Erdei Ferenc (szociológus)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Erdei Ferenc
Bibó István, Tomori Viola, Erdei Ferenc, Erdei Ferenc édesapja, 1940.jpg
Balról jobbra Bibó István, Tomori Viola, Erdei Ferenc, Erdei Ferenc édesapja (1940)
Született 1910. december 24.
Makó
Elhunyt 1971. május 11. (60 évesen)
Budapest
Nemzetisége magyar
Foglalkozása szociológus, író, politikus, országgyűlési képviselő, miniszter

Erdei Ferenc (Makó, 1910. december 24.Budapest, 1971. május 11.) szociológus, a népi írók csoportjának a tagja, a Márciusi Front egyik élharcosa, politikus, 1945 után többször miniszter, 1956-ban miniszterelnök-helyettes, 1956 után pedig a szövetkezetesítés egyik élharcosa. Jelentős irodalmi munkássága van. 1948-tól az MTA levelező tagja, 1956-tól rendes tagja.

Életpályája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Dombormű az ópusztaszeri Nemzeti Történeti Emlékparkban. Lapis András alkotása (1997)
Domborműve Makón, a Hagymaház falán

Makón született hagymakertész paraszti családban, jogot hallgatott a Szegedi Tudományegyetemen, naponta járt be Makóról, albérletre nem telt a családnak. Ekkor csatlakozott a Szegedi Fiatalok Művészeti Kollégiumának falukutató mozgalmához, majd a népi írók táborához. A jogi egyetemen jó barátságban volt Reitzer Bélával, Bibó Istvánnal.

Könyveiben a parasztság helyzetéről írt, szociográfiai tanulmányaiban elemezte a mezőgazdaságból élők sorsát. Leghíresebb művei e korszakából: Futóhomok (1937), Parasztok (1938), Magyar falu (1940). 1939-ben a Nemzeti Parasztpárt egyik alapítója, 1945-ben a párt főtitkárává választották. 1944-ben az Ideiglenes Nemzeti Kormány belügyminiszteri pozícióját töltötte be.

Már az 1943-as szárszói találkozón Erdei a szocialista társadalom megvalósítását tűzte ki célul, a háború után hajlandó volt együttműködni a kommunista párttal a mezőgazdasági szövetkezetesítés ügyében, ami annál érthetőbb, minthogy már 1944. decemberben titokban belépett a Magyar Kommunista Pártba. 1944. december és 1945. november között belügyminiszter volt. Az ÁVH elődjének számító Államrendőrség Politikai Rendészeti Osztályát ő hozta létre, amelynek székhelye már ekkor az Andrássy út 60. volt. Rákosi alatt 1949 és 1953 között földművelésügyi miniszter volt, így természetesen felelős a szovjet mintára bevezetett kulák-listáért, a padlássöprésekért és a falvakban, vidéken történt atrocitásokért. 1953 júliusától igazságügy-miniszter volt. 1955-ben rövid ideig újra földművelésügyi miniszter lett.

Az 1956-os forradalom során miniszterelnök-helyettesnek nevezték ki, az egyik vezetője volt a szovjetekkel tárgyaló magyar delegációknak. A tököli tárgyalásokra érkezve november 3-án a KGB Maléter Pál honvédelmi miniszterrel együtt letartóztatta, de Erdeit néhány hét múlva Kádár János közbenjárására szabadon bocsátották.

1957-től a Magyar Tudományos Akadémia főtitkára és az Agrártudományi Kutató Intézet igazgatója lett, nagy szerepe volt a mezőgazdaság 1959-es kollektivizálásában, amely létrehozott Magyarországon egy új típusú mezőgazdaságot, amely ellátta a hazai szükségleteket és piacra is termelt (szovjet piac, KGST piac, nyugat-német piac). Ez a folyamat szétverte az archaikus magyar paraszti társadalmat és a tanyavilágot, de a rendszerváltásig jó terméseredményeket biztosított, s megélhetést a paraszti rétegnek.

1964-től 1970-ig a Hazafias Népfront főtitkára volt. 1966-1971-ig a Magyar Tudomány c. akadémiai folyóirat főszerkesztője. 1948-ban és 1962-ben Kossuth-díjjal tüntették ki, 1948-ban a Kossuth-érdemrendet (első osztály) is megkapta. 1964-ben Akadémiai Aranyérem kitüntetést kapott.

Könyvei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Főbb munkái 1945-ig[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • A makói tanyarendszer (Szeged, 1933)
  • A makói parasztság társadalomrajza (Makó, 1934)
  • Futóhomok. A Duna-Tiszaköz földje és népe. Bp., 1937. 242 lap.
  • Parasztok. Bp., 1938. 219 lap.
  • Magyar város. Bp., 1939. 246 lap.
  • Magyar falu. Bp., 1940. 238 lap.
  • A magyar paraszttársadalom. Bp., 1941. 170 lap.
  • Magyar tanyák. Bp., 1942. 260 lap.
  • Szövetkezetek. Bp., 1945. 92 lap.

Főbb munkái 1945-től[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • A szövetkezeti úton. Bp., 1956.
  • A magyar tudomány helyzete és fejlesztésének főbb irányai. Bp., 1958.
  • Mezőgazdaság és szövetkezet. Bp., 1959.
  • A termelőszövetkezeti üzemszervezés gyakorlati kézikönyve. (Szerk.) Bp., 1960. 625 p.
  • A mai agrárgazdaságtan főbb irányai és hazai fejlődése. Bp., 1961.
  • Üzemszervezési kérdések a szocialista mezőgazdasági nagyüzemben. Bp., 1961. 111 p.
  • Erdei Ferenc-Csete László-Márton János: A mezőgazdaság belterjessége. Bp., 1964. 384 p.
  • A mezőgazdasági üzemszervezés néhány elméleti és gyakorlati kérdése. Bp., 1966. 121 p.
  • A mezőgazdaság helye a nap alatt. Bp., 1967.135 p.
  • Zöldségszükséglet és zöldségtermelés. Bp., 1967.
  • Néprajzi ínyesmesterség. Bp., 1971. 90 p.
  • Város és vidéke. Bp., 1971. 444 p.

Főbb munkái posztumusz[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Erdei Ferenc válogatott írásai és beszédei. (Szerk. Fekete Ferenc.) Bp., 1973. 439 p.
  • Emberül élni. (Vál. Berend T. Iván, Szuhay Miklós.) Bp., 1974. 670 p.
  • Agrárgazdasági tanulmányok. (Szerk. Fekete Ferenc.) 1-3. köt. Bp., 1976. 309, 343, 355 p.
  • A magyar társadalomról. Bp., 1980. 402 p.
  • Tudománypolitika, kutatásirányítási és szervezéstudományi tanulmányok. Bp., 1980. 551 p.
  • Történelem és társadalomkutatás. (Szerk. Kulcsár Kálmán.) Bp., 1984. 482 p.
  • A magyar társadalom Bp., 2003.
  • Politikai írások 2. kötet (szerk: Tamasi Mihály) Bába Kiadó Szeged 2004. 448 p.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Erdei Ferenc (szociológus) témájú médiaállományokat.
  • Huszár Tibor: Bibó István : Beszélgetések, politikai-életrajzi dokumentumok. Debrecen : Kolonel Lap- és Könyvkiadó Kft., 1989. 369 p. ISBN 963 01 94 96 1
  • Nagy Ferenc: Erdei Ferenc. In: Magyar tudóslexikon A-tól Zs-ig. Főszerk. Nagy Ferenc. Budapest: Better; MTESZ; OMIKK. 1997. 267-269. o. ISBN 963-85433-5-3
  • Britannica Hungarica VI. kötet
  • Ö. Kovács József: A vidéki Magyarország politikai társadalomtörténetei 1945-–1965 - A diktatúra társadalmiasítása és a kollektivizálás magyar−német összehasonlításban (kézirat)

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]