Lányi Bertalan

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Lányi Bertalan
Született
1851. március 21.
Elhunyt
1921. február 15. (69 évesen)

Lányi Bertalan, dr. (Hibbe (Liptó vármegye), 1851. március 21.Budapest, 1921. február 15.) jogász, igazságügyminiszter, jogtudós és jogi szakíró. Számos cikke jelent meg hírlapokban és a jogi szaklapokban. Több cikket írt a Pallas nagy lexikonába.

Életpályája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Eredeti családi neve Jakobi. Iskoláit Liptóújváron, Késmárkon, Miskolcon, Iglón és Eperjesen végezte. Tanulmányainak befejezése után a kir. kincstári jogügyek igazgatóságánál mint fogalmazó-gyakornok nyert alkalmazást. 1873-ban letette a köz- és váltóügyvédi vizsgát. 1884-ben Rimaszombaton törvényszéki bíró lett. 1889-ben a budapesti kir. ítélőtáblához kisegítő bírónak hívták be, 1890-ben pedig ugyanoda rendes bíróvá nevezték ki. Részt vett a bányatelekkönyvi rendtartás kidolgozása végett 1890 folyamán megtartott szaktanácskozmányban, utóbb pedig megbízást kapott a bányajogi kodifikáció alapelveinek rendszeres kidolgozására. 1891 és 1895 között az Igazságügyminisztérium törvényelőkészítő osztályán dolgozott mint Szilágyi Dezső miniszter egyik közvetlen munkatársa. Tagja volt annak a szaktanácskozmánynak, mely 1892–1893-ban a sommás eljárásról szóló törvény tervezetét tárgyalta, amikor pedig a javaslat törvényerőre emelkedett, Szilágyi igazságügyminiszter megbízta a törvény életbeléptetésére és végrehajtására vonatkozó munkálatokkal. A miniszter megbízásából hosszabb tanulmányutat tett Németországban és Svájcban; elkészítette az új ügyviteli szabályok és a többi életbeléptetési és végrehajtási rendeletek tervezeteit. Ugyancsak a miniszter megbízásából gyakorlati kézikönyvet írt. Ő dolgozta ki az osztrák igazságügyminiszter megbízottjával együtt a Konstantinápolyban felállítandó konzuli főtörvényszék szervezeti szabályzatát, valamint a többi életbeléptetési és végrehajtási rendeletek tervezeteit. 1895-ben miniszteri tanácsossá nevezték ki. 1883 és 1886 között a felügyelője volt a hibbei evangélikus egyháznak, 1893-ban pedig bírája lett a Magyarhoni Ágostai Hitvallású Evangélikus Egyház egyetemes törvényszékének. 1889-től tagja volt a budapesti ügyvédi vizsgabizottságnak.

Az irodalommal korán kezdett foglalkozni. 1867-től több cikket irt a Képes Ujság és Jó barát című lapokba. 1872-ben a társszerkesztője volt az Eperjesen megjelent, ottani első magyar lapnak, a Felvidéki Lloydnak. Nagy része volt az 1877-ben Liptószentmiklóson megjelent, ottani első magyar lap, a Tátravidéki Híradó alapításában és szerkesztésében. Fiatalabb éveiben a zenét is kultiválta. Több szerzeménye nyomtatásban is megjelent; ezek közül nagyobb figyelmet keltett a Búcsú és Viszontlátás címó zenekölteménye, amely 1870-ben jelent meg.

1895-től a törvényelőkészítő osztály vezetője volt. 1905–1906-ban a Szabadelvű Párt híveként országgyűlési képviselő volt. 1905. június 18-tól 1906. április 2-ig az igazságügyminiszteri posztot töltötte be Fejérváry Géza ún. darabont kormányában. Részt vett számos fontos törvényjavaslat előkészítésében. Részt vett a Fodor Ármin-féle Magyar magánjog megalkotásában (tulajdonjog) (Bp., 1897 – 1905).

Főbb művei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Az ügyvéd mint meghatalmazott (1879);
  • Az elidegenítési és terhelési tilalom (1889);
  • Az átadás, mint az ingókra vonatkozó tulajdonszerzés kelléke (jogászgyűlési vélemény, 1889);
  • A bányászati célokra kisajátított területek telekkönyvezése, különös tekintettel a bányavasutakra (1890);
  • A bányamívelési jog önállósága szemben a földtulajdonnal (1891);
  • A sommás eljárásról szóló törvényjavaslat igazságügyi politikai jelentősége és alapelvei (Bp., 1892);
  • Útmutatás a sommás eljárásról és a fizetési meghagyásokról szóló törvények gyakorlati alkalmazására (1894 és 1895).
  • A bányajog alapelvei tekintettel a kodifikációra (Bp., 1897);
  • A családi hitbizományok reformjának jogászi szempontjai (Bp., 1899);
  • A bányatörvényjavaslat előadói tervezete (Bp., 1903);
  • Ex-lex (Bp., 1903);
  • A Fejérváry-kormány kormányzatpolitikai és alkotmányjogi megvilágításban (Bp., 1909).

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]