Kautz Gyula

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Kautz Gyula
Kautz Gyula.jpg
Kautz Gyula portréja (Fametszet, 1892)
Született 1829. november 5.
Győr
Elhunyt 1909. március 27. (79 évesen)
Budapest
Foglalkozása közgazdász,
jogász,
politikus,
valóságos belső titkos tanácsos

Kautz Gyula (Győr, 1829. november 5.Budapest, 1909. március 27.) magyar közgazdász, jogi doktor, valóságos belső titkos tanácsos.

Tanulmányai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A győri bencés gimnáziumban érettségizett. A Győri Királyi Akadémia Bölcseleti Karának két évfolyamát 1846-47-ben végezte el. 1848 őszén a Pesti Tudományegyetem Jog és Államtudomány Karán folytatta tanulmányait, 1850-ben itt avatták jogi doktorrá. Bejárta Németország nagyhírű egyetemeit (Berlin, Heidelberg, Lipcse), s behatóan tanulmányozta a közgazdasági és államjogi történeti iskolák elméleti munkásságát. Különösen az angol klasszikus iskola és a német történelmi iskolát képviselő Wilhelm Roscher volt rá nagy hatással.

Tudományos munkássága[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kautz Gyula portréja a Vasárnapi Ujságban

1851-ben a Pozsonyi Királyi Jogakadémián lett segédtanár, majd 1853-ban a Nagyváradi Királyi Jogakadémia rendes tanáraként dolgozott. Tantárgya a osztrák pénzügyi jog, majd a politikai ökonómia volt. 1858-ban a budai műegyetemen kinevezték a közjog és a közigazgatás rendes tanárának. 1863-tól a Pesti Tudományegyetemen tanított. Élete ezen időszakában írta a Theorie und Geschichte der National-Oekonomie című nagy hatású művét, mely tárgyi gazdagsága, ismereteinek rendszerezettsége és elméleti színvonala miatt a maga idejében egyedülálló szellemi teljesítménynek számított. E művét a kölföldi szakirodalom is elsőrangú forrásmunkának tekintette.

Megírta az Osztrák–Magyar Monarchia statisztikájáról szóló tankönyvet, Adam Smith és a modern nemzetgazdasági nézeteiről szóló értekezést, és a szintén nemzetközi visszhangot kiváltó Az állameszme világtörténeti fejlődésében című művet.

1862-ben a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) levelező tagja lett, 1865-ben rendes tagjává választották. A Pesti Tudományegyetemen az 1872-1873-as tanévben a Jog és Államtudományi Kar dékánja, 1873-74-ben az intézmény rektora volt. 1902-től 6 éven át ő volt a Magyar Közgazdasági Társaság elnöke. 1904-1907 között az MTA alelnöki tisztségét töltötte be. Tagja volt a párizsi société d' Economie Politique-nak és a londoni Statisztikai Intézetnek.

Politikai karrierje[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kautz liberális politikai nézetekkel rendelkezett. A Deák-párthoz és Deák Ferenc szűkebb szellemi köréhez tartozott, nagy szerepet vállalt a párt és a kiegyezés gazdasági programjának kidolgozásában. Az 1865-ös választásokon Deák biztatására indult Győr mandátumáért. A kiegyezést hirdető programjával megnyerte a győri választást. Ő terjesztette az Országgyűlés elé az első alkotmányos költségvetést és tagja volt a kiegyezést előkészítő 67-es bizottságnak is. Három cikluson keresztül volt Győr országgyűlési képviselője, és sokat segített a város iparfejlesztő törekvéseinek megvalósításában.

Gazdasági tevékenysége[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1883-ban nevezték ki az akkori jegybank, az Osztrák–Magyar Bank magyar alkormányzójának; 1893-tól 1900-ig pedig ő a jegybank főkormányzója. A jegybank elnökeként megvalósította a monarchia valutarendezését. Az ő munkásságához kötődik a magyar szöveg és címer alkalmazása a bankjegyeken.

Fontosabb művei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Die National-Oekonomik als Wissenschaft (1858), német nyelven
  • Die geschichtliche Entwicklung der National-Oekonomik und ihrer Literatur (1860), német nyelven
  • A nemzetgazdaság és pénzügytan rendszere (1890), magyar nyelven

Emlékezete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Kautz Gyula témájú médiaállományokat.

A Széchenyi István Egyetem gazdaságtudományi kara és a Kautz Gyula Közgazdász Szakkollégium is az ő nevét viseli.


Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]