Harmathy Attila

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Harmathy Attila
Attila Harmathy.jpg
Életrajzi adatok
Született 1937. április 20. (77 éves)
Budapest
Ismeretes mint jogtudós
Házastárs Horváth Anna
Iskolái
Felsőoktatási
intézmény
Eötvös Loránd Tudományegyetem
Pályafutása
Szakterület jogtudomány
Kutatási terület polgári jog, összehasonlító polgári jog
Tudományos fokozat jogi tudományok doktora (1981)
Munkahelyek
Eötvös Loránd Tudományegyetem, Budapest egyetemi tanár (1982–2007), professor emeritus (2007–)
MTA Állam- és Jogtudományi Intézet 1962–1992
Más munkahelyek Alkotmánybíróság (1998–2007)
Szakmai kitüntetések
Széchenyi-díj (2012)
Akadémiai tagság MTA levelező tag (1993), rendes tag (1998)
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Harmathy Attila témájú médiaállományokat.

Harmathy Attila (Budapest, 1937. április 20.) Széchenyi-díjas magyar jogtudós, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja. 1990 és 1993 között az Eötvös Loránd Tudományegyetem Jogtudományi Kar dékánja, 1993 és 1995 között az MTA főtitkár-helyettese, majd 1999-ig alelnöke. A polgári jog, ezen belül az összehasonlító polgári jog neves kutatója. 1990 és 1993 között az Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Kar dékánja. 1998 és 2007 között az Alkotmánybíróság tagja.

Tudományos pályafutása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1955-ben érettségizett, majd felvették az Eötvös Loránd Tudományegyetem (ELTE) Jogtudományi Karára, ahol 1959-ben szerzett jogi doktorátust. Ezenkívül Strasbourg-ban összehasonlító polgári jogot hallgatott a Faculté internationale de droit comparé-n 1964 és 1967 között.

1959 és 1960 között a Magyar Külkereskedelmi Bank, majd 1960 és 1962 között a Malév jogtanácsosa volt, de már ekkor óraadó tanárként is dolgozott az ELTE római jogi, majd polgári jogi tanszékén. Tanársegédi és adjunktusi kinevezése után 1974-ben a polgári jogi tanszék egyetemi docense lett, 1982-ben megkapta egyetemi tanári kinevezését. 2007-ben emeritálták. 1990-ben a kar dékánjává választották, mely posztot 1993-ig viselt. A kar posztgraduális képzésének kari vezetője volt utána 2003-ig és tagja a Doktori Iskola tanácsának. Egyetemi oktatói pályafutása mellett az MTA Állam- és Jogtudományi Intézetének munkatársa lett 1962-ben, ahol harminc évig dolgozott. Vendégkutató volt a cambridge-i Clare College-ban (1975), illetve vendégprofesszor a berkeleyi Kaliforniai Egyetemen (1988), az Aix-marseille-i Egyetemen (1993, 1996), a Párizsi II. Egyetemen (2002), az Iowai Egyetemen (2003) és a Lousianai Állami Egyetemen (2007).

1972-ben védte meg az állam- és jogtudományok kandidátusi, 1981-ben az akadémiai doktori értekezését. 1993-ban a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává, ugyanekkor főtitkár-helyettesévé is megválasztották. 1998-ban felvették a rendes tagok közé. 1996 és 1999 között a tudományos köztestület alelnöke is volt. Korábban, 1985-ben az MTA Állam- és Jogtudományi Bizottságának alelnöke lett, majd 1990-től 1993-ig a Tudományetikai Bizottság munkájában is részt vett. Ugyanebben a periódusban a Tudományos Minősítő Bizottság titkára volt. 1995 és 1998 között az MTA Doktori Tanácsának elnöke. 1994 és 1995 között a Magyar Akkreditációs Bizottság tagja volt. Akadémiai tisztségei mellett a Nemzetközi Összehasonlító Jogi Akadémia tagja, 1998-ban annak alelnökévé választották, emellett a Nemzetközi Kereskedelmi és Fogyasztói Akadémia, valamint az Európai Akadémia tagja. 2003-ban a Nemzetközi Intézet a Magánjog Egységesítéséért (UNIDROIT) nevű független kormányközi szervezet igazgatótanácsának tagjává választották.

Közéleti pályafutása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1990-ben a polgári jogi kodifikációs bizottság társelnöke, majd 1998-ban új Polgári Törvénykönyv kidolgozására létrehozott kodifikációs bizottság elnöke lett, amely tisztséget 1999-ig viselt. Utódja Vékás Lajos egyetemi tanár, akadémikus lett. Lemondása azért vált szükségessé, mert 1998 decemberében az Alkotmánybíróság tagjává választották. A testületnek 2007 áprilisáig volt tagja, amikor hetvenedik életéve betöltése miatt törvényileg megszűnt a megbízatása.

Munkássága[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Fő kutatási területe a polgári jog és az összehasonlító polgári jog, ezen belül a kötelmi jog szerződésekkel kapcsolatos része.

Nemzetközileg is elismert eredményeket ért el a szerződési jog és a szerződések elmélete területén, elsősorban a szerződések gazdasági és gazdaságirányítási folyamatokban betöltött különös szerepére. Kiterjedten foglalkozott a polgári és a kereskedelmi jog rendszerváltás utáni átalakulásáról. Egyik vezetője volt a polgári törvénykönyv rekodifikációjának. Alkotmánybíróvá történt megválasztása után kezdett el részletesebben foglalkozni a polgári jog és az Alkotmány viszonyáról. Több jogtudományi szakkönyv szerzője vagy társszerzője. Munkáit elsősorban magyar, angol és német nyelven adja közre, de több publikációja jelent meg francia nyelven is.

Családja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1966-ban vette feleségül Horváth Anna jogászt, aki később az állam- és jogtudományok kandidátusa lett. 2012-ben hunyt el. Házasságukból egy fiú-, illetve egy lánygyermekük született.

Díjai, elismerései[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Föbb művei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Felelősség a közreműködőért (1974)
  • A gazdasági jog szabályozása (társszerző, 1979)
  • A Polgári Törvénykönyv magyarázata (társszerző, először 1981)
  • Szerződés – közigazgatás – gazdaságirányítás (1983)
  • The Influence of Legal Systems on Modes of Implementation of Economic Policy (1988)
  • Legal Aspects of Privatisation, General Report (1993)
  • Introduction to Hungarian Law (szerkesztő, 1998)
  • Process of Transition and Commercial Law in Central and Eastern Europe (1998)
  • Codification in a Period of Transition (1999)
  • A polgári jog a századfordulón (2000)
  • Bírói gyakorlat – Alkotmány (2004)
  • A polgári jog 1985–2005 között bekövetkezett változásairól (2007, angolul is)

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • A Magyar Tudományos Akadémia tagjai 1825–2002 I. (A–H). Főszerk. Glatz Ferenc. Budapest: MTA Társadalomkutató Központ. 2003. 482–483. o.
  • MTI Ki Kicsoda 2009, Magyar Távirati Iroda Zrt., Budapest, 2008, 435. old., ISSN 1787-288X