Balogh Jenő (politikus)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Balogh Jenő
Balogh Jenő.JPEG
Született 1864. május 14.
Devecser
Elhunyt 1953. február 15. (88 évesen)
Budapest
Foglalkozása jogász,
politikus,
miniszter

Balogh Jenő (Devecser, 1864. május 14.Budapest, 1953. február 15.) magyar jogász, politikus, miniszter.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A győri akadémián kezdte jogi tanulmányait, majd a berlini és budapesti egyetemen folytatta, ahol 1885-ben államtudományi doktori oklevelet szerzett. Pályája kezdetén az Igazságügyi Minisztériumban volt tisztviselő, de időközben bíróként is tevékenykedett. 1888-tól a budapesti egyetem magántanára lett, ez idő alatt számos bűntetőjoggal kapcsolatos könyvet szerzett.

1910-től vallás- és közoktatásügyi államtitkár volt a második Khuen-Héderváry-kormányban. Ezt a tisztséget a Lukács-kormányban is megtartotta. 1913. január 4-én, Székely Ferenc lemondása után kinevezték igazságügy-miniszternek. Tisztségében megmaradt a második Tisza István-kormányban is egészen annak 1917-es bukásáig, mikoris neki is távoznia kellett; ekkor egyúttal a politikai élettől is végleg visszavonult.

1921-ben könyvet írt Tisza István emlékére. 1920 és 1935 között a Magyar Tudományos Akadémia főtitkáraként, majd 1940 - 1943 között másodelnökeként tevékenykedett. Egyúttal 1921-től haláláig a dunántúli református kerület főgondnoka volt.

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Életrajza az Országgyűlési Almanach 1939-1944-ben