Jogász

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Jogászoknak összefoglaló néven a jogi foglalkozást folytató személyeket nevezzük. A jogászok kiemelkedő (de messze nem kizárólagos) szerepet töltenek be a jogalkalmazásban. (Néha tévedésből a jogi személyt azonosítják a jogvégzett személyekkel, holott a jogi személy csak szervezetekkel kapcsolatban használható jogi fogalom).

A jogászok szakosodása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Magyarországon az egyetemi jogi képzésben még nem válik el, hogy ki melyik jogalkalmazási területen és milyen szerepben dolgozik majd. A jogi egyetem elvégzést követően ugyanis - hasonlóan az orvosokhoz - még nem végezhet önálló jogi munkát a jogász, csak az ún. jogi szakvizsga sikeres letételét követően. A jogi szakvizsgára való jelentkezés előfeltétele viszont a legalább 3 éves jogi szakmai gyakorlat megléte. A 3 év jogi munkában szerzett tapasztalat, amelyet több helyen is meg lehet szerezni:

  • (a) egyéni ügyvédnél vagy ügyvédi irodánál ügyvédjelöltként,
  • (b) magánkézben vagy állami tulajdonban lévő cégnél jogi előadóként (a cég jogtanácsosa mellett),
  • (c) bíróságon, vagy ügyészségen bírósági vagy ügyészségi fogalmazóként,
  • (d) közigazgatási szervnél, önkormányzatnál előadóként (köztisztviselőként),

ráadásul ezt a szakmai gyakorlatot akár egyetlen helyen, akár a fenti helyek közül több helyen is le lehet tölteni, eltérően más országtól (Németországban pl. kb. 6-6 hónapos időszakonként felváltva kell a jogi gyakornokoknak bíróságon, ügyészségen, illetve állami szervnél dolgozniuk).

Valójában azonban a 3 éves jogi gyakorlat alatt általában végleg eldől, hogy ki melyik területen folytatja tovább jogászi pályafutását. Ezalatt az idő alatt ugyanis szinte kizárólag a jogi szakmai gyakorlat alatt meghatározó mértékben szerzett napi szakmai tapasztalat alapján szakosodnak a jogászok a szakvizsgát követően (pl. bírósági szakmai gyakorlattal bíró jogász nem lesz a szakvizsga után vállalati jogtanácsos). Ennek oka döntően az, hogy már a szakmai gyakorlat alatt megtörténik a tényleges szakosodás, és a megszerzett ismeretek többnyire részterületekre korlátozódnak, ami számottevően megnehezíti az alapvetően más szakterületre való átjárást (pl. a bírói, ügyészi szervezetből a jogtanácsosi vagy közigazgatási, önkormányzati szervezetbe való átkerülést).

A jogi szakvizsga - amely 4 részből áll (az elsőnek választott modulból írásbeli és szóbeli, a második és harmadik modulból csak szóbeli vizsga) - megkezdéséhez legalább 3 éves szakmai gyakorlat meglétét (munkáltatói igazolás(ok)) és tiszta erkölcsi bizonyítványt kell igazolni. Magyarországon - más országoktól eltérően (pl. Angliában van külön solicitori és külön barristeri szakvizsga) - 1991 óta ún. egységes jogi szakvizsga van (azelőtt volt külön bírói (ügyészi) és ügyvédi (jogtanácsosi) szakvizsga). Tehát függetlenül attól, hogy a 3 éves jogi szakmai gyakorlatot milyen területe(ke)n töltötte el az illető, ugyanazokból a tárgyakból kell szakvizsgát tennie a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium által szervezett Jogi Szakvizsgabizottság előtt. A jogi szakvizsga sikeres letételét követően folytathatja a pályáját a szakvizsgázott jogász választása (és lehetőségei) szerint ügyvédként, jogtanácsosként, bíróként, ügyészként, illetve a közigazgatásban vagy önkormányzatnál.

A büntetőjog alkalmazásában, a büntetőperben élesen elválik egymástól a vádló (ügyész), a védő (ügyvéd) és a pert ítélettel eldöntő bíró szerepe és személye. Összeférhetetlenségi szabályok akadályozzák, hogy ugyanannak az ügynek az eldöntésében ugyanaz a személy különböző pozíciókban (például ügyvéd és bíró) vehessen részt.

Az ügyvédek munkája tartalmilag a további specializációtól függ. Vannak, akik peres ügyekre szakosodnak, ők a bíróságra járnak és elvárják tőlük, hogy szépen beszéljenek, meggyőzően érveljenek. Vannak, akik polgári ügyekre, mások büntető ügyekre szakosodnak, és ismét mások csak a gazdag vagy csak a szegény ügyfelekre.

A jogászi foglalkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A jogászi hivatás története Magyarországon[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jurátusnak (a latin jurati tabulae regiae notarii kifejezésből) nevezték azelőtt nálunk a többnyire ügyvéd mellett gyakorlaton levő jogvégzett egyéneket.

Az ügyvédek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ügyvédnek nevezik azt a jogászt, aki az 5 éves jogi egyetem elvégzését követően legalább 3 éves szakmai gyakorlatot tölt jellemzően ügyvédi irodánál vagy egyéni ügyvédnél ügyvédjelölti minőségben, és közben részt vesz a területileg illetékes ügyvédi kamara által szervezett kötelező jogi szakvizsga felkészítő képzésben. Ez után, ha a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium előtt sikeres jogi szakvizsgát tesz (ez három részvizsgából áll és kb. 9–12 hónapig tart), kérheti felvételét valamely területi (budapesti vagy megyei) ügyvédi kamarába. Az ügyvédi kamarába való felvétel feltétele – a sikeres jogi szakvizsgán kívül – a tiszta (bejegyzésmentes) erkölcsi bizonyítvány, a kötelező ügyvédi felelősségbiztosítás megkötése, valamint az ügyvédi tevékenység megkezdéséhez szükséges irodahelyiség meglétének (tulajdon vagy bérlet) igazolása (kivétel az utóbbi feltétel alól az úgynevezett alkalmazott ügyvéd, akinek viszont azt kell igazolnia, hogy foglalkoztatja egyéni ügyvéd vagy ügyvédi iroda). Az ügyvéd a Magyarország területén működő bármely bíróság és más hatóság (pl. önkormányzat, közigazgatási szerv) előtt eljárhat (tehát pl. egy Budapesten bejegyzett ügyvéd Szegeden és viszont), és minden ügyben elláthatja a megbízó jogi képviseletét, amennyiben azt valamilyen összeférhetetlenségi ok nem zárja ki. Az ügyvédek köznyelvi felosztása "válóperes ügyvédekre", "védőügyvédekre" csak a szakosodást fejezi ki, nem jelenti a képviseleti jogosultság adott körre való korlátozását.

Az ügyvédek többsége egyszemélyes vagy többszemélyes ügyvédi irodában dolgozik, és vannak egyéni ügyvédek, továbbá úgynevezett alkalmazott ügyvédek is. Ez utóbbiak valamely egyéni ügyvéddel vagy ügyvédi irodával munkaviszonyban álló ügyvédek.

A jogtanácsosok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jogtanácsosnak nevezik a valamely céggel munkaviszonyban álló,az 5 éves jogi egyetem elvégzését és egy vagy több cégnél jogi előadóként letöltött 3 éves szakmai gyakorlatot követően sikeres jogi szakvizsgát tett jogászt, aki kizárólag ennek a cégnek (esetleg a cég leánycégeinek) dolgozik.

Ez a lényegi különbség a jogtanácsos és az ügyvéd között: a jogtanácsos alkalmazott, aki csak egy cégnek (vagy cégcsoportnak) dolgozik, míg az ügyvéd lényegében egyéni vállalkozó (akár egyéni ügyvéd, akár ügyvédi iroda), és külső megbízások alapján számtalan ügyfélnek dolgozik (az ügyvéd nem is állhat munkaviszonyban).

A jogtanácsosok a személyes és üzleti (gazdasági) ügyekben adnak tanácsokat és felvilágosítást az őt foglalkoztató cég(ek)nek jogaikról és kötelességeikről, továbbá igény szerint szerződéseket készítenek nekik és képviselik őket bíróságok és más hatóságok (pl. önkormányzat, adóhatóság, felügyeleti hatóság) előtt. Mindkét esetben a törvényeket és jogszabályokat értelmezik és konkrét helyzetekre alkalmazzák. Ehhez kutatási és kommunikációs képességekre van szükség.

A jogtanácsosok az eseteikben alkalmazandó vagy vonatkozó jogszabályokat alaposan feltárják és elemzik, beleértve a jogszabályok mögötti eredeti jogalkotói szándékot és célokat, valamint a hasonló esetekre vonatkozó bírósági határozatok és ítéletek feltárását és elemzését is. Ehhez saját könyv vagy CD-ROM, illetve DVD formában meglévő joganyagaikat vagy szakkönyvtárakat, speciális szoftvereket használnak. Peres ügyekben, ahol sok a bizonyíték és melléklet, ugyancsak a számítógép segíti az anyagok rendezését és indexelését (visszakereshetőségét) is.

Az USA-ban az ügyvédek adótanácsadással és adóügyekkel is foglalkoznak, nálunk ez a feladatkör a könyvelőkre, az adótanácsadókra és a könyvvizsgálókra jutott.

A kutatásban feltárt információkat a jogászok ezután másokkal közlik. Tanácsot adnak ügyfeleiknek, hogy milyen lépéseket érdemes tenni, jogi dokumentumokat, okiratokat készítenek, bár ez utóbbiak készítésével és főként hitelesítésével ma már főleg a közjegyzők foglalkoznak. Jól, egyértelműen és világosan kell tudniuk fogalmazni, az emberekkel udvariasan, hatékonyan és kellő távolságtartással foglalkoznak, a nekik feltárt dolgokról másoknak nem beszélnek, titoktartás kötelezi őket.

A jogtanácsosok által szerkesztett dokumentumok ennek megfelelően áttekinthetőek, a hosszabb dokumentumok elején általában fogalom meghatározások szerepelnek (olykor több oldalon keresztül), hogy véletlenül se lehessen valamit félreérteni vagy félremagyarázni. A számítógéppel készült dokumentumok, például szerződések egy része ismétlődő részeket tartalmaz, azért e munka ezen része hatékony és csak a ráfordított időt tekintve igen nyereséges.

A jogtanácsos[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Vállalatoknál dolgozó jogászok szakterületeit ennek megfelelően a társasági, a szerzői jogot, szabadalmi jogot, munkajogot vagy a biztosítási jogot, illetve a bankjogot ölelik fel. Nálunk a neve főfoglalkozásban alkalmazott vállalati jogtanácsos (Amerikában in-house counsel, Angliában company counsel), akinek rangja és hatásköre néha közvetlenül az első számú vezető után következik, de nagyobb szervezeteknél (pl. bank, biztosító, más pénzügyi szolgáltató, brókercég).

A közigazgatás is alkalmaz vagy foglalkoztat jogászokat, illetve kívánja meg bizonyos köztisztviselői munkakörökben a jogi végzettséget. A bírák külön kategóriát alkotnak, Magyarországon ők is jogi végzettségűek, Amerikában nem feltétlenül, ahogy ott a közjegyzők sem azok.

Bírák[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A közjegyzők[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jogászok más országokban[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az Amerikai Egyesült Államokban[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Amerikában a jogi végzettségűek (lawyers vagy attorneys) vagy ügyvédek (advocates), vagy jogtanácsosok (advisors) lesznek. Az ügyvédek polgári vagy büntetőperes eljárásban képviselik az egyik felet és mutatnak be olyan bizonyítékokat, melyek ügyfeleik védelmét szolgálják.

Jogászképzés Magyarországon[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jogi egyetemek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A jogászok továbbképzése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jogászképzés Amerikában[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ahhoz, hogy bármely amerikai bíróságon vagy valamely joghatósági területén jogászként praktizáljon valaki működési engedélyre vagy kamarai tagságra van szüksége, amely megszerzésének szabályait az adott joghatóság legmagasabb szintű bírósága írja elő. Ehhez majdnem mindig írásbeli vizsgát kell tenni. Ezen kívül etikából is kell írásban vizsgázniuk. A szövetségi bíróságok ezen kívül további követelményeket és előfeltételeket is előírnak.

A vizsgára való jelentkezés előfeltételei legalább hároméves egyetemi/főiskolai alap diploma, plusz egy jogi diploma a kb. 80 kiválasztott egyetem vagy főiskola valamelyik elfogadott jogi karáról (law school). (De létezik levelező és munka közben megszerzett jogi diploma is.) Tehát összesen mintegy 7 éves rendes nappali képzésre van szükség, 4 év egyetemi alapképzés plusz 3 év jogi kari szakképzés formájában.

A főiskolai alapképzésben már célszerűen kell megválasztani a tantárgyakat, írás és fogalmazás, olvasás, elemzés, logikus gondolkodást és szóbeli kommunikációs készségeket segítő, angol nyelv, idegen nyelv, szónoklás, kormányzás, filozófia, történelem, közgazdaságtan, matematika és számítástechnika tárgyak tanulása révén. Műszaki tárgyakat és számvitelt az szokott tanulni, aki szerzői joggal vagy adójoggal kíván a későbbiekben majd foglalkozni.

Végzéskor a juris doctor (J.D.) vagy bachelor of law (LL.B.) fokozatot kapják meg a hallgatók első „tudományos” címként. Végezhetők párosított szakok is (például jog és business administration vagy jog és public administration) is tekintettel az egyéb elhelyezkedési lehetőségekre vagy a specializálódásra (ld. államigazgatás) . A diplomával nincs vége a tanulásnak, a későbbiekben is folyamatos jogi oktatásban (CLE) kell részt venni.

Szükséges személyes tulajdonságok: tisztesség (integrity) és becsületesség, kitartás és érvelni tudás, gyors felfogóképesség, kreativitás. A végzettek először fizetéses állást kapnak (alkalmazott), majd több év után partnerek lesznek vagy önállóak.

Ennek ellentmond az a tény, hogy Amerikában a legnépszerűtlenebb foglalkozási csoportot alkotják, és klasszikus viccek születnek a jogászok, de főleg az ügyvédek rovására.

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Jogász témájú médiaállományokat.
Wiktionary-logo-hu.png
Nézd meg a jogász címszót a Wikiszótárban!