Igló

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Vilagorokseg logo ff tif.png  A településen világörökségi helyszín található 
Igló (Spišská Nová Ves)
Spišská Nová Ves panorama 01.JPG
Igló panorámája
Igló címere
Igló címere
Közigazgatás
Ország  Szlovákia
Kerület Kassai
Járás Iglói
Rang város
Első írásos említés 1268
Polgármester Ján Volný
Irányítószám 052 01
Körzethívószám 053
Népesség
Teljes népesség 38 045 fő (2011)[1] +/-
Népsűrűség 571 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság 506 m
Terület 66,67 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Igló  (Szlovákia)
Igló
Igló
Pozíció Szlovákia térképén
é. sz. 48° 56′ 37″, k. h. 20° 34′ 00″Koordináták: é. sz. 48° 56′ 37″, k. h. 20° 34′ 00″
Igló weboldala
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info
A belváros
Szűz Mária Mennybemenetele templom tornya
A helytörténeti múzeum 1951-óta a Provinciális házban található
Münnich Sándor: Igló királyi korona- és bányaváros története. Igló, 1896.

Igló (régebben Szepesújhely vagy Szepesújfalu, szlovákul Spišská Nová Ves, köznyelvben gyakran Iglov, németül Zipser Neudorf, lengyelül Spiska Nowa Wieś, latinul Villa Nova vagy Iglovia) város Szlovákiában a Kassai kerület Iglói járásának székhelye. A Szepesség második legnagyobb városa (Poprád után), híres iskolaváros. 2011-ben 38 045 lakosából 33 656 szlovák volt.

Fekvése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Lőcsétől 10 km-re délre a Hernád bal partján tágas völgyben fekszik.

Nevének eredete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Magyar neve víznévi eredetű. Ez a szláv igla (= tű) főnévből ered. Mai szlovák neve magyarul Szepesújfalut jelent. Egy 1268-as oklevél szerint a tatár pusztítás után IV. Béla a csehországi Jihlava (Iglau) városából telepített ide bányászokat, valószínűleg erről nevezték el Iglónak a várost.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Először 1268-ban szerepel oklevélben Villa Nova néven, mai magyar nevén 1279-ben említik először Igloszásza alakban. Iglót valószínűleg német bányászok alapították a szláv Iglov település mellett a 13. században, környékén vasat, rezet termeltek, melyhez feldolgozóipar is települt. A település a tatárjárásban elpusztult, de IV. Béla újratelepíttette. Szász lakosai 1271-ben V. Istvántól kaptak kiváltságokat, melyeket Károly Róbert kiegészített. Nagy lajos király bányavárosi rangra emelte és vásártartási joggal ruházta fel. A 14. században kohói, hámorai létesültek, híres volt harangöntödéje is. 1412-ben ezt is elzálogosította Zsigmond Lengyelországnak. 1778-ban az 1772-ben a lengyel zálogból visszakerült szepesi városok központja lett, ez a vezető szerepe 1876-ban szűnt meg. 1849. február 2-án Guyon Richárd serege a város határában győzte le a császáriakat. A harcokban 53 honvéd vesztette életét, a városi temetőben emlékműt emeltek tiszteletükre. A 19. században egymás után épültek itt a gyárak, üzemek. 1910-ben 10 525 lakosából 5103 szlovák, 3494 magyar és 1786 német volt. A trianoni békeszerződésig Szepes vármegye Iglói járásának székhelye volt. A magyar légierő 1939. március 24-én 16:45-kor megtámadta a várost, tizenhárom ember halt meg; Igló volt az első város, melyet a térségben légitámadás ért. 1945 után az új csehszlovák hatóságok a város német és magyar lakosságát megfosztották állampolgári jogaitól, a poprádi koncentrációs táborba vitték őket, majd innét kitelepítették Németországba, Ausztriába, illetve Magyarországra. Helyükre szlovákok érkeztek, létszámuk gyorsan növekedett.

Vályi András szerint "IGLO. Iglovia, Neudorf, Novavész. Szép, és népes Bánya Város Szepes Várm. földes Ura a’ K. Kamara, lakosai katolikusok, és evangelikusok, fekszik Lőtséhez 213egy jó mértföldnyire, Hernád vize mellett, mellyen malmain kivűl híres papíros malma is van. Minthogy hajdani szabadságaikat, a’ Hussziták össve égették; és el szagatták, 1433ban új szabadságokkal ajándékoztatott vala meg Zsigdond Király által. Nevezetes pompát tartottak az Iglóiak 1772dik esztendőbon a’ hódolásnak alkalmatosságával, ’s a’ 16 Szepességi Várasok új petséttyeknek meg hallására. Hajdani lakosai a’ muzsikálásban gyakorlottak valának, és az Isteni tiszteletben is a’ muzsikálást fizetés nélkűl magok vivék vala véghez. Nevezetes tudós Férfiai is valának. A’ Városnak belső épűletei közt nevezetes, a’ nagy, és jeles Szentegyháza, nem külömben a’ Városháza, és a’ piatzon egy mással szemközt lévő épűletei, négy kapui vagynak, mellyeken kivül Lőtse felé, kővel kerített szép temetkező helyek is van, festésekkel, és emlékeztető íratokkal meg rakva. A’ Városnak mulató helyei között nevezetesebbek a’ Szanszouci, mellyet G. Csáky Uraság építtete, ’s külömbféle Uri alkalmatoságokkal készűlt; nem külömben a’ kék hóld világ ’s a’ t. Határja e’ Városnak meszsze terjed, erdeje nagy, javai jelesek, sokaknak hasznos bányáik is vagynak." [2]

Fényes Elek szerint "Igló, (Neudorf), Szepes vmegyében, a 16 szepesi városok közt fő és legnagyobb város, egy széles gyönyörü völgyben, felséges kilátással a távoleső Kárpát hegyeire, a Hernád bal partján, Lőcséhez délre 1 1/2 mfdnyire: 3685 kath., 2486 evang. német lakosokkal. A város szépen és rendesen épült. Jeles épületjei a roppant kath. paroch. templom, rézzel fedett toronynyal, az új szép evang. szentegyház, az igazgatósági, városi és plébánia házak. A Palzmann kertje ritka virágai s növényházai miatt nézésre méltó. Van itt egy sóház, sok épülettel, két jó kőbánya, jeles fejér-cserépedénygyár, mész és téglaégető kemenczék, egy papiros és több liszt-, fürész- kalló-malmok, kórház, vendégfogadó, nevezetes evang. sirkert, fördő egy regényes vidéken, számos vas- és réz-hámor, mellyekben sok réz, s a megyében legjobb vas készittetik. Határa a városnak felette nagy, különösen rengeteg erdővel bir; a lentermesztés, gyolcsszövés, és az erdőkben a méhtenyésztés jeles sikerrel üzetik. A lakosok mulatság kedveért gyakran meglátogatják az innen 3/4 órányira fekvő Sanssouci nevü ligetecskét, mellyet hajdan a Csáky grófok pompás mulatóhelynek varázsoltak; de jelenleg csak egy pyramis emlékeztet régi dicsőségére. " [3]

2001-ben 39 193 lakosa volt.

Érdekességek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Az 1867-es koronázási dombhoz az iglói Kuruchalomból is vittek földet.
  • Az első magyarországi betonút Iglón készült el, 1911-ben.

Nevezetességei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Szűz Mária Mennybemenetele tiszteletére szentelt plébániatemploma.
    • A templomot 1380-ban kezdték építeni gótikus stílusban egy korábbi 13. századi templom helyén, kapuzata különösen szép munka. 1395-ben építették hozzá a gótikus Szent Mihály kápolnát. 1435-ben a tűzvész, 1441-ben a földrengés után kellett átépíteni. 1742-ben és 1772-ben barokk stílusban építették át. Tornyát 1849-ben leágyúzták, ezért az 1870-es években újjá kellett építeni, ehhez a terveket Steindl Imre készítette. A torony 87 m magasságával Szlovákia legmagasabb templomtornya lett. A templomot belül az 1954-es átépítéskor előkerült 16. századi freskók és értékes gótikus szobrok díszítik. A főoltár képe: Mária szeplőtelen fogantatása, Reich János lőcsei festő olajfestménye, 1751-ből.
  • Evangélikus temploma 1790 és 1796 között épült copf stílusban. Oltárképe: Krisztus az Olajfák hegyén S.G.Stünder olajfestménye, 1797-ből.
  • A Városháza 1777 és 1779 között épült klasszicista stílusban.
  • A Provinciális ház 1777-ben épült a szepesi városok kormányzati székházaként. A helyén állt középkori épületben kötött békét I. Ulászló király a cseh Giskrával. Ma a helytörténeti múzeum van benne.
  • A várostól délre van Iglófüred, a 19. században létesített klimatikus fürdőhely, ma üdülöközpont.
  • 1902-ben nyílt meg a szecessziós stílusban épült színház, melyet Gerstner Kálmán tervezett.
  • Határában a Hernád-áttörés festői természeti látványosság a Szlovák Paradicsomban.
  • Vigadó
  • Állatkertjét 1989-ben alapították.

Jeles iglóiak[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Zacharias Zarewutius (Berzevice, 1605. körül – Bártfa 1667. február 20.) egyházi zeneszerző, 1623-tól 1624-ig az iglói evangélikus templom orgonistája.
  • Milleter János (Igló, 1691. – 1755. március 8.) orvos, természettudós.
  • Czirbesz András (Szepesváralja, 1732. szeptember 11. – Igló, 1813. január 11.) történész, geológus, nyelvész és író. 1757-től evangélikus lelkipásztor Iglón.
  • Rumy Károly György (Igló, 1780. november 18. – Esztergom, 1847. április 5.) történetíró, pedagógus, polihisztor.
  • Lányi Sámuel (Igló, 1792. április 15. – Kékkő, 1860. március 9.) vízépítő mérnök, festőművész.
  • Franz Wilhelm Lippich (Lippich Ferenc Vilmos) (Igló, 1799. június 13. – Bécs, 1845. december 12.) az orvosi statisztika és az alkohológia úttörője, a 16 szepesi város főorvosa.
  • Tavasi Lajos (Igló, 1814. augusztus 2. – Igló, 1877. január 28.) pedagógus, a modern magyar pedagógia egyik úttörője, az iglói evangélikus gimnázium tanára és igazgatója.
  • Thern Károly (Igló, 1817. augusztus 13. – Bécs, 1886. április 13.) karmester, zeneszerző és tanító
  • Bókay János (Igló, 1822. – Budapest, 1884.) orvos, egyetemi tanár.
  • Máriássy János (Igló, 1822. – Budapest, 1905.) honvéd ezredes.
  • Róth Márton (Késmárk, 1841. augusztus 3. – Igló, 1917. február 25.) az iglói gimnázium tanára (1870–1909), a Magyarországi Kárpát Egyesület vezetőségi tagja és Évkönyveinek szerkesztője, a poprádi Tátra Múzeum munkatársa.
  • Bartsch Samu (Igló, 1845. szeptember 29. – Baja, 1895. január 19.) biológus, zoológus, tanár.
  • Jozef Hanula (Hanula József) (Liptovské Sliače, 1863. – Igló, 1944.) festőművész.
  • Olgyai Viktor (Igló, 1870. – Salzburg, 1929.) grafikus és festő.
  • Csontváry Kosztka Tivadar, festőművész 1874-től itt volt gyógyszertárvezető.
  • Kéri Kálmán (Igló, 1901. június 25. – Budapest, 1994. május 26.) vezérezredes, az Országgyűlés korelnöke 1990-ben
  • Neményi Lili (Igló, 1902. november 28. – Budapest, 1988. július 14.) színművésznő, opera-énekesnő.
  • Zathureczky Ede (Igló, 1903. – Bloomington (USA), 1959.) hegedűművész.
  • Szepes Béla (Igló, 1903. – Budapest, 1986.) síelő, gerelyhajító olimpikon, karikaturista.
  • Rokfalusy Lajos (Lőcse, 1887. október 24. – Salgótarján, 1974. április 27.) hegymászó, hegyimentő, tanító. Iglón töltötte gyermekkorát és ifjúságát 1888 és 1919 között, hamvai is itt pihennek.
  • Geyer Gyula tanár, természetkutató itt hunyt el 1900. szeptember 28-án
  • Fuhrmann Gyula (Igló, 1838. - ) oltárépítő, munkája a Szolnoki belvárosi templom főoltára 1889-ben.

Irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • 1845 májusában Petőfi Sándor itt írta az Egy asszonyi állathoz, Fresco-ritornell és Paripámnak az ő színe fakó c. verseit.
  • Szontagh Dániel: Iglói és zabari Szontagh nemzetség származási története és oklevelei – Pest,1864, 216 old.
  • Igazi útmutató a Tátrában (Néhány hely leírása, hol kincsek találtatnak) – Igló, 1886.
  • Tellér Gy.: Igló környéke – Igló, 1909.
  • Mercsák Aladár: Igló környékének síkalauza – Igló,1917. Szepesi Lapok, 23 old.

Testvérvárosok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Igló témájú médiaállományokat.