Berend T. Iván

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Berend T. Iván
Született 1930. december 11. (83 éves)
Budapest
Nemzetisége magyar
Foglalkozása közgazdász,
történész,
egyetemi tanár

Berend T. Iván (Berend Tibor Iván, Budapest, 1930. december 11.) Kossuth-díjas magyar történész, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja. 1973 és 1979 között a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem rektora, 1985 és 1990 között az MTA elnöke, 1988 és 1989 között a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága tagja. 1990-től a University of California at Los Angeles (UCLA) professzora. A magyar és közép-európai gazdaságtörténet neves kutatója.

Életpályája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1949-ben kezdte meg egyetemi tanulmányait a Magyar Közgazdasági Egyetemen, illetve az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának történelem szakán. 1953-ban szerzett történész diplomát. 1957-ben szerzett egyetemi doktori címet közgazdaságtanból. Diplomájának megszerzése után a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem gazdaságtörténeti tanszékének tanársegéde lett. 1960-ban docensi, majd 1964-ben egyetemi tanári kinevezést kapott. 1967-ben vette át a tanszék vezetését. 1973-ban az egyetem rektorává választották, amely tisztségét 1979-ig viselte. A gazdaságtörténeti tanszéket 1986-ig vezette. 1990-ben a Los Angeles-i Kalifornia Egyetem (University of California at Los Angeles, UCLA) történelem tanszékének professzora lett. 1991-ben végleg távozott a Közgazdaságtudományi Egyetemről. 1993-ban a UCLA Európai és Orosz Tanulmányok Központjának igazgatójává nevezték ki, amely posztot 2005-ig töltötte be. Az 1970-es és 1980-as években többször volt vendégprofesszor az Amerikai Egyesült Államokban.

1957-ben védte meg a történettudományok kandidátusi, 1962-ben akadémiai doktori értekezését. A Magyar Tudományos Akadémia Történettudományi Bizottságának lett tagja. 1973-ban megválasztották az MTA levelező, 1979-ben rendes tagjává. 1985 és 1990 között a tudományos köztestület rendszerváltás előtti utolsó elnöke volt. 1980-ban a Royal Historical Society, 1988-ban a Brit Akadémia, 1989-ben az Osztrák Tudományos Akadémia is felvette tagjai sorába. Ezenkívül az Európai Tudományos és Művészeti Akadémia tagja. Akadémiai állásai mellett több tudományos társaságban vállalt vezető szerepet: 1967-ben a Magyar Történeti Társulat főtitkárává, 1975-ben pedig elnökévé választották. Tisztségét 1979-ig viselte. 1986 és 1994 között a Nemzetközi Gazdaságtörténeti Társaság, illetve 1990 és 1995 között a Nemzetközi Történeti Társaság alelnökeként is tevékenykedett. Utóbbinak 1995 és 2000 között elnöke is volt. 1987 és 1991 között az amerikai Kelet–Nyugati Biztonsági Tanulmányok Intézete igazgatótanácsának társelnöke volt.

Közéleti pályafutása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Tagja volt a Magyar Szocialista Munkáspártnak (MSZMP). Részt vett az 1960-as évek gazdasági reform előkészítésében 1988 és 1990 között az MTA–Soros Alapítvány társelnöke, valamint 1989 és 1990 között a Németh Miklós által felállított, a Minisztertanács mellett működő tanácsadó testület elnöke volt. 1988 és 1989 között az MSZMP utolsó Központi Bizottságának tagja, valamint vezetésével készítette el egy munkacsoport az ország első piacosítási es privatizációs átalakításának három éves tervet 1988-ban. 1989 januárjában az 1956-os forradalom addigi negatív megítélésének átértékelését végző Történész Munkabizottság elnöke volt. A rendszerváltás után a magyarországi privatizációt felügyelő/elősegítő ún. Kék Szalag Bizottság tagja 1993-ig. Több alkalommal volt ad hoc módon az Egyesült Államok Külügyminisztériumának tanácsadója.

Munkássága[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kutatási területe Magyarország és Közép-Európa gazdaságtörténete, elsősorban a 19. és a 20. században, valamint a fejlődésben elmaradt európai térségek gazdasági modernizációja és a térség rendszerváltás utáni gazdasági átalakulása.

Gazdaságtörténeti munkáiban a modern gyáripar kialakulását, a nemzeti jövedelem alakulását és a gazdasági reformokat kutatja. Több könyvben írt le a 19., illetve 20. századi magyar gazdaság történetének fejezeteit, külön könyv a gyáriparról, külön az első világháború utáni időszakról, külön a szocialista időszakról. Jelentősek a közép- és kelet-európai összehasonlító gazdaságtörténeti munkái. A rendszerváltás után Európa gazdaságtörténetével, illetve a gazdasági átalakulás történetével foglalkozott a rendszerváltástól Magyarország Európai Uniós csatlakozásáig. Számos publikációját Ránki Györggyel közösen írta.

Díjai, elismerései[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Kossuth-díj (1961)
  • Akadémiai Díj (1965, 1966)
  • Apáczai Csere János-díj (1981)
  • St. John's Egyetem tb. doktora (1984)
  • Állami Díj (1985) – A Közép- és Kelet-Európa, valamint Magyarország új- és legújabbkori gazdaságtörténetéről és művelődéstörténetéről írt – nemzetközileg is nagyra értékelt – munkáiért, gazdaság- és művelődéspolitikai tevékenységéért.
  • a Glasgowi Egyetem díszdoktora (1990)
  • a Pécsi Tudományegyetem díszdoktora (1995)

Főbb publikációi[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ránki Györggyel közösen írt publikációk:

  • Magyarország gyáripara 1900–1914 (1955)
  • Magyarország gyáripara a második világháború előtt és a háború időszakában 1933–1944 (1958)
  • Magyarország a fasiszta Németország „életterében” 1933–1939 (1960)
  • Közép-Kelet-Európa gazdasági fejlődése a 19–20. században (1966)
  • A magyar gazdaság száz éve 1848–1944 (1973)
  • Gazdaság és társadalom (1974)
  • Gazdasági elmaradottság, kiutak és kudarcok a 19. századi Európában (1979)
  • Európa gazdasága 1780–1914 (1987)

Egyedül írt publikációk:

  • Újjáépítés és a nagytőke elleni harc Magyarországon 1945–1949 (1962)
  • A szocialista gazdaság fejlődése Magyarországon (1974)
  • Napjaink – a történelemben (1980)
  • Válságok évtizedek (1982)
  • Gazdasági útkeresés (1983)
  • A magyar gazdasági reform útja (1988)
  • Transition to a Market Economy at The End of the 20th Century (szerk., 1994)
  • Central and Eastern Europe 1944–1993: Detour from the Periphery to the Periphery (1996, magyarul Terelőúton címmel jelent meg, 1999)
  • A történelem – ahogy megéltem (1997)
  • Decades of Crisis: Central and Eastern Europe Before World War II. (1998)
  • History Derailed: Central and Eastern Europe in the Long 19th Century (2003, magyarul Kisiklott történelem címmel jelent meg)
  • An Economic History of 20th Century Europe (2006, magyarul Európa gazdasága a 20. században címmel jelent meg, 2008)
  • From the Soviet Bloc to the European Union: The Economic and Social Transformation of Central and Eastern Europe Since 1973 (2009)
  • History in My Life: A Memoir in Three Eras (2009)

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • A Magyar Tudományos Akadémia tagjai 1825–2002 I. (A–H). Főszerk. Glatz Ferenc. Budapest: MTA Társadalomkutató Központ. 2003. 135–136. o.
  • MTI Ki Kicsoda 2009, Magyar Távirati Iroda Zrt., Budapest, 2008, 105. old., ISSN 1787-288X