Balogh Jenő (politikus)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Balogh Jenő
Balogh Jenő.JPEG
Született 1864. május 14.
Devecser
Elhunyt 1953. február 15. (88 évesen)
Budapest
Foglalkozása jogász,
politikus,
miniszter
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Balogh Jenő témájú médiaállományokat.

Balogh Jenő (Devecser, 1864. május 14.Budapest, 1953. február 15.) magyar jogász, politikus, miniszter.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A győri akadémián kezdte jogi tanulmányait, majd a berlini és budapesti egyetemen folytatta, ahol 1885-ben államtudományi doktori oklevelet szerzett. Pályája kezdetén az Igazságügyi Minisztériumban volt tisztviselő, de időközben bíróként is tevékenykedett. 1888-tól a budapesti egyetem magántanára lett, ez idő alatt számos bűntetőjoggal kapcsolatos könyvet szerzett.

1910-től vallás- és közoktatásügyi államtitkár volt a második Khuen-Héderváry-kormányban. Ezt a tisztséget a Lukács-kormányban is megtartotta. 1913. január 4-én, Székely Ferenc lemondása után kinevezték igazságügy-miniszternek. Tisztségében megmaradt a második Tisza István-kormányban is egészen annak 1917-es bukásáig, mikoris neki is távoznia kellett; ekkor egyúttal a politikai élettől is végleg visszavonult.

1921-ben könyvet írt Tisza István emlékére. 1920 és 1935 között a Magyar Tudományos Akadémia főtitkáraként, majd 1940 - 1943 között másodelnökeként tevékenykedett. Egyúttal 1921-től haláláig a dunántúli református kerület főgondnoka volt.

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Életrajza az Országgyűlési Almanach 1939-1944-ben