Ligeti Lajos

	Ligeti Lajos
Született	1902. október 28.; Balassagyarmat
Elhunyt	1987. május 24. (84 évesen); Budapest
Állampolgársága	magyar
Szülei	Ligeti János; Cseh Ilona
Foglalkozása	nyelvész; orientalista; turkológus; mongolista; író; fordító;
Tisztsége	egyetemi tanár
Iskolái	Magyar Királyi Pázmány Péter Tudományegyetem (–1925, doktorátus); Párizsi Egyetem (1925–1928);
Kitüntetései	Kossuth-díj (1949); Akadémiai Aranyérem (1967); Balassagyarmat díszpolgára (1979); az Eötvös Loránd Tudományegyetem díszdoktora (1982); a Szegedi Tudományegyetem díszdoktora (1984);
Sírhelye	Farkasréti temető (27-17)
	A Wikimédia Commons tartalmaz Ligeti Lajos témájú médiaállományokat.
	Sablon • Wikidata • Segítség

Ligeti Lajos (Balassagyarmat, 1902. október 28.^[6] – Budapest, 1987. május 24.) magyar orientalista, nyelvész, filológus, mongolista, turkológus, egyetemi tanár, tanszékvezető; író, műfordító, több keleti nyelv normatív magyar átírásának megalkotója; a Magyar Tudományos Akadémia tagja (l. 1936, r. 1947).

Élete, munkássága[szerkesztés]

Ligeti János csizmadiamester és Cseh Ilona fia. Szülővárosában érettségizett kitűnő eredménnyel. Érettségi után az Eötvös József Collégium tagjaként a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemen tanult klasszika-filológiát és törököt, 1925-ben doktorált. 1925-től 1928-ig Párizsban, a Sorbonne-on tanult mongolisztikát, tibetológiát és sinológiát. 1928–30-ban a Kínához tartozó Belső-Mongóliában, 1936–37-ben Afganisztánban járt kutatóúton. 1940-es japán útját a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium támogatta. Keleti kutatásait a magyar őstörténet megismerésének szolgálatába állította.

1931-ben Budapesten a Pázmány Péter Tudományegyetemen Közép-Ázsia történetének előadója, 1932-től a mongol filológia tanára, 1934-től az egyetem Kelet-ázsiai Intézetének adjunktusa, 1939-től a keleti népek történetének nyilvános rendkívüli tanára, 1940-től 1950-ig nyilvános rendes tanára. 1939-től 1950-ben a Kelet-ázsiai Intézet, 1941–1945-ben a Magyarságtudományi Intézet igazgatója. 1950-től 1972-ig a Belső-ázsiai Tanszék tanszékvezető egyetemi tanára, ezzel egyidejűleg 1942–1961-ben a Kelet-ázsiai Tanszék, 1964–1971-ig a Török Filológiai Tanszék, 1972-ig az MTA Altajisztikai Tanszéki Kutatócsoportjának vezetője.

1949-ben Kossuth-díjjal ismerték el munkásságát. 1949-től 20 éven át az MTA alelnöke, 1956 és 1957 fordulóján ügyvezető elnöke volt. 1967-ben Akadémiai Aranyérem kitüntetést kapott.

Ő indította útjára az Acta Orientalia Academiae Scientiarum Hungaricae (1950–) és a Keletkutatás (1973–) című folyóiratokat, de szerkesztette a Bibliotheca Orientalis Hungarica és a Kőrösi Csoma Kiskönyvtár sorozatokat is.

Magyarra fordította Szászkja Pandita bölcs mondásainak tárházát (Budapest, 1984., Tandori Dezső költői tolmácsolásában) és a Mongolok titkos történetét (Budapest, 1962).

11 ezer kötetes magánkönyvtárát a SZTE Klebelsberg Könyvtárnak adományozta, ezzel megalapozta Szegeden egy orientalisztikai könyvgyűjtemény létrejöttét, amely nagyban segítette a szegedi Bölcsészkaron folyó altajisztikai és sztyeppetörténeti oktató- és kutatómunkát.

Főbb művei[szerkesztés]

Attila családfája; Eötvös Collegium volt Tagjainak Szövetsége, Budapest, 1926 (Eötvös füzetek)
A magyarság keleti kapcsolatai. Egy készülő szintézis alapelvei; s.n., Budapest, 1932 (Minerva-könyvtár)
Rapport préliminaire d'un voyage d'exploration fait en Mongolie Chinoise 1928–1931; Kőrösi Csoma Társaság, Budapest, 1933 (hasonmásban: 1977)
Sárga Istenek, sárga emberek. Egy év Belső-Mongólia lámakolostoraiban; Egyetemi ny., Budapest, 1934
Kína. Múlt és jelen; Magyar Szemle, Budapest, 1935 (Kincsestár)
Afgán földön; Franklin, Budapest, 1938 (A Magyar Földrajzi Társaság könyvtára)
Az ismeretlen Belső-Ázsia; Athenaeum, Budapest, 1940
Attila hunjainak eredete In: Attila és hunjai / Szerk.: Németh Gyula (1940)
Ázsiai hunok In: Attila és hunjai / Szerk.: Németh Gyula (1940)
A kínai-átírásos barbár nyelvi glosszák kérdése; Hornyánszky Ny., Budapest, 1941
Catalogue du Kanjur mongol imprimé (Bp., 1942–1944)
Analecta orientalia memoriae Alexandri Csoma de Kőrös dicata; szerk. Ligeti Lajos; MTA, Budapest, 1947 (Bibliotheca orientalis Hungarica)
Egy XII. századi mandzsu-tungúz írás : a "kis" dzsürcsi írás értelmezése (Budapest, 1948)
A magyar tudomány tíz éve 1945–1955; szerk. Ligeti Lajos; Akadémiai, Budapest, 1955
Le Po kia sing en écriture 'phags-pa; Akadémiai, Budapest, 1957
Preklasszikus emlékek, 1-4.; közzéteszi Ligeti Lajos; Belső-ázsiai Intézet, Budapest, 1963–1969 (Mongol nyelvemléktár)
- 1. XIII-XIV. század; 1963
- 4. XIII-XVI. század és a XVII. század eleje; 1965
- 5. Jüan- és Ming-kori szövegek klasszikus átírása; 1967
- 15. 1969
Phangs-pa írásos emlékek; Belső-ázsiai Intézet, Budapest, 1964 (Mongol nyelvemléktár)
Les voyelles longues en moghol; Akadémiai Ny., Budapest, 1964
Monuments en écriture 'phags-pa; OSZK, Bp., 1968 (Indices verborum linguae Mongolicae monumentis traditorum)
Monuments préclassiques. 1., XIIIe et XIVe siécles, 1-2.; szerk. Ligeti Lajos; Akadémiai, Budapest, 1970–1972
Mongolian studies; szerk. Ligeti Lajos; Akadémiai, Budapest, 1970 (Bibliotheca orientalis Hungarica)
Studia Turcica; szerk. Ligeti Lajos; Akadémiai, Budapest, 1971 (Bibliotheca orientalis Hungarica)
Histoire secréte des mongols. Texte en écriture ouigoure incorporé dans la chronique Altan tobči de Blo-bzan bstan-'jin; Akadémiai, Budapest, 1974 (Monumenta linguae Mongolicae collecta)
Research in Altaic languages. 14. Permanent International Altaistic Conference. Szeged, August 22-28. 1971; szerk. Ligeti Lajos; Akadémiai, Budapest, 1975 (Bibliotheca orientalis Hungarica)
A magyar nyelv török kapcsolatai és ami körülöttük van (Budapest, I. kiadás: 1977; II. kiadás: 1979)
Proceedings of the Csoma de Kőrös memorial symposium. Held at Mátrafüred, 24-30. September 1976; szerk. Ligeti Lajos; Akadémiai, Budapest, 1978 (Bibliotheca orientalis Hungarica)
Keleti nevek magyar helyesírása; főszerk. Ligeti Lajos, szerk. Terjék József; Akadémiai, Budapest, 1981
Prolegomena to the Codex Cumanicus; Akadémiai Ny., Budapest, 1981
Tibetan and Buddhist studies. Commemorating the 200th anniversary of the birth of Alexander Csoma de Kőrös, 1-2.; szerk. Ligeti Lajos, közrem. Bethlenfalvy Géza, Egyed Alice; Akadémiai, Budapest, 1984
A Codex Cumanicus mai kérdései; Kőrösi Csoma Társaság, Budapest, 1985 (Keleti értekezések)
A magyar nyelv török kapcsolatai a honfoglalás előtt és az Árpád-korban; Akadémiai, Budapest, 1986
Sárga istenek, sárga emberek. Egy év Belső-Mongólia lámakolostoraiban; előszó Hazai György, szöveggond. Furkó Zoltán; Szépirodalmi, Budapest, 1988 (Kentaur könyvek)
A mongolok titkos története; ford., előszó Ligeti Lajos, versford. Képes Géza, utószó Kara György; Osiris, Budapest, 2004

Cikkei[szerkesztés]

Az Akadémia könyvtára és az orientalisztika (Magyar Könyvszemle, 1977)

Szerkesztőként[szerkesztés]

A magyarság őstörténete (Budapest, 1943; reprint: 1986)

Jegyzetek[szerkesztés]

↑ http://mek.oszk.hu/00300/00355/html/ABC09006/09489.htm, Ligeti Lajos, 2017. október 9.
↑ ^a ^b BnF források (francia nyelven)
↑ Annuaire prosopographique : la France savante
↑ https://epa.oszk.hu/00000/00003/00030/adattar.html
↑ https://epa.oszk.hu/00000/00003/00030/nevmutato.html
↑ Születési bejegyzése a balassagyarmati polgári születési akv. 221/1902. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2020. november 25.)

Források[szerkesztés]

Benkő Loránd: A nyolcvan éves Ligeti Lajos köszöntése (Magy. Nyelv, 1983. 3. sz.)
Kara György: Ligeti Lajos emlékezete (Népszabadság, 1987. június 10.)
Kara György: Ligeti Lajos (Magy. Tud., 1987. 10. sz.)
Róna-Tas András: Ligeti Lajos (Keletkutatás, 1987. ősz)
Paulik Ágnes: Németh Gyula és Ligeti Lajos könyvhagyatéka Szegeden (Török Füzetek, 7 (2) 1999)
Új magyar életrajzi lexikon IV. (L–Ő). Főszerk. Markó László. Budapest: Magyar Könyvklub. 2002. 234–235. o. ISBN 963-547-414-8

További információk[szerkesztés]

Ligeti Lajos életrajza, 2005. (SZTE Klebelsberg Könyvtár, Keleti Gyűjtemény)
Keleti Gyűjtemény, SZTE Klebelsberg Könyvtár, Szeged
Attila és hunjai – MTDA
Róna-Tas András: Ligeti Lajos, 1902–1987. Elhangzott: 2002. október 28.; MTA, Budapest, 2006. In: Emlékbeszédek 2002–2005. MTA, Budapest, 2006. (Akadémiai Műhely. Emlékbeszédek az MTA elhunyt tagjai felett REAL-EOD)

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]

[15217105d5307332e68861cf9fd51db06acef7b6-1] ttp://mek.oszk.hu/00300/00355/html/ABC09006/09489.htm, Ligeti Lajos, 2017. október 9.

[2c4ae572d3817e3179fb4d863b62ae7dc4591709-2] BnF források (francia nyelven)

[727048151590f658db4a9d09749cdd072c8781eb-3] Annuaire prosopographique : la France savante

[c6fb84204c7d83335d5ca324d78b36da533be34a-4] ttps://epa.oszk.hu/00000/00003/00030/adattar.html

[4a6ffa48b866b0d8907b21f15c919cf2e729a371-5] ttps://epa.oszk.hu/00000/00003/00030/nevmutato.html

[6] Születési bejegyzése a balassagyarmati polgári születési akv. 221/1902. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2020. november 25.)

[1]

[2]

[3]

[4]

[5]

[6]

Ligeti Lajos

Született	1902. október 28.^[1]^[2] Balassagyarmat
Elhunyt	1987. május 24. (84 évesen)^[2]^[3] Budapest
Állampolgársága	magyar
Szülei	Ligeti János Cseh Ilona
Foglalkozása	nyelvész orientalista turkológus mongolista író fordító
Tisztsége	egyetemi tanár
Iskolái	Magyar Királyi Pázmány Péter Tudományegyetem (–1925, doktorátus) Párizsi Egyetem (1925–1928)
Kitüntetései	Kossuth-díj (1949) Akadémiai Aranyérem (1967) Balassagyarmat díszpolgára (1979) az Eötvös Loránd Tudományegyetem díszdoktora (1982) a Szegedi Tudományegyetem díszdoktora (1984)
Sírhelye	Farkasréti temető (27-17)^[4]^[5]
A Wikimédia Commons tartalmaz Ligeti Lajos témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

m v sz A Magyar Tudományos Akadémia alelnökei
Másodelölülők (1830–1858)	Széchenyi István (1830–1850) Eötvös József (1850–1858)
Alelnökök (1858–1869)	Eötvös József (1858–1866) Lónyay Menyhért (1866–1869)
Másodelnökök (1869–1949)	Lónyay Menyhért (1869–1871) Csengery Antal (1871–1880) Pauler Tivadar (1880–1886) Stoczek József (1886–1889) Fraknói Vilmos (1889–1892) Szász Károly (1892–1895) Pulszky Ferenc (1895–1897) Wlassics Gyula (1898–1901) Kuun Géza (1901–1904) Kautz Gyula (1904–1907) Than Károly (1907–1908) Wartha Vince (1908–1910) Beöthy Zsolt (1910–1913) Plósz Sándor (1913–1916) Ilosvay Lajos (1916–1919) Herczeg Ferenc (1919–1922) Concha Győző (1922–1925) Ilosvay Lajos (1925–1928) Vargha Gyula (1928–1929) Herczeg Ferenc (1929–1931) Csánki Dezső (1931–1933) Popovics Sándor (1933–1934) Lenhossék Mihály (1934–1937) Ravasz László (1937–1940) Balogh Jenő (1940–1943) Vendl Aladár (1943–1945) Szent-Györgyi Albert (1946–1948) Gombás Pál (1948–1949)
Alelnökök (1949–)	Gombás Pál (1949–1958) Ligeti Lajos (1949–1970) Fogarasi Béla (1955–1959) Novobátzky Károly (1958–1967) Hevesi Gyula (1960–1967) Manninger Rezső (1960–1967) Jánossy Lajos (1961–1973) Erdei Ferenc (1964–1970) Straub F. Brunó (1967–1973) Szabó Imre (1970–1976) Bognár Géza (1973–1976) Szentágothai János (1973–1977) Csáki Frigyes (1976–1977) Pach Zsigmond Pál (1976–1985) Somos András (1977–1985) Fülöp József (1978–1980) Polinszky Károly (1980–1985) Márta Ferenc (1985–1990) Straub F. Brunó (1985–1988) Ujfalussy József (1985–1993) Tigyi József (1988–1990) Berényi Dénes (1990–1993) Halász Béla (1990–1996) Michelberger Pál (1993–1999) Pataki Ferenc (1993–1996) Harmathy Attila (1996–1999) Vizi E. Szilveszter (1996–2002) Enyedi György (1999–2002) Keviczky László (1999–2005) Hámori József (2002–2008) Marosi Ernő (2002–2008) Kroó Norbert (2005–2011) Dudits Dénes (2008–2014) Maróth Miklós (2008–2014) Szász Domokos (2011–2017) Freund Tamás (2014–2020) Vékás Lajos (2014–2020) Bokor József (2017–2020) Lamm Vanda (2020–) Hudecz Ferenc (2020–) Kosztolányi György (2020–)