Ligeti Lajos

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ligeti Lajos
LigetiLajos Belgrádrkp26.jpg
Ligeti Lajos emléktáblája egykori lakhelyén, a Belgrád rakpart 26. szám alatt
Született 1902. október 28.
Balassagyarmat
Elhunyt 1987. május 24. (84 évesen)
Budapest
Foglalkozása orientalista, nyelvész, filológus, mongolista, turkológus, egyetemi tanár, író, műfordító

Ligeti Lajos (Balassagyarmat, 1902. október 28.Budapest, 1987. május 24.) magyar orientalista, nyelvész, filológus, mongolista, turkológus, egyetemi tanár, tanszékvezető; író, műfordító, több keleti nyelv normatív magyar átírásának megalkotója; a Magyar Tudományos Akadémia tagja (l. 1936, r. 1947).

Élete, munkássága[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szülővárosában érettségizett kitűnő eredménnyel. Érettségi után az Eötvös-kollégium tagjaként a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemen tanult klasszika-filológiát és törököt, 1925-ben doktorált. 1925-től 1928-ig Párizsban, a Sorbonne-on tanult mongolisztikát, tibetisztikát és sinológiát. 1928-30-ban a Kínához tartozó Belső-Mongóliában, 1936-37-ben Afganisztánban járt kutatóúton. 1940-es japán útját a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium támogatta. Keleti kutatásait a magyar őstörténet megismerésének szolgálatába állította.

1931-ben Budapesten a Pázmány Péter Tudományegyetemen Közép-Ázsia történetének előadója, 1932-től a mongol filológia tanára, 1934-től az egyetem Kelet-ázsiai Intézetének adjunktusa, 1939-től a keleti népek történetének ny. rk.(nyilvános rendkívüli) tanára, 1940-től 1950-ig ny. r.(nyilvános rendes) tanára. 1939-től 1950-ben a Kelet-ázsiai Intézet, 1941–1945-ben a Magyarságtudományi Intézet igazgatója. 1950-től 1972-ig a Belső-ázsiai Tanszék tanszékvezető egyetemi tanára, ezzel egyidejűleg 1942–1961-ben a Kelet-ázsiai Tanszék, 1964–1971-ig a Török Filológiai Tanszék, 1972-ig az MTA Altajisztikai Tanszéki Kutatócsoportjának vezetője.

1949-ben Kossuth-díjjal ismerték el munkásságát. 1949-től 20 éven át az MTA alelnöke, 1956 és 1957 fordulóján ügyvezető elnöke volt. 1967-ben Akadémiai Aranyérem kitüntetést kapott.

Ő indította útjára az Acta Orientalia (1950–) és a Keletkutatás (1973–) c. folyóiratokat, de szerkesztette a Bibliotheca Orientalis Hungarica és a Kőrösi Csoma Kiskönyvtár sorozatokat is.

Magyarra fordította Szászkja Pandita bölcs mondásainak tárházát (Bp., 1984. Tandori Dezső költői tolmácsolásában) és a Mongolok titkos történetét (Bp., 1962).

11 ezer kötetes magánkönyvtárát a SZTE Klebelsberg Könyvtárnak adományozta, ezzel megalapozta Szegeden egy orientalisztikai könyvgyűjtemény létrejöttét, amely nagyban segítette a szegedi Bölcsészkaron folyó altajisztikai és sztyeppetörténeti oktató- és kutatómunkát.

Főbb művei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Rapport préliminaire ďun voyage ďexploration fait en Mongolie Chinoise 1928–1931 (Bp., 1933);
  • Sárga Istenek, sárga emberek. Egy év Belső-Mongólia lámakolostoraiban (Bp., 1934);
  • Afgán földön (Bp., 1938);
  • Az ismeretlen Belső-Ázsia (Bp., 1940);
  • Catalogue du Kanjur mongol imprimé (Bp., 1942–1944);
  • A magyar nyelv török kapcsolatai és ami körülöttük van (Bp., I. 1977; II. 1979);
  • A magyar nyelv török kapcsolatai a honfoglalás előtt és az Árpád-korban (Bp., 1986).

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Benkő Loránd: A nyolcvan éves Ligeti Lajos köszöntése (Magy. Nyelv, 1983. 3. sz.);
  • Kara György: Ligeti Lajos emlékezete (Népszabadság, 1987. június 10.);
  • Kara György: Ligeti Lajos (Magy. Tud., 1987. 10. sz.);
  • Róna-Tas András: Ligeti Lajos (Keletkutatás, 1987. ősz);
  • Paulik Ágnes: Németh Gyula és Ligeti Lajos könyvhagyatéka Szegeden (Török Füzetek, 7 (2) 1999)
  • Új magyar életrajzi lexikon IV. (L–Ő). Főszerk. Markó László. Budapest: Magyar Könyvklub. 2002 234–235. o. ISBN 9635474148  

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Ligeti Lajos témájú médiaállományokat.

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]