugyanis a pesti egyetemen is németül folyt az oktatás.)[5]

Tervei szerint új Kémiai Intézet épült a Trefort-kertben, mely 1872-re készült el. Az akkor igen modern épület tapasztalatait vették alapul a később épült intézetek szervezésekor Birminghamben, Champaigneban, Rómában, Grazban és Aachenben. A pesti épület ma is áll a Múzeum krt. 4/b alatt, de a kémia tanszéket már kiköltöztették. A felújított épületben bölcsészkari szakok találhatóak ma.

Than Károlyt 1860-ban levelező, majd 1870-ben rendes tagjává választotta a Magyar Tudományos Akadémia. Az Akadémia matematikai és természettudományi osztályának 1887-től elnöki, 1907-től haláláig pedig az Akadémia másodelnöki (alelnöki) tisztét viselte.

A Királyi Magyar Természettudományi Társulat kémiai-ásványtani szakosztályának 1891-től haláláig elnöke volt. Ekkor kezdeményezte az önálló magyar kémiai folyóirat létrehozását, melyet saját 1000 Ft-os adományával is segített. A "Magyar Chemiai Folyóirat"-nak 1895-ben megjelent az első száma, Than Károly lett a szerkesztőbizottság elnöke.

Hosszú és gazdag munkássága után 1908-ban nyugdíjazását kérte. Még ebben az évben (július 5-én) elhunyt. Neje Kleinschmidt Ervina Terézia Mária Albertina volt.

Munkássága, érdemei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Than igazi iskolateremtő tudós volt. Alapos előtanulmányai után megválasztják a pesti egyetem tanárává, innentől kezdve egész erejét a közoktatás, közművelődés és a tudományos munkásság hazai felvirágoztatásának szentelte. A kémia tanításának módszerét az egyetemen átalakította; tartalmas és a formában is kiválóan gondos előadásaival nemcsak megkedveltetni tudta tárgyát, hanem fölébresztette tanítványaiban a kutatásra való hajlamot is. A 20. század első felében működő kémiai tudósaink mindegyikét Than Károly tanította. Az egyetemi tanításra vonatkozó nézeteit már 1871-ben az Akadémia elé terjesztette és 1875-76. évi rektori beszédében részletesen taglalta a tanítási és tanulási szabadság jelentőségét.

A tanításon kívül az első Magyar Gyógyszerkönyv (Pharmacopoea Hungarica, 1871) kidolgozásában is elévülhetetlen érdemeket szerzett. A már említett Kémiai Intézet alapítója és vezetője. Nevéhez kötődik az analitikai mérőoldat faktorbeállító anyagának, a kálium-bikarbonátnak és kálium-bijodátnak (az úgynevezett Than-só) a bevezetése. Közegészségi tekintetben igen fontos munkát végzett (tagja az Országos Közegészségügyi Tanácsnak), 1885-ben Fodor Józseffel és Balló Mátyással együtt a fővárosnak vízzel való ellátása ügyében, továbbá az orosz pestisveszély alkalmával hatékony módszert dolgozott ki a fertőtlenítésre, amelyet a bécsi birodalmi járványbizottság is elfogadott. Tanítás mellett ami ideje maradt, azt a kutatásra fordította. Korszerű eredményeit azonban elsősorban magyar lapokban publikálta, nem vágyott nemzetközi hírnévre.[6][7]

Önálló kutatási munkái[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • első dolgozatai A platincián-etilről és A rumicinről (1858, Bécs)
  • A propilén elnyelési együtthatója
  • A jód-etilén hatása a cinkre (Heidelberg)
  • A vegyelemek paránysúlyáról (1861, MTA)
  • A szalmiák szabályellenes gőzéről (1863)
  • Az ásványvizek elemzésének összeállításáról (1864)
  • Az anyag benső szerkezetéről (1864)
  • Az ozonképződésről gyors égéseknél (1866)
  • A szénélegkénegről (1867)
  • A vegyértékek törvényéről (1873)
  • Vegyerélytani vizsgálatok (1877 és 1880)
  • A gazometrikus módszerek kibővítéséről (1885)
  • A volumetrikus normál oldatok készítéséről (1888 és 1889)
  • A molekulasúlyok térfogatának egységéről (1888)
  • Az ásványvizeknek kémiai konstituciójáról és összehasonlításáról (1890) stb.

A gyakorlati oktatás céljaira írta:

  • Feladatok a kémiai gyakorlatokhoz (1888)
  • A qualitativ kémiai analizis elemei (1895) című munkáit.

Egyéb munkái[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nagyobb szabású művének "A kisérleti chemia elemei" első kötete (Általános kémia) 1897-ben jelent meg. Időközben számos ásványvizet analizált, melyeket szintén az Akadémián mutatott be. Ilyenek a Deák Ferenc keserűvíz (1862), a polhorai sósforrás, a csízi jódtartalmú forrás (1886), a harkányi kénes hévíz (1886), melyben felfedezi a karbonil-szulfidot; a Margit-szigeti hévforrás, a borszéki főkút, a városligeti artézi kút (1880); a szilácsi vasas vizek (1885).

Számtalan új készüléket szerkesztett vagy módosított a tanítás és kutatás céljaira, amelyeket leginkább a Természettudományi Közlönyben tett közzé. Az ő kezdeményezésére indult meg a Magyar Kémiai Folyóirat (1895). A Pallas nagy lexikona kémiai részének szakszerkesztője.

Jelentősebb eredményei a kémiában[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kitüntetései, elismerések[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • királyi tanácsos (1872)
  • III. oszt. Vaskorona-rend (1873)
  • Pro litteris et artibus rendjel (1890)
  • a főrendiház örökös tagja (1895)
  • a pesti egyetem tiszteletbeli doktora
  • Óbecse város díszpolgára

Emlékezete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Than Károly sírja Budapesten. Fiumei úti Nemzeti Sírkert: Á. B. 9. Istók János 1915 előtt készített szobra.
  • Síremléke a Fiumei úti Nemzeti Sírkertben, nemzetünk nagyjai közt található.
  • Halálának 100. évfordulója tiszteletére, 2008-ban önálló kötet jelent meg róla, amely az eddigi legnagyobb terjedelmű és legalaposabb Than-monográfia.

Adatai: Beck Mihály: Than Károly élete és munkássága. Sajtó alá rendezte: Gazda István. Piliscsaba, 2008. Magyar Tudománytörténeti Intézet. 201 old. (Than publikációinak teljes jegyzékével.)

Than Károlyról elnevezett sportegyesület és iskola[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Than Károly SE 2006-ban alakult, jelenleg futball csapattal rendelkezik, amely a BLSZ IV-bajnokságban játszik.[8]

Nevét iskola is őrzi, a Than Károly Ökoiskola Gimnázium, Szakközépiskola és Szakiskola - Budapest, II. ker. 1023 Lajos u. 1-5, melynek halljában a kémikus mellszobra is megtalálható.[9]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Halálesete bejegyezve a Bp. XII. ker. állami halott akv. 1334/1908. folyószáma alatt.
  2. Csiffáry Gabriella. Magyar Tudósok Önéletrajza. Palatinus, 360. o. ISDN 963 9380954 (2003) 
  3. Than Károly. Huszadik Század. (Hozzáférés: 2011. május 9.)
  4. Szabadváry, Ferenc. History of analytical chemistry. Taylor & Francis, 252–254. o. ISBN 9782881245695 (1992) 
  5. THAN KÁROLY (1834-1908). kfki.hu. (Hozzáférés: 2011. május 9.)
  6. Than Károly százhetvenöt éve született. stop.hu, 2009. december 20. (Hozzáférés: 2011. május 9.)
  7. Than Károly. sulinet.hu. (Hozzáférés: 2011. május 9.)
  8. Budapest, Than Károly SE. magyarfutball.hu. (Hozzáférés: 2011. május 10.)
  9. Than Károly Ökoiskola Gimnázium, Szakközépiskola és Szakiskola. than.hu. (Hozzáférés: 2011. május 10.)

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Than Károly témájú médiaállományokat.
  • Than Károly (magyar nyelven). Magyar Elektronikus Könyvtár. (Hozzáférés: 2011. május 9.)