Kautz Gyula

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Kautz Gyula
Kautz Gyula.jpg
Kautz Gyula portréja (Fametszet, 1892)
Született 1829. november 5.
Győr
Elhunyt 1909. március 27. (79 évesen)
Budapest
Foglalkozása közgazdász,
jogász,
politikus,
valóságos belső titkos tanácsos
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Kautz Gyula témájú médiaállományokat.

Kautz Gyula (Győr, 1829. november 5.Budapest, 1909. március 27.) magyar közgazdász, jogi doktor, valóságos belső titkos tanácsos. Kautz Gusztáv bátyja.

Fiatalkora, tanulmányai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kautz Ignác gyógyszerész és Kletzár Luiza fia. A győri bencés gimnáziumban érettségizett. A Győri Királyi Akadémia Bölcseleti Karának két évfolyamát 1846-47-ben végezte el. 1848 őszén a Pesti Tudományegyetem Jog és Államtudomány Karán folytatta tanulmányait, 1850-ben itt avatták jogi doktorrá. Az 1848-as mozgalomban rövid ideig mint önkéntes nemzetőr szolgált. Bejárta Németország nagyhírű egyetemeit (Berlin, Heidelberg, Lipcse), s behatóan tanulmányozta a közgazdasági és államjogi történeti iskolák elméleti munkásságát. Különösen az angol klasszikus iskola és a német történelmi iskolát képviselő Wilhelm Roscher volt rá nagy hatással.

Tudományos munkássága[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kautz Gyula portréja a Vasárnapi Ujságban

1851-ben november 16-tól a Pozsonyi Királyi Jogakadémián lett segédtanár 1853. március 3-ig, majd a Nagyváradi Királyi Jogakadémián az osztrák pénzügytan és 1854-től a nemzetgazdaságtannak rendkívüli, 1856-ban pedig rendes tanáraként dolgozott. Tantárgya a osztrák pénzügyi jog, majd a politikai ökonómia volt. 1858-ban a budai műegyetemen kinevezték a közjog és a közigazgatás rendes tanárának. 1863-tól a Pesti Tudományegyetemen tanított. Élete ezen időszakában írta a Theorie und Geschichte der National-Oekonomie című nagy hatású művét, mely tárgyi gazdagsága, ismereteinek rendszerezettsége és elméleti színvonala miatt a maga idejében egyedülálló szellemi teljesítménynek számított. E művét a kölföldi szakirodalom is elsőrangú forrásmunkának tekintette.

Megírta az Osztrák–Magyar Monarchia statisztikájáról szóló tankönyvet, Adam Smith és a modern nemzetgazdasági nézeteiről szóló értekezést, és a szintén nemzetközi visszhangot kiváltó Az állameszme világtörténeti fejlődésében című művet.

1862-ben a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) levelező tagja lett, 1865-ben rendes tagjává választották. A Pesti Tudományegyetemen az 1872-1873-as tanévben a Jog és Államtudományi Kar dékánja, 1873-74-ben az intézmény rektora volt. 1902-től 6 éven át ő volt a Magyar Közgazdasági Társaság elnöke. 1904-1907 között az MTA alelnöki tisztségét töltötte be. Tagja volt a párizsi société d' Economie Politique-nak és a londoni Statisztikai Intézetnek.

Politikai karrierje[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kautz liberális politikai nézetekkel rendelkezett. A Deák-párthoz és Deák Ferenc szűkebb szellemi köréhez tartozott, nagy szerepet vállalt a párt és a kiegyezés gazdasági programjának kidolgozásában. Az 1865-ös választásokon Deák biztatására indult Győr mandátumáért. A kiegyezést hirdető programjával megnyerte a győri választást. Ő terjesztette az Országgyűlés elé az első alkotmányos költségvetést és tagja volt a kiegyezést előkészítő 67-es bizottságnak is. Három cikluson keresztül volt Győr országgyűlési képviselője, és sokat segített a város iparfejlesztő törekvéseinek megvalósításában. A főrendiháznak 1885-86-ban történt újjászervezése alkalmával az élethossziglani tagságra nevezték ki, ahol helyet foglalt a felirati és pénzügyi bizottságokban.

Gazdasági tevékenysége[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1883-ban nevezték ki az akkori jegybank, az Osztrák–Magyar Bank magyar alkormányzójának. 1892. március 6-án a magyar és osztrák kormány együttes felterjesztésére, a király kinevezte az osztrák-magyar bank főkormányzójává, ahol a monarchia pénz- és valutarendszerének modern értelemben való átalakítására irányzott törekvéseknek buzgó támogatását tekintette egyik fő feladatának és e részben való működése elismeréseül 1893 elején titkos tanácsosságot nyert. 1900-ig viselte ő főkormányzói tisztséget. Az ő munkásságához kötődik a magyar szöveg és címer alkalmazása a bankjegyeken.

Művei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Az austriai birodalom statisztikája, különös tekintettel Magyarországra. Főtanodák használatára s öntanulmányul. Pest, 1855. (Ism. 1. füz. Pesti Napló 1854. 287. sz.)
  • Theorie und Geschichte der National-Oekonomik. Propyläen zum volks- und staatswirthschaftlichen Studium. Wien, 1858-60. Két kötet. (I. Die National-Ökonomik als Wissenschaft. II. Die geschichtliche Entwickelung der National Ökonomik und ihrer Literatur. Magyarul kivonatban a Budapesti Szemle VII-X., XIII-XV. k.)
  • A budai kir. magyar műegyetem. Pest, 1861. (Statisztikai Közlemények II. 2.)
  • Politika, vagy Országászattan, tekintettel a két művelt világrész államintézményeire. Rendszeres tan- és kézikönyvül. Pest, 1862. (2. teljesen átdolg. kiadás: A politikai tudomány kézikönyve. Bpest, 1876. cz. Ism. Bud. Szemle XII., 3. újolag átnézett és jav. kiadás. U. ott, 1877. Ism. Kritikai Szemle 1878., Magyarország, Nemzet, Pesti Napló. A m. tudom. akadémia 1878-ban a nagy jutalommal koszorúzta meg.)
  • A nemzetgazdaság és pénzügytan, tekintettel a gyakorlati iparéletre és a fensőbb tanulmány szükségeire. Pest, 1862-63. (2. kiadás: A nemzetgazdaság és pénzügytan rendszere cz. U. ott, 1870-72. Két kötet, 3. kiadás: Bpest, 1875. Ism. a Budapesti Szemle X. 1876., 4. átdolgozott kiadás. U. ott, 1880-85, Három kötet. Ism. Bud. Szemle 1880-81., I. kötet 5. kiadás. U. ott, 1890. Ism. Nemzetgazdasági Szemle, Budapesti Szemle LXIV. A m. tudom. akadémia által 1865-ben a Marczibányai díjjal jutalmaztatott. Németül kivonatban ford. Schiller Zsigmond. Budapest, 1876.)
  • Az 1862-iki londoni világ-iparkiállítás, különösen közgazdasági és általános iparműveltségi szempontból. Buda, 1863.
  • Nemzetgazdaságunk és a vámpolitika, folytonos tekintettel törvényhozási feladatainkra és társadalmi teendőinkre az anyagi érdekek terén. Pest, 1866. (Ismert. Budapesti Szemle IV. A pesti első hazai takarékpénztár által kitüzött Fáy-díjat nyerte el.)
  • Az államadósság-ügy elmélete. Székfoglaló. Pest, 1867.
  • Nemzetgazdasági eszmék fejlődési története és befolyása a közviszonyokra Magyarországon. Pest, 1868. (Ezen munkát is a Fáy-jutalomban részesítette a Magyar Tudományos Akadémia. Ism. Századunk 224-230., 235. sz.)
  • Jogtudomány és nemzetgazdaságtan. Pest, 1868. (Értekezések a törvénytudományok köréből I. 5.)
  • A társulási intézmények a nemzetgazdaságban. Pest, 1871. (A Magyar Tudományos Akadémia által a Fáy-díjjal koszorúzott pályamunka.)
  • Emlékbeszéd Rau Károly Henrik felett. Budapest, 1873. (Értek. a társad. tud. kör. II. 7.)
  • Az egyetemek hivatása. Beszéd, mellyel 1873. okt. 1. a m. kir. tudom. egyetem rektori székét elfoglalta. Budapest, 1873. (Acta Reg. Scient. Universitatis Ung. Budapestiensis 1873-74. Fasc. I. Különnyomatban is).
  • Az Újkori állam, mint szabadság-, kötelesség, és munkaszervezet. Beszéd. Tartatott a budapesti egyetem 1874. jún. 25. ünnepélyes közűlésén. Budapest, 1874. (Acta ... Fasc. II. és különnyomatban is.)
  • A fémpénz és valuta-ügy a törvényhozás és a tudomány jelen állása szerint. Budapest, 1877. (Különny. a Nemzetgazdasági Szemléből.)
  • A fémvaluta kérdése a tudomány jelen állása szerint. Budapest, 1880. (Értekezések a társad. tudom. köréből VI. 8.)
  • Az államgazdaság eszméje és a socialistikus financzia kezdetei. Budapest, 1883. (Értek. a nemzetgazdaság és statistika köréből I. 8.)
  • Emlékbeszédek Konek Sándor felett. Budapest, 1886. (Emlékbeszédek III. 9.)
  • Emlékbeszéd Pauler Tivadar felett. Budapest, 1887. (Magyar Tudományos Akadémia Évkönyvei XVII. 5.)
  • Kerkapoly Károly emlékezete. A Magyar Tudományos Akadémia 1895-ik évi ünnepélyes közülésén előadva. Budapest, 1895. (Előbb a Budapesti Szemlében.)
  • Roscher Vilmos és a történelmi módszer a közgazdaságtudományban. Emlékbeszédként felolv. a Magyar Tudományos Akadémia 1896. okt. 26. összes ülésén. U. ott, 1896.

Beszédei az országgyűlés képviselőházában és a főrendiházban 1867-től 1888-ig (főleg a felirati viták, a választási törvény körüli, azután a pénzügyi s adótörvényjavaslatok, vám- és kereskedelem-politikai, meg kiegyezési kérdések discussiója alkalmával) a Naplókban vannak. Egy beszédét: A választókhoz, Toldy István közli (A magyar politikai szónoklat kézikönyve. Pest, 1866. II. k.)

Emlékezete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Széchenyi István Egyetem gazdaságtudományi kara és a Kautz Gyula Közgazdász Szakkollégium is az ő nevét viseli.


Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]